- Associate professor at the Department of Translation and Interpreting of the Faculty of Humanities of ELTE University... moreAssociate professor at the Department of Translation and Interpreting of the Faculty of Humanities of ELTE University
Researcher in paremiology, humorology and French morphosytax
Member of the editorial board of the periodical Proverbium - Yearbook of International Proverb Scholarship
Editorial consultant with the periodical Paremia – Boletín de Investigaciones Paremiológicas
Member of the advisory board of the Biblioteca fraseológica y paremiológica series
Complete list of publications: https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=10009754(Associate professor at the Department of Translation and Interpreting of the Faculty of Humanities of ELTE University<br />Researcher in paremiology, humorology and French morphosytax<br />Member of the editorial board of the periodical Proverbium - Yearbook of International Proverb Scholarship<br />Editorial consultant with the periodical Paremia – Boletín de Investigaciones Paremiológicas<br />Member of the advisory board of the Biblioteca fraseológica y paremiológica series <br />Complete list of publications: https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=10009754)edit
A tanulmány első részében röviden összefoglalja az eddigi kutatási eredményeket, különös tekintettel a Nemzetközi Folklórlingvisztikai Kutatócsoport által végzett kutatásokra. Ezt követően kiemel két új kutatási területet, amely jövőbeli... more
A tanulmány első részében röviden összefoglalja az eddigi kutatási eredményeket, különös tekintettel a Nemzetközi Folklórlingvisztikai Kutatócsoport által végzett kutatásokra. Ezt követően kiemel két új kutatási területet, amely jövőbeli vizsgálatok tárgyát képezheti. Ide tartozik egyrészt az antiproverbiumok létrejöttét elősegítő nyelvi és kulturális kontextus és ennek változása, másrészt a ferdített közmondások vizuális ábrázolása. A tanulmány utolsó részében kitér egy terminológiai jellegű kérdésre, amely még nyitva áll a parömiológusok előtt, mégpedig: az általunk használt antiproverbium terminus mellett, illetve helyett létezik-e vagy esetleg létrehozható-e egy másik elnevezés, amely még jobban tükrözi és szintetizálja a ferdített közmondásokra jellemző sajátosságokat és funkciókat?
Research Interests:
Aki ismeri Ördögh Ottó nevét, valószínűleg humoros, parodisztikus írásokat köt hozzá, pl. VIP-Világirodalmi paródiák és Sortalanság-Magyar irodalmi paródiák. Esetleg a történelembe átvezető Te is fiam, Caesar?-Humoros életrajzok ismerős... more
Aki ismeri Ördögh Ottó nevét, valószínűleg humoros, parodisztikus írásokat köt hozzá, pl. VIP-Világirodalmi paródiák és Sortalanság-Magyar irodalmi paródiák. Esetleg a történelembe átvezető Te is fiam, Caesar?-Humoros életrajzok ismerős az olvasónak. De 15. kötete, a Ne ölj meg kérlek leginkább a filozofikus A kis herceg és Buddhával rokonítható. Ugyanúgy talányos, nehezen megfejthető, ugyanúgy fejlődésregény. Lesznek, akik nem veszik a fáradságot a felfejtésére és a közepe előtt végleg lerakják. Ha megteszik, érdekes gondolatokról maradnak le.
Research Interests:
Ördögh Ottó eddig is mesélt: történelemtanárként, gyerekszínészként, előadóművészként és regényíróként. Tizenharmadik kötetének a meséje, amely A kis herceg és Buddha címet viseli, azonban merőben új. Maga a történet nem túl bonyolult:... more
Ördögh Ottó eddig is mesélt: történelemtanárként, gyerekszínészként, előadóművészként és regényíróként. Tizenharmadik kötetének a meséje, amely A kis herceg és Buddha címet viseli, azonban merőben új. Maga a történet nem túl bonyolult: hőse, a szerelmében csalódott fiú egy Isten háta mögötti faluban próbál vigasztalódni. Az egyhetesre tervezett ottlét azonban jócskán elhúzódik, s közben egy öregembertől, újdonsült mesterétől új világlátásra tesz szert.
A regény vérszegény cselekményét mozgató két legfontosabb figura az öreg és a fiú: korántsem véletlen, hogy a címben, valamint a felütésben és a zárlatban egyaránt feltűnnek, keretezik az elbeszélt történetet. Rajtuk kívül három másik fontos, virtuális karaktere is van a regénynek: az elefánt, a kis herceg és Buddha. Közülük az elefántot említi legtöbbször a szerző, átlagosan oldalanként egyszer, az elefánt aztán képi formában is felbukkan. A könyvben összesen 647 kép ábrázol elefántot: az elülső és hátsó borítón 11-szer tűnik fel, de magában a könyvben is folyamatosan szerepel: a grafikus rajzolatok a fejlécben folyamatosan fogják közre az oldalszámozást. Mindez pedig azt engedi sejtetni, hogy ennek az állatfigurának a műben emblematikus jelentősége van. A szerző a megmászandó hegyet is az elefánthoz hasonlítja: ezt az analógiát a hasonló alak tálcán kínálja fel. A hegyet éppen ezért Elefánthegynek nevezi el Ördögh-sokat mondó, ahogy az elefánt szeme kezdi el nézni a fiút. Nem véletlenül: Kínában, Indiában az elefánt mindig a boldogság, a bölcsesség jelképe; az ottani hit szerint szerencsét is hoz a felemelt ormányú elefánt, főleg párban-márpedig így ábrázolja a könyv összes képe. Buddha közvetlen módon már ritkábban mutatkozik meg, de latens jelenléte mindvégig áthatja a regényt. A Buddha és az elefánt összeillik, de ha hozzájuk tesszük a kis herceget, akkor elmondhatjuk, hogy a fogalmi háromszögtérben, időben, sőt kulturálisan is egymástól távoli jelenségeket kapcsol össze, folyamatosan váltogatva a valóság és a fikció alakzatait. Az állandósultnak mondható szerepcserék világos jelzései annak, hogy a regényben minden viszonylagos, az ábrázolt minőségek soha nem kötődnek stabilan ugyanahhoz a személyiséghez, a szorongató identitáshiány mélyén a dolgok folyamatos képlékenysége lapul. Így aztán túlságosan is sematikus eljárásnak tűnhetne a fiú és a kis herceg, valamint az öreg és Buddha egymással való, mechanikus azonosítása: az efféle merev kategorizálás aligha tükrözné hitelesen a regény szellemiségét. Hiszen az öreg fiatalkori énje korántsem áll távol a fiúétól, mint ahogy időnként a fiú is Buddha maszkját ölti magára. Az egyes karakterek egymás sziluettjébe való folyamatos áttűnését a narrátori közlések is folyamatosan támogatják. Az öreget hosszú fülcimpája okán egyszer maga a szerző hasonlítja elefánthoz, máskor viszont Buddhához, de maga a fiú is képes saját magát "Buddha-elefántszemmel" nézni. Ugyanakkor-a fiú hajdani szerelmének analógiájára-az öreg olykor "kis hercegnek" nevezi a fiút, aki félálomban előszeretettel azonosul is e mesebeli figurával, máskor viszont egyszerűen csak B 612-es fogolyként aposztrofálja magát. Antoine de Saint-Exupéry művéből, A kis hercegből csupán egyetlen idézet jelenik meg a regényben: "Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan". De Ördögh Ottó művét így is mindvégig belengi a "kis herceg" szelleme, főként a maga folyamatos tudásvágyával. A Saint-Exupéry által gyakran szerepeltetett motívumok tudatos beemelése (sivatag, oázis, rózsák) ugyancsak folyamatos finom fogalmi asszociációt teremt a két mű között.
A regény vérszegény cselekményét mozgató két legfontosabb figura az öreg és a fiú: korántsem véletlen, hogy a címben, valamint a felütésben és a zárlatban egyaránt feltűnnek, keretezik az elbeszélt történetet. Rajtuk kívül három másik fontos, virtuális karaktere is van a regénynek: az elefánt, a kis herceg és Buddha. Közülük az elefántot említi legtöbbször a szerző, átlagosan oldalanként egyszer, az elefánt aztán képi formában is felbukkan. A könyvben összesen 647 kép ábrázol elefántot: az elülső és hátsó borítón 11-szer tűnik fel, de magában a könyvben is folyamatosan szerepel: a grafikus rajzolatok a fejlécben folyamatosan fogják közre az oldalszámozást. Mindez pedig azt engedi sejtetni, hogy ennek az állatfigurának a műben emblematikus jelentősége van. A szerző a megmászandó hegyet is az elefánthoz hasonlítja: ezt az analógiát a hasonló alak tálcán kínálja fel. A hegyet éppen ezért Elefánthegynek nevezi el Ördögh-sokat mondó, ahogy az elefánt szeme kezdi el nézni a fiút. Nem véletlenül: Kínában, Indiában az elefánt mindig a boldogság, a bölcsesség jelképe; az ottani hit szerint szerencsét is hoz a felemelt ormányú elefánt, főleg párban-márpedig így ábrázolja a könyv összes képe. Buddha közvetlen módon már ritkábban mutatkozik meg, de latens jelenléte mindvégig áthatja a regényt. A Buddha és az elefánt összeillik, de ha hozzájuk tesszük a kis herceget, akkor elmondhatjuk, hogy a fogalmi háromszögtérben, időben, sőt kulturálisan is egymástól távoli jelenségeket kapcsol össze, folyamatosan váltogatva a valóság és a fikció alakzatait. Az állandósultnak mondható szerepcserék világos jelzései annak, hogy a regényben minden viszonylagos, az ábrázolt minőségek soha nem kötődnek stabilan ugyanahhoz a személyiséghez, a szorongató identitáshiány mélyén a dolgok folyamatos képlékenysége lapul. Így aztán túlságosan is sematikus eljárásnak tűnhetne a fiú és a kis herceg, valamint az öreg és Buddha egymással való, mechanikus azonosítása: az efféle merev kategorizálás aligha tükrözné hitelesen a regény szellemiségét. Hiszen az öreg fiatalkori énje korántsem áll távol a fiúétól, mint ahogy időnként a fiú is Buddha maszkját ölti magára. Az egyes karakterek egymás sziluettjébe való folyamatos áttűnését a narrátori közlések is folyamatosan támogatják. Az öreget hosszú fülcimpája okán egyszer maga a szerző hasonlítja elefánthoz, máskor viszont Buddhához, de maga a fiú is képes saját magát "Buddha-elefántszemmel" nézni. Ugyanakkor-a fiú hajdani szerelmének analógiájára-az öreg olykor "kis hercegnek" nevezi a fiút, aki félálomban előszeretettel azonosul is e mesebeli figurával, máskor viszont egyszerűen csak B 612-es fogolyként aposztrofálja magát. Antoine de Saint-Exupéry művéből, A kis hercegből csupán egyetlen idézet jelenik meg a regényben: "Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan". De Ördögh Ottó művét így is mindvégig belengi a "kis herceg" szelleme, főként a maga folyamatos tudásvágyával. A Saint-Exupéry által gyakran szerepeltetett motívumok tudatos beemelése (sivatag, oázis, rózsák) ugyancsak folyamatos finom fogalmi asszociációt teremt a két mű között.
Research Interests:
Proverbs have never been considered sacrosanct; on the contrary, they have frequently been used as satirical, ironic or humorous comments on a given situation. Wolfgang Mieder has coined the term "Antisprichwort" (anti-proverb) for such... more
Proverbs have never been considered sacrosanct; on the contrary, they have frequently been used as satirical, ironic or humorous comments on a given situation. Wolfgang Mieder has coined the term "Antisprichwort" (anti-proverb) for such deliberate proverb innovations (also known as alterations, mutations, parodies, transformations, variations, wisecracks, fractured proverbs). The focus of this study is on different mechanisms of variation in Anglo-American, German, French, Russian and Hungarian anti-proverbs. The mechanisms discussed and exemplified in the study include replacing a single word, substituting two or more words, changing the second part of the proverb, adding new words, adding literal interpretations, repeating identical or phonetically similar words, mixing two or more proverbs, word-order reversal, rhyme, changing the first part of the proverb, and omission of words.
Research Interests:
Research Interests:
Ce sujet est un choix subjectif. Nous pensons néanmoins pouvoir le justifier par l'utilité de placer les proverbes français et hongrois dans le matériel européen, ceci pouvant apporter des informations et sur le français, et sur le... more
Ce sujet est un choix subjectif. Nous pensons néanmoins pouvoir le justifier par l'utilité de placer les proverbes français et hongrois dans le matériel européen, ceci pouvant apporter des informations et sur le français, et sur le hongrois.
Ce travail comporte deux volets complémentaires. Le premier est l'examen théorique du proverbe en général. Le deuxième est l'analyse contrastive des proverbes français et hongrois. Malgré de nombreux recueils et certaines études, il reste beaucoup à faire, surtout dans le deuxième domaine. Or, on ne peut progresser dans l'un que grâce aux résultats de l'autre, et vice versa. De même, une solution trouvée d'un côté fait avancer,
indirectement, les recherches dans l'autre. Cet entrelacement représente donc une difficulté et une facilité à la fois.
Notre objectif est de contribuer à la recherche des critères permettant la définition explicite du proverbe, d'indiquer certaines méthodes pertinentes dans l'étude contrastive des proverbes et de les mettre à profit en examinant un certain nombre de proverbes français et hongrois.
Ce travail comporte deux volets complémentaires. Le premier est l'examen théorique du proverbe en général. Le deuxième est l'analyse contrastive des proverbes français et hongrois. Malgré de nombreux recueils et certaines études, il reste beaucoup à faire, surtout dans le deuxième domaine. Or, on ne peut progresser dans l'un que grâce aux résultats de l'autre, et vice versa. De même, une solution trouvée d'un côté fait avancer,
indirectement, les recherches dans l'autre. Cet entrelacement représente donc une difficulté et une facilité à la fois.
Notre objectif est de contribuer à la recherche des critères permettant la définition explicite du proverbe, d'indiquer certaines méthodes pertinentes dans l'étude contrastive des proverbes et de les mettre à profit en examinant un certain nombre de proverbes français et hongrois.
Research Interests:
A „Tom Swifty” több szempontú elemzése után megállapíthatjuk, hogy a wellerizmusnak nemcsak folytatása, hanem továbbfejlesztése: – egyetlen határozószóval összegzi a wellerizmus hagyományosan hosszabb helyzetábrázolását; – míg a... more
A „Tom Swifty” több szempontú elemzése után megállapíthatjuk, hogy a wellerizmusnak nemcsak folytatása, hanem továbbfejlesztése:
– egyetlen határozószóval összegzi a wellerizmus hagyományosan hosszabb helyzetábrázolását;
– míg a wellerizmus a közlés és a helyzet kapcsolatát/ellentétét csak implicite tartalmazza, addig a „Tom Swifty” a határozószó hangalakjával is utal a vele kapcsolatos/ellentétes közlésre;
– a wellerizmus felfogható a közmondás vagy egyéb bölcsesség paródiájaként; a „Tom Swifty” a maga többszörös játékával még egy lépéssel tovább viszi a wellerizmust a paródia irányában.
Az elemzés arra is rávilágít, hogy a „Tom Swifty”-k a wellerizmus körébe tartoznak.
Habár minden nyelvben létezik szójáték, a wellerizmus csak egyes nyelvekre jellemző, és ugyanez igaz a „Tom Swifty”-re.
– egyetlen határozószóval összegzi a wellerizmus hagyományosan hosszabb helyzetábrázolását;
– míg a wellerizmus a közlés és a helyzet kapcsolatát/ellentétét csak implicite tartalmazza, addig a „Tom Swifty” a határozószó hangalakjával is utal a vele kapcsolatos/ellentétes közlésre;
– a wellerizmus felfogható a közmondás vagy egyéb bölcsesség paródiájaként; a „Tom Swifty” a maga többszörös játékával még egy lépéssel tovább viszi a wellerizmust a paródia irányában.
Az elemzés arra is rávilágít, hogy a „Tom Swifty”-k a wellerizmus körébe tartoznak.
Habár minden nyelvben létezik szójáték, a wellerizmus csak egyes nyelvekre jellemző, és ugyanez igaz a „Tom Swifty”-re.
Research Interests:
Hungarian humour went through significant changes in the 20th century. Though the urban middle-class way of living and culture had developed by the early 20th century, they had to coexist all over the country as well as in ethnic... more
Hungarian humour went through significant changes in the 20th century. Though the urban middle-class way of living and culture had developed by the early 20th century, they had to coexist all over the country as well as in ethnic Hungarian territories abroad with the traditions of rural culture and folklore until the middle of the century (and, in locked-up areas, till the end of the century). Consequently, Hungarian humour is made up of two important layers of folklore: popular funny stories that have been developing among the peasantry for centuries, and jokes, a genre that emerged from urban oral culture in the last third of the 20th century. The dualism of folk-based and urban culture has been a decisive feature of Hungarian culture during the entire 20th century. Thus the question arises: more than a hundred years later, are there still any fundamental differences between the two types of humour in terms of their ways of thinking or their subject matter, or can we regard Hungarian humour as a unity? In this paper, we compare the thematic categories of popular and urban humour based on the analysis of two large collections. Next, we examine the popularity of major joke categories in Internet sources. Finally, we offer a brief introduction to the contemporary stock of Hungarian jokes by thematic groups.
Research Interests:
This special issue of the European Journal of Humour Research (EJHR) grew out of contributions written especially for this volume and partially presented in Slovakia on 14th November 2014 at the International Humour Symposium: A Multiple... more
This special issue of the European Journal of Humour Research (EJHR) grew out of contributions written especially for this volume and partially presented in Slovakia on 14th November 2014 at the International Humour Symposium: A Multiple Perspective Approach to Humour organized at J. Selye University by the Department of Modern Philology, Faculty of Education, J. Selye University; the Department of Translation and Interpreting, Eötvös Loránd University; the International Research Group for Folklore and Linguistics; and Tinta Publishing House.
This issue contains seven articles by fifteen contributors. The fact that five of the seven contributions to this issue are co-authored (and one by as many as seven scholars) can be seen as a positive sign of cooperation in the field of humour research.
Thanks to the multifarious disciplinary affiliations and scholarly interests of the authors, this volume encompasses linguistics and folklore, psychology and psychiatry, communication studies and translation, computer science, and the arts. The volume brings together a wide range of contributions on the genres, forms, and devices of American, Croatian, Hungarian, and English humour, from modified proverbs and puns to jokes, from gelatophobia to the comprehension of humour in a group of schizophrenic patients. Several studies offer insight into the use of humour in various domains of discourse such as literature, translation, the audiovisual media, while other studies draw on computer science, psychology and psychiatry, gender, ethnic, and legal humour.
The seventeen contributors to the volume represent a variety of cultural and linguistic backgrounds. Two contributors (Anna T. Litovkina and Peter Zolczer) are linked to J. Selye University (Slovakia). The overwhelming majority of authors are linguists. Others are psychiatrists and psychologists, folklorists and translators, neurologists and computer scientists.
This issue contains seven articles by fifteen contributors. The fact that five of the seven contributions to this issue are co-authored (and one by as many as seven scholars) can be seen as a positive sign of cooperation in the field of humour research.
Thanks to the multifarious disciplinary affiliations and scholarly interests of the authors, this volume encompasses linguistics and folklore, psychology and psychiatry, communication studies and translation, computer science, and the arts. The volume brings together a wide range of contributions on the genres, forms, and devices of American, Croatian, Hungarian, and English humour, from modified proverbs and puns to jokes, from gelatophobia to the comprehension of humour in a group of schizophrenic patients. Several studies offer insight into the use of humour in various domains of discourse such as literature, translation, the audiovisual media, while other studies draw on computer science, psychology and psychiatry, gender, ethnic, and legal humour.
The seventeen contributors to the volume represent a variety of cultural and linguistic backgrounds. Two contributors (Anna T. Litovkina and Peter Zolczer) are linked to J. Selye University (Slovakia). The overwhelming majority of authors are linguists. Others are psychiatrists and psychologists, folklorists and translators, neurologists and computer scientists.
Research Interests:
Hungarian humour went through significant changes in the 20th century. Though the urban middle-class way of living and culture had developed by the early 20th century, they had to coexist all over the country as well as in ethnic... more
Hungarian humour went through significant changes in the 20th century. Though the urban middle-class way of living and culture had developed by the early 20th century, they had to coexist all over the country as well as in ethnic Hungarian territories abroad with the traditions of rural culture and folklore until the middle of the century. Consequently, Hungarian humour is made up of two important layers of folklore: popular funny stories that have been developing among the peasantry for centuries, and jokes, a genre that emerged from urban oral culture in the last third of the 20th century. In this paper, we examine the thematic categories of this genre of popular and urban humour and their popularity.
Research Interests:
This special issue of Eruditio–Educatio on Humour in Contemporary Societies contains ten articles and three reviews by twelve contributors. Some authors have contributed to more than one study or review for this issue. The fact that four... more
This special issue of Eruditio–Educatio on Humour in Contemporary Societies contains ten articles and three reviews by twelve contributors. Some authors have contributed to more than one study or review for this issue. The fact that four of the thirteen contributions to this issue are co-authored can be seen as a positive sign of cooperation in the field of humor research.
Thanks to the multifarious disciplinary affiliations and scholarly interests of the authors, this volume encompasses linguistics, literary and communication studies, folklore, sociology, the arts, anthropology, translation, and education. The volume brings together a wide range of contributions on the genres, forms and devices of American, Croatian, Hungarian, Japanese, and Swiss humor, from anti-proverbs to anecdotes, from jokes to folk poetry. Several studies offer insight into the use of humor in various domains of discourse such as literature, translation, the audiovisual media and education, while other studies draw on gender, ethnic, and legal humor. The ten articles of the issue are grouped, perhaps in a somewhat arbitrary fashion, into five parts (Anecdotes and Folk Poetry, Anti-Proverbs, Literature, Jokes, Media and Education). The final part of the issue (Reviews) examines three recent books related to humor, published in Hungary, Poland, and the USA. The issue Humour in Contemporary Societies contains 4 cartoons by the famous Hungarian cartoonist and arts researcher Géza Halász.
Thanks to the multifarious disciplinary affiliations and scholarly interests of the authors, this volume encompasses linguistics, literary and communication studies, folklore, sociology, the arts, anthropology, translation, and education. The volume brings together a wide range of contributions on the genres, forms and devices of American, Croatian, Hungarian, Japanese, and Swiss humor, from anti-proverbs to anecdotes, from jokes to folk poetry. Several studies offer insight into the use of humor in various domains of discourse such as literature, translation, the audiovisual media and education, while other studies draw on gender, ethnic, and legal humor. The ten articles of the issue are grouped, perhaps in a somewhat arbitrary fashion, into five parts (Anecdotes and Folk Poetry, Anti-Proverbs, Literature, Jokes, Media and Education). The final part of the issue (Reviews) examines three recent books related to humor, published in Hungary, Poland, and the USA. The issue Humour in Contemporary Societies contains 4 cartoons by the famous Hungarian cartoonist and arts researcher Géza Halász.
Research Interests:
Tanulmányunkban megvizsgáltuk a magyar nyelvű antiproverbiumok humorának kedvelt eszközeit, mindegyiket néhány példával megvilágítva, és ezt összehasonlítottuk az angol, német, francia és orosz nyelvű anyaggal. Többek között kitértünk a... more
Tanulmányunkban megvizsgáltuk a magyar nyelvű antiproverbiumok humorának kedvelt eszközeit, mindegyiket néhány példával megvilágítva, és ezt összehasonlítottuk az angol, német, francia és orosz nyelvű anyaggal.
Többek között kitértünk a szó- és hangismétlésre. Azt tapasztaltuk, hogy ismétlődhet egy vagy két elem kétszer, háromszor, akár négyszer (vagy ennél is gyakrabban). Az ismétlődő elem lehet kiegészítés, de beléphet egy eredeti közmondásrész helyett is. Az ismétlődés egy különleges alkategóriája a keresztező ismétlés (chiasmus). Megvizsgáltuk a rím megjelenését a ferdített egységben. Anyagunk tanulsága szerint a rímes és nem rímes eredeti közmondásból egyaránt kialakulhat rímes vagy nem rímes antiproverbium. A metaforikus jelleg, éppen, mivel a közmondás jellegzetes vonása, különösen alkalmas a parodizálásra. Számtalan ferdítés a humoros hatást a metaforikus közmondások szó szerint értésével éri el. A szándékos nyelvi vétségeken belül elkülönítettük a helyesírási, morfológiai és szintaktikai jellegűeket. Rávilágítottunk a közmondáspersziflázs neologizmusalkotó képességére. A folklór egyéb területeivel mutat rokonságot a halandzsa, az abszurd szillogizmusok, a közmondások felhasználása találós kérdésekben.
Hangsúlyoznunk kell, hogy a paródia csak akkor hatásos, ha ráismernek mögötte az eredetire. A proverbiumok elferdítése tehát feltételezi a közmondások ismeretét, és az állandó visszautalással élteti azokat. Számos esetben az itt leírt változásoknál több történik: nem pusztán a fenti eljárásokat kombinálják, hanem nagyobb, mélyebb a változás. Az eredeti közmondás struktúráját használják fel, vagy csak szavait, és így alakítanak újszerű közléseket, amelyek hátterében az eredeti mindig felismerhető marad. Amennyiben nem ismerhető fel, úgy nem volt sikeres a közmondásferdítés, és nem beszélhetünk eredményeként antiproverbiumról.
Többek között kitértünk a szó- és hangismétlésre. Azt tapasztaltuk, hogy ismétlődhet egy vagy két elem kétszer, háromszor, akár négyszer (vagy ennél is gyakrabban). Az ismétlődő elem lehet kiegészítés, de beléphet egy eredeti közmondásrész helyett is. Az ismétlődés egy különleges alkategóriája a keresztező ismétlés (chiasmus). Megvizsgáltuk a rím megjelenését a ferdített egységben. Anyagunk tanulsága szerint a rímes és nem rímes eredeti közmondásból egyaránt kialakulhat rímes vagy nem rímes antiproverbium. A metaforikus jelleg, éppen, mivel a közmondás jellegzetes vonása, különösen alkalmas a parodizálásra. Számtalan ferdítés a humoros hatást a metaforikus közmondások szó szerint értésével éri el. A szándékos nyelvi vétségeken belül elkülönítettük a helyesírási, morfológiai és szintaktikai jellegűeket. Rávilágítottunk a közmondáspersziflázs neologizmusalkotó képességére. A folklór egyéb területeivel mutat rokonságot a halandzsa, az abszurd szillogizmusok, a közmondások felhasználása találós kérdésekben.
Hangsúlyoznunk kell, hogy a paródia csak akkor hatásos, ha ráismernek mögötte az eredetire. A proverbiumok elferdítése tehát feltételezi a közmondások ismeretét, és az állandó visszautalással élteti azokat. Számos esetben az itt leírt változásoknál több történik: nem pusztán a fenti eljárásokat kombinálják, hanem nagyobb, mélyebb a változás. Az eredeti közmondás struktúráját használják fel, vagy csak szavait, és így alakítanak újszerű közléseket, amelyek hátterében az eredeti mindig felismerhető marad. Amennyiben nem ismerhető fel, úgy nem volt sikeres a közmondásferdítés, és nem beszélhetünk eredményeként antiproverbiumról.
Research Interests:
A 2009. szeptember 3. és 4. között megrendezett II. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencián elhangzott mintegy 35 előadásból 19-et választottunk ki; ezek írott változata alkotja a tanulmánykötet törzsanyagát. Ehhez járul a... more
A 2009. szeptember 3. és 4. között megrendezett II. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencián elhangzott mintegy 35 előadásból 19-et választottunk ki; ezek írott változata alkotja a tanulmánykötet törzsanyagát. Ehhez járul a kerekasztalok három résztvevőjével (gyakorló szakemberekkel) készített három interjú, amely szándékunk szerint a humor megjelenésének egészen sajátos területeit (diplomácia, jog és gyermekterápia) érinti.
Research Interests:
Ez a tanulmánykötet egyrészt kárpótolni kívánja mindazokat, akik személyesen nem tudtak jelen lenni a tanácskozáson, másrészt a „megmaradó írásban” is rögzíteni szeretné az „elszállt szavakat” minden résztvevő és a téma iránt érdeklődő... more
Ez a tanulmánykötet egyrészt kárpótolni kívánja mindazokat, akik személyesen nem tudtak jelen lenni a tanácskozáson, másrészt a „megmaradó írásban” is rögzíteni szeretné az „elszállt szavakat” minden résztvevő és a téma iránt érdeklődő számára. Ezért a konferencia függelékben olvasható programfüzete mellett szerkesztett formában közöljük a konferencián elhangzott 29 legjobb, legérdekesebb előadást, melyeknek szerzői többéves, esetleg több évtizedes kutatómunkájuk egy-egy szeletét ismertetik meg velünk. Amint az olvasó láthatja, a különböző szakterületek képviselői a legváltozatosabb szempontokból és módszerekkel közelítenek a humorhoz, ehhez a sokféleképp értelmezhető, nyelvi és kulturális közösséget teremtő, megerősítő, felszabadító, gyógyító, olykor csodatévő képességünkhöz.
Research Interests:
Three conferences on humour took place in Hungary between 2007 and 2009. They resulted in four volumes of proceedings. This chapter aims at presenting both the events and the publications.
Research Interests: Humor, Humor Studies, Humour Studies, Humour, Hungary, and 2 moreMagyarország and Conference(Magyarország and Conference)
(Magyarország and Conference)
Tanulmányunkban megvizsgáljuk a magyar nyelvű közmondás-összevonásokat, és ezeket összehasonlítottuk az angol, német, francia és orosz nyelvű anyaggal. Szemléltetjük a közmondásvegyülésben leggyakrabban használt proverbiumokat. A... more
Tanulmányunkban megvizsgáljuk a magyar nyelvű közmondás-összevonásokat, és ezeket összehasonlítottuk az angol, német, francia és orosz nyelvű anyaggal. Szemléltetjük a közmondásvegyülésben leggyakrabban használt proverbiumokat. A következő megállapításokra jutottunk:
A vegyülések nem egy egységes világkép részei, ahogy a ferdítések sem, sőt maguk az eredeti közmondások sem (ezt bizonyítja számtalan, egymással ellentétes tartalmú közmondás léte).
A közmondásferdítés felfogható az intertextualitás megjelenéseképpen, hiszen az antiproverbium mindig utal egy eredeti szövegre. A közmondás-összevonást az intertextualitás minősített esetének is nevezhetnénk, hiszen egyszerre több eredeti frazeológiai egységre utal.
A vegyüléshez felhasznált közmondások sokszor az eredeti formájukban leggyakrabban használt közmondások; úgy tűnik, hogy a vegyüléshez nem a legrövidebb közmondásokat veszik alapul, talán mert azokon nincs elég „fogódzó” ahhoz, hogy a vegyülés során gyakori szűkítés esetén is felismerhetőek maradjanak, de nem is a leghosszabbakat, hiszen a hosszú egységek kombinálása valószínűleg hosszú, tehát nehezebben megjegyezhető és kevésbé frappáns szövegeket eredményezne.
A vegyülések többsége két közmondásból épül fel, de ismerünk olyat, amelyben hét eredeti frazeológiai egység ismerhető fel. Általában az egyik közmondás első felét a másik második felével ötvözik, de néha az egyik vagy mindkét proverbium teljes egészében szerepel a persziflázsban; kivételesen (magyarban és franciában) előfordul, hogy mindkét közmondásból csak a második felet használják fel. A közmondás elsősorban közmondással kombinálódik, de vegyülhet szólással is.
A vizsgálat tehát azt igazolja, hogy a vegyülés során a közmondásnak inkább az első része marad meg (módosított vagy változatlan formában), mint a második. Ez a megállapítás egyrészt egybecseng a szűkítést alkalmazó ferdítésről és a cserét alkalmazó ferdítésről szóló tanulmányok azon eredményével, hogy a közmondások első része stabilabb szegmense a közlésnek, mint a második; másrészt arra utal, hogy a vegyülés és általában a ferdítés vizsgálata értékes eredményekkel gazdagíthatja a közmondásokkal kapcsolatos tudásunkat, ahogy a karikatúra is rávilágít az eredeti modell vonásaira.
Az általánosnak mondható tendenciák feltárása mellett különbségek is kitapinthatóak a vegyülésben a nyelvek között: a magyarban az ikervegyülések, az angolban maguk a vegyülések ritkábban fordulnak elő, mint a többi nyelvben, a francia pedig nagyobb szószámú közmondásokból indul ki a ferdítés során.
Végül kitértünk arra is, hogy az egymást követő közmondások alkothatnak egyfajta abszurd szillogizmust.
A vegyülések nem egy egységes világkép részei, ahogy a ferdítések sem, sőt maguk az eredeti közmondások sem (ezt bizonyítja számtalan, egymással ellentétes tartalmú közmondás léte).
A közmondásferdítés felfogható az intertextualitás megjelenéseképpen, hiszen az antiproverbium mindig utal egy eredeti szövegre. A közmondás-összevonást az intertextualitás minősített esetének is nevezhetnénk, hiszen egyszerre több eredeti frazeológiai egységre utal.
A vegyüléshez felhasznált közmondások sokszor az eredeti formájukban leggyakrabban használt közmondások; úgy tűnik, hogy a vegyüléshez nem a legrövidebb közmondásokat veszik alapul, talán mert azokon nincs elég „fogódzó” ahhoz, hogy a vegyülés során gyakori szűkítés esetén is felismerhetőek maradjanak, de nem is a leghosszabbakat, hiszen a hosszú egységek kombinálása valószínűleg hosszú, tehát nehezebben megjegyezhető és kevésbé frappáns szövegeket eredményezne.
A vegyülések többsége két közmondásból épül fel, de ismerünk olyat, amelyben hét eredeti frazeológiai egység ismerhető fel. Általában az egyik közmondás első felét a másik második felével ötvözik, de néha az egyik vagy mindkét proverbium teljes egészében szerepel a persziflázsban; kivételesen (magyarban és franciában) előfordul, hogy mindkét közmondásból csak a második felet használják fel. A közmondás elsősorban közmondással kombinálódik, de vegyülhet szólással is.
A vizsgálat tehát azt igazolja, hogy a vegyülés során a közmondásnak inkább az első része marad meg (módosított vagy változatlan formában), mint a második. Ez a megállapítás egyrészt egybecseng a szűkítést alkalmazó ferdítésről és a cserét alkalmazó ferdítésről szóló tanulmányok azon eredményével, hogy a közmondások első része stabilabb szegmense a közlésnek, mint a második; másrészt arra utal, hogy a vegyülés és általában a ferdítés vizsgálata értékes eredményekkel gazdagíthatja a közmondásokkal kapcsolatos tudásunkat, ahogy a karikatúra is rávilágít az eredeti modell vonásaira.
Az általánosnak mondható tendenciák feltárása mellett különbségek is kitapinthatóak a vegyülésben a nyelvek között: a magyarban az ikervegyülések, az angolban maguk a vegyülések ritkábban fordulnak elő, mint a többi nyelvben, a francia pedig nagyobb szószámú közmondásokból indul ki a ferdítés során.
Végül kitértünk arra is, hogy az egymást követő közmondások alkothatnak egyfajta abszurd szillogizmust.
Research Interests:
This study considers one of the most popular techniques of proverb variation in Anglo-American, German, French, Russian and Hungarian anti-proverbs: the technique of punning. We discuss and exemplify two of the most frequent types of puns... more
This study considers one of the most popular techniques of proverb variation in Anglo-American, German, French, Russian and Hungarian anti-proverbs: the technique of punning. We discuss and exemplify two of the most frequent types of puns in anti-proverbs –paronyms and homonyms – as well as some other types: homophones, splitting of one word into two, merging of two words into one, puns playing upon personal names, linking puns, bilingual puns, double/triple/quadriple puns, and repetitive puns.
Research Interests:
Tanulmányunk a szójátékok egyes típusait elemzi, elsősorban magyar antiproverbiumok alapján, de az eredményeket összehasonlítottuk az angol, német, francia és orosz nyelvű anyaggal. Először megvizsgáljuk a játékot az idegen nyelvekkel.... more
Tanulmányunk a szójátékok egyes típusait elemzi, elsősorban magyar antiproverbiumok alapján, de az eredményeket összehasonlítottuk az angol, német, francia és orosz nyelvű anyaggal.
Először megvizsgáljuk a játékot az idegen nyelvekkel. Az tapasztalható, hogy az anyanyelv általában egy idegen nyelvvel keveredik: ez régen a latin volt, ma leginkább az angol, ritkábban a francia, olasz, német, orosz. Az idegen nyelvű szövegrész kapcsolódhat értelmi vagy hangzásbeli alapon a helyettesített vagy megmaradt eredeti szövegrészhez. A továbbiakban szemügyre vesszük a szóhatár megváltoztatását (mely a franciában különösen kedvelt eszköz, míg a németben ritka). Egy szó két vagy három részre bontása általában más ferdítési móddal kombinálva jelenik meg. Találkozhatni két (vagy három) szó összevonásával is, valamint a szóhatárok áthelyezésével („linking pun”) a szavak számának megtartása mellett.
Az ismétlő szójáték egyaránt mnemotechnikai és stilisztikai eszköz; leginkább a homonímiára és a paronomáziára alapszik. Az eljárás kettőnél többször is ismétlődhet. A dupla (kettős) szójáték az antiproverbium több elemét érinti; gyakrabban épül paronomáziára, mint homonímiára, de a néha egyetlen antiproverbiumban fellelhető mindkét típus. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a különböző nyelvek nagyjából azonos eljárásokat alkalmaznak, de egymástól eltérő módon.
Először megvizsgáljuk a játékot az idegen nyelvekkel. Az tapasztalható, hogy az anyanyelv általában egy idegen nyelvvel keveredik: ez régen a latin volt, ma leginkább az angol, ritkábban a francia, olasz, német, orosz. Az idegen nyelvű szövegrész kapcsolódhat értelmi vagy hangzásbeli alapon a helyettesített vagy megmaradt eredeti szövegrészhez. A továbbiakban szemügyre vesszük a szóhatár megváltoztatását (mely a franciában különösen kedvelt eszköz, míg a németben ritka). Egy szó két vagy három részre bontása általában más ferdítési móddal kombinálva jelenik meg. Találkozhatni két (vagy három) szó összevonásával is, valamint a szóhatárok áthelyezésével („linking pun”) a szavak számának megtartása mellett.
Az ismétlő szójáték egyaránt mnemotechnikai és stilisztikai eszköz; leginkább a homonímiára és a paronomáziára alapszik. Az eljárás kettőnél többször is ismétlődhet. A dupla (kettős) szójáték az antiproverbium több elemét érinti; gyakrabban épül paronomáziára, mint homonímiára, de a néha egyetlen antiproverbiumban fellelhető mindkét típus. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a különböző nyelvek nagyjából azonos eljárásokat alkalmaznak, de egymástól eltérő módon.
Research Interests:
A poliszémia és a homonímia használata terén a vizsgált nyelvek nem mutatnak jelentős különbséget. Egyes közmondások, sőt egyes szavak is (pl. meleg) különösen alkalmasak az ilyen típusú szójátékra. A homofónia tekintetében viszonylag jól... more
A poliszémia és a homonímia használata terén a vizsgált nyelvek nem mutatnak jelentős különbséget. Egyes közmondások, sőt egyes szavak is (pl. meleg) különösen alkalmasak az ilyen típusú szójátékra. A homofónia tekintetében viszonylag jól elkülönülnek a fonetikus és a nem fonetikus írású nyelvek (magyar, német, orosz vs. angol, francia). Az első csoportban csupán néhány német példa hozható fel, míg a másodikban gyakori a proverbiumok ilyen típusú ferdítése. Olyan paródiát nem sikerült találni, ahol a ferdítés alapja a homográfia. A ferdítések fenti módjainak közös vonása, hogy majdnem mindig más átalakítással párosulva fordulnak elő: helyettesítéssel, felcseréléssel, felcserélés és helyettesítés kombinációjával, kiegészítő elemek hozzáadásával, stb.
Research Interests:
Tanulmányunkban megvizsgáljuk a magyar antiproverbiumok legkedveltebb szójátéktípusát, a paronomáziát, és bemutatjuk e jelenség előfordulását az angol, német, francia és orosz nyelvű anyagban. A paronomázia jellemzője a szoros fizikai... more
Tanulmányunkban megvizsgáljuk a magyar antiproverbiumok legkedveltebb szójátéktípusát, a paronomáziát, és bemutatjuk e jelenség előfordulását az angol, német, francia és orosz nyelvű anyagban.
A paronomázia jellemzője a szoros fizikai (fonetikai) kapcsolat az eredeti közmondás és ferdített változata között. Nagy gyakoriságának magyarázata a szavak fonetikai holdudvarának gazdagsága. Így egy-egy eredeti közmondásnak a vizsgált nyelvek mindegyikében sikerült fellelni több olyan paronimikus ferdítését, ahol az eredeti szöveg ugyanazon szavát helyettesítik.
A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a különböző nyelvek nagyjából azonos eljárásokat alkalmaznak a paronomázia terén: egy szó cseréje, egy vagy két hang cseréje, betoldása vagy elhagyása, egy hang helyettesítése kettővel, valamint ez utóbbinak a fordítottja. A ferdítés ismert, de kevésbé gyakori módja két hang felcserélése egy szón belül. Produktívnak bizonyul a köznév felcserélése tulajdonnévre (a fordítottja ritka, mert a műfajra jellemző általánosítás ellen hat), valamint a szexualitásra való utalás is.
A paronomázia jellemzője a szoros fizikai (fonetikai) kapcsolat az eredeti közmondás és ferdített változata között. Nagy gyakoriságának magyarázata a szavak fonetikai holdudvarának gazdagsága. Így egy-egy eredeti közmondásnak a vizsgált nyelvek mindegyikében sikerült fellelni több olyan paronimikus ferdítését, ahol az eredeti szöveg ugyanazon szavát helyettesítik.
A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a különböző nyelvek nagyjából azonos eljárásokat alkalmaznak a paronomázia terén: egy szó cseréje, egy vagy két hang cseréje, betoldása vagy elhagyása, egy hang helyettesítése kettővel, valamint ez utóbbinak a fordítottja. A ferdítés ismert, de kevésbé gyakori módja két hang felcserélése egy szón belül. Produktívnak bizonyul a köznév felcserélése tulajdonnévre (a fordítottja ritka, mert a műfajra jellemző általánosítás ellen hat), valamint a szexualitásra való utalás is.
Research Interests:
Az alábbi tanulmányban az antiproverbiumok elferdítésének egyik leggyakoribb változtatástípusát, a cserét elemezzük. Tanulmányunk kilenc fejezetre tagolódik a csere mértéke szerint (szórend, írásjel, egy hang, több hang, egy szó, több... more
Az alábbi tanulmányban az antiproverbiumok elferdítésének egyik leggyakoribb változtatástípusát, a cserét elemezzük. Tanulmányunk kilenc fejezetre tagolódik a csere mértéke szerint (szórend, írásjel, egy hang, több hang, egy szó, több szó, egy tagmondat stb.). Bár áttekintésünk elsősorban a formai változatokat mutatja be, helyenként kitérünk ezek tartalmilag tipikus eseteire is.
Igyekszünk mindegyik jelenségre olyan magyar, angol, német, francia és orosz példákat hozni, ahol a ferdített és az eredeti közmondás csak a kérdéses ferdítési módban tér el. Néha azonban csak olyan példát találtunk, amelyben egyszerre több mód kombinációja figyelhető meg.
Igyekszünk mindegyik jelenségre olyan magyar, angol, német, francia és orosz példákat hozni, ahol a ferdített és az eredeti közmondás csak a kérdéses ferdítési módban tér el. Néha azonban csak olyan példát találtunk, amelyben egyszerre több mód kombinációja figyelhető meg.
Research Interests:
A tanulmány négy fejezetre tagolódik. Az elsőben az antiproverbium fogalmáról és a vizsgált nyelvekben használt elnevezéseiről lesz szó. A második témája a formai változatok rendszere: számba veszi a ferdítési módokat, majd a felhasznált... more
A tanulmány négy fejezetre tagolódik. Az elsőben az antiproverbium fogalmáról és a vizsgált nyelvekben használt elnevezéseiről lesz szó. A második témája a formai változatok rendszere: számba veszi a ferdítési módokat, majd a felhasznált korpusz jellemzőit írja le. Tanulmányunk harmadik fejezetében a kiegészítő elemek hozzáadását (bővítés) vizsgáljuk. A negyedik fejezetben a szűkítést ismertetjük. Megpróbáljuk mindegyik jelenséget néhány magyar, angol, német, francia és orosz példával szemléltetni, amennyire megengedi az öt nyelv e téren is megmutatkozó, de az összevetést lehetővé tevő különbözősége.
Research Interests:
The paper digs into the similarities and dissimilarities between Francis Scott Fitzgerald's short short story « Dearly Beloved » and its two French translations by Jean Quéval (1977) and by Jacques Tournier (1991) respectively. The... more
The paper digs into the similarities and dissimilarities between Francis Scott Fitzgerald's short short story « Dearly Beloved » and its two French translations by Jean Quéval (1977) and by Jacques Tournier (1991) respectively. The original text and its two translations are presented synoptically to facilitate the scanning of the merits of the translations. These are examined through four main filters: names, tenses, fidelity to the original, and tropes. They let appear a number of weaknesses which, because they sometimes foil the meaning of the original text, have led to a new translation which makes use of the two preceding translations, and improves them where necessary.
Research Interests:
Titinga-Frédéric Pacere : Pensées africaines - Proverbes, dictons et sagesse des Anciens. Paris, L'Harmattan, 2005, 363 pp. /Sociétés africaines et diaspora/ L'auteur de l'ouvrage que nous nous proposons de présenter est profondément... more
Titinga-Frédéric Pacere : Pensées africaines - Proverbes, dictons et sagesse des Anciens. Paris, L'Harmattan, 2005, 363 pp. /Sociétés africaines et diaspora/ L'auteur de l'ouvrage que nous nous proposons de présenter est profondément ancré dans la civilisation africaine ou plutôt les civilisations africaines.
Research Interests:
A Román nyelvvizsga írásbeli feladatok c. kötet az ELTE Idegennyelvi Továbbképző Központja (népszerű nevén: Rigó utca) B típusú (azaz írásbeli) vizsgájára és mindhárom szintre (alapfok, középfok és felsőfok) készít elő. A kézikönyv... more
A Román nyelvvizsga írásbeli feladatok c. kötet az ELTE Idegennyelvi Továbbképző Központja (népszerű nevén: Rigó utca) B típusú (azaz írásbeli) vizsgájára és mindhárom szintre (alapfok, középfok és felsőfok) készít elő. A kézikönyv jellegében is új. Több évtizedes nyelvoktatói és vizsgáztatói tapasztalattal a háta mögött (és remélhetőleg maga előtt is...), a szerző "four in one", vagy stílszerűbben "patru în unu" művet írt.
Research Interests:
Le choix du sujet s'explique par la nécessité de combiner plusieurs points de vue. Si la réunion de la morphologie et de la syntaxe est désormais un lieu commun, il n'en est pas de même pour leur lien avec la sémantique et la lexicologie.... more
Le choix du sujet s'explique par la nécessité de combiner plusieurs points de vue. Si la réunion de la morphologie et de la syntaxe est désormais un lieu commun, il n'en est pas de même pour leur lien avec la sémantique et la lexicologie. Phénomène remarqué par tout utilisateur chevronné de dictionnaires du français (francophone ou allophone, chercheur en linguistique ou simplement soucieux d'expression correcte), les dictionnaires du français, même ceux dotés d'exemples, donnent peu d'information sur l'entourage morphosyntaxique et sémantique possible ou impossible de leurs mots-entrées. Tout en comprenant leurs contraintes d'espace, nous ne manquerons pas d'en faire la constatation.
Research Interests:
A dolgozat tárgya a szomszédi kapcsolatokról, a szomszédokról a közmondásokban tükröződő kép, a teljesség igénye nélkül. Így figyelmen kívül hagyjuk a közmondások elterjedését és alakváltozását időben és térben. A vizsgált közmondásanyag... more
A dolgozat tárgya a szomszédi kapcsolatokról, a szomszédokról a közmondásokban tükröződő kép, a teljesség igénye nélkül. Így figyelmen kívül hagyjuk a közmondások elterjedését és alakváltozását időben és térben. A vizsgált közmondásanyag kiválasztása szükségszerűen szubjektív. Nem került be minden olyan közmondás, amelyben a szomszéd szó szerepel, mert nem feltétlenül a szomszédságról szólnak (pl. Hadakozás és gonoszság együtt járó szomszédok). Ellenben be lehetett volna nyilván venni olyan közmondásokat, amelyekben nem szerepel a szomszéd szó, de amelyek a szomszédságra is vonatkoztathatók.
A vizsgált anyag három csoportra oszlik. Az elsőben a szomszéd szó konnotáció nélkül szerepel, 'ismert, ismerős', vagy pedig 'más(valaki/hol)' jelentéssel.
Jobb a szomszéd lányát egy-két bűnnel elvenni, mint az idegenét eggyel sem
Mije van a herélt embernek, azt adhatja a szomszédasszonyának
Tanulj a szomszéd háza üszögén (a szomszéd 'más'-ként való értelmezését megerősíti, hogy rokon értelmű közmondásként egy helyütt ezt találjuk: Más kárán tanul az okos).
A közmondások második csoportjában a szomszéd szóval pozitív konnotáció társul.
Jószomszédi viszony:
Csak jó a jó szomszéd
Jó szomszédság nagy boldogság
Együvé tartozás, segítőkészség:
Jó szomszéd a rosszból is jót csinál
Jó szomszédnak jó a szomszédja is
A harmadik csoportban pedig a szomszéd fogalmához negatív konnotáció járul. Maga a szó olykor 'más, idegen' jelentéssel tűnik fel, de ott is az értékítélet dominál.
Leggyakrabban az irigység az ok (erre utal a legtöbb közmondás):
A szomszéd rétje mindig zöldebb
Dögöljék meg a szomszéd tehene
Gazdagabb a szomszéd vetése
A vizsgált anyag három csoportra oszlik. Az elsőben a szomszéd szó konnotáció nélkül szerepel, 'ismert, ismerős', vagy pedig 'más(valaki/hol)' jelentéssel.
Jobb a szomszéd lányát egy-két bűnnel elvenni, mint az idegenét eggyel sem
Mije van a herélt embernek, azt adhatja a szomszédasszonyának
Tanulj a szomszéd háza üszögén (a szomszéd 'más'-ként való értelmezését megerősíti, hogy rokon értelmű közmondásként egy helyütt ezt találjuk: Más kárán tanul az okos).
A közmondások második csoportjában a szomszéd szóval pozitív konnotáció társul.
Jószomszédi viszony:
Csak jó a jó szomszéd
Jó szomszédság nagy boldogság
Együvé tartozás, segítőkészség:
Jó szomszéd a rosszból is jót csinál
Jó szomszédnak jó a szomszédja is
A harmadik csoportban pedig a szomszéd fogalmához negatív konnotáció járul. Maga a szó olykor 'más, idegen' jelentéssel tűnik fel, de ott is az értékítélet dominál.
Leggyakrabban az irigység az ok (erre utal a legtöbb közmondás):
A szomszéd rétje mindig zöldebb
Dögöljék meg a szomszéd tehene
Gazdagabb a szomszéd vetése
Research Interests:
Les proverbes ont généralement fait l'objet d'examens in vitro. Leur caractère foncièrement oral et l'exigence philologique traditionnelle d'un matériel écrit constituent néanmoins un paradoxe difficile à résoudre. Parémiographes et... more
Les proverbes ont généralement fait l'objet d'examens in vitro. Leur caractère foncièrement oral et l'exigence philologique traditionnelle d'un matériel écrit constituent néanmoins un paradoxe difficile à résoudre. Parémiographes et parémiologues se sont donc longtemps penchés sur des corpus écrits-dont, de surcroît, les unités parémiologiques étaient coupées de leur contexte, en quelque sorte mutilées. S'il se révèle bien difficile de remédier au premier problème, le deuxième lui, est désormais aisé à surmonter. Corpus de textes français du XVI e au XX e siècles, saisis sur support informatique et constitué d'environ 3.500 oeuvres (soit plus d'un milliard de caractères), dont à peu près 80 % d'oeuvres littéraires et 20 % d'ouvrages techniques illustrant les diverses disciplines scientifiques, FRANTEXT permet une consultation grâce à un logiciel spécialisé à cet effet. Aux fins de la présente étude, ce moyen informatique servira à démontrer la variabilité du proverbe et de son contexte, sujet peu étudié jusqu'à présent, particulièrement pour ce qui est des proverbes français, l'idée généralement acceptée étant que ce genre d'unité phraséologique représente le degré suprême du figement (fixation, cristallisation, etc.). De ce fait, les recueils et dictionnaires font souvent figurer les proverbes sans indiquer qu'il en existe des variantes. Voici le procédé suivi pour aboutir au corpus de travail. J'ai essayé de limiter aussi peu que possible l'apparition des variantes. Ainsi, en définissant les trois séquences (mots) caractéristiques du proverbe recherché, j'ai souvent indiqué non le mot recherché en soi mais le mot et ses variantes morphologiques (p. ex. &caimer, c'est-à-dire toutes les formes fléchies de aimer et non seulement aime, ou bien &mlion, c'est-à-dire toutes les formes fléchies de lion et non seulement lion). J'ai prescrit une co-occurrence des séquences recherchées dans une même phrase. J'ai indiqué que la position relative des séquences était indifférente. J'ai limité la distance d'occurrence maximale des séquences à vingt mots, des essais ayant prouvé que la définition d'une distance plus grande apporterait des résultats plus nombreux dans la consultation informatique mais que le surplus se constituerait d'énoncés non proverbiaux.
Research Interests:
Until recently, jokes received less attention than other short epical genres recently because they are assumed to lack seriousness, and because of their potential rudeness. However, jokes hold up a mirror to society. Marital fidelity is a... more
Until recently, jokes received less attention than other short epical genres recently because they are assumed to lack seriousness, and because of their potential rudeness. However, jokes hold up a mirror to society. Marital fidelity is a frequent and popular theme in such jokes. This chapter will attempt to answer some fundamental questions about infidelity as the subject of jokes.
Research Interests:
L’objet de cette étude est l’examen du détournement de certaines expressions figées du français, à savoir les proverbes. Le proverbe peut être détourné (défigé) involontairement par un enfant n’ayant pas encore suffisamment assimilé le... more
L’objet de cette étude est l’examen du détournement de certaines expressions figées du français, à savoir les proverbes. Le proverbe peut être détourné (défigé) involontairement par un enfant n’ayant pas encore suffisamment assimilé le système linguistique, un étranger ayant une connaissance incertaine de ces figements ou un sujet présentant des troubles langagiers. Ici, nous nous proposons d’étudier le cas du détournement volontaire. Un proverbe volontairement détourné (on dit aussi dérivé ou tordu ou faux proverbe) est une parodie du proverbe, une unité phraséologique derrière laquelle on peut reconnaître
– un proverbe concret, p. ex. Qui veut le plus peut le moins < Qui peut le plus peut le moins et/ou
– un schéma proverbial, p. ex. Il vaut mieux avoir un gros nez que deux petits < Il vaut mieux + proposition + comparaison avec que.
Inutile de remarquer que tout ce qui est détourné ne relève pas forcément du proverbe. Tout stéréotype, toute unité phraséologique peut être détourné – à condition de bénéficier d’une certaine notoriété publique. Néanmoins, nous nous bornerons ici aux seuls proverbes. Leur détournement est plus intéressant que celui des formes figées non-phrastiques car les proverbes, en tant qu’unités phrastiques, renferment plus d’idées, et se prêtent ainsi à un détournement plus riche.
– un proverbe concret, p. ex. Qui veut le plus peut le moins < Qui peut le plus peut le moins et/ou
– un schéma proverbial, p. ex. Il vaut mieux avoir un gros nez que deux petits < Il vaut mieux + proposition + comparaison avec que.
Inutile de remarquer que tout ce qui est détourné ne relève pas forcément du proverbe. Tout stéréotype, toute unité phraséologique peut être détourné – à condition de bénéficier d’une certaine notoriété publique. Néanmoins, nous nous bornerons ici aux seuls proverbes. Leur détournement est plus intéressant que celui des formes figées non-phrastiques car les proverbes, en tant qu’unités phrastiques, renferment plus d’idées, et se prêtent ainsi à un détournement plus riche.
Research Interests:
The subject of this study is a particular way of twisting French proverbs by using more than one phraseological unit (of which at least one is a proverb or a proverb pattern). Let us name that phenomenon mixing (rather than contamination... more
The subject of this study is a particular way of twisting French proverbs by using more than one phraseological unit (of which at least one is a proverb or a proverb pattern). Let us name that phenomenon mixing (rather than contamination ) (these terms have already had such use, and its result a compound proverb . I have gathered 70 French compounds from printed sources and the internet. The space limits do not allow giving an English translation for the proverbs and the compounds.
The universality of proverbs is now common place. Their twisting has also a long history: Erasmus already draws attention to games consisting in putting proverbs into contexts they do not fit into. Mixing is probably as old as proverbs are.
In this study, no difference will be made between “proverbe” and “dicton”, though they are often differentiated in French: I will call both genres “prov-erbs”. Also for simplicity’s sake, “proverbial expression” will be used for all non-proverbial phraseological units.
The universality of proverbs is now common place. Their twisting has also a long history: Erasmus already draws attention to games consisting in putting proverbs into contexts they do not fit into. Mixing is probably as old as proverbs are.
In this study, no difference will be made between “proverbe” and “dicton”, though they are often differentiated in French: I will call both genres “prov-erbs”. Also for simplicity’s sake, “proverbial expression” will be used for all non-proverbial phraseological units.
Research Interests:
Mi a közmondás? Alberto Mario Cirese szerint kétfajta meghatározás létezik: explicit és implicit. Explicit, ha megfogal-mazzuk a meghatározást, implicit pedig akkor, ha egy gyűjtemény tartalma fejezi ki. Az alábbiakban csak az explicit és... more
Mi a közmondás? Alberto Mario Cirese szerint kétfajta meghatározás létezik: explicit és implicit. Explicit, ha megfogal-mazzuk a meghatározást, implicit pedig akkor, ha egy gyűjtemény tartalma fejezi ki. Az alábbiakban csak az explicit és a nyelvészetből kiinduló meghatározásokkal foglalkozunk (mellőzve például Permjakov kétségtelenül értékes munkásságát). Más szempontok szerint a közmondás "külsőleg" (más műfajokhoz viszonyítva) és "belsőleg" (önmagában véve) is meghatározható. A 2., 3., 4. és 7. fejezetet az első eljárásnak, míg az 5. és 6. fejezetet a másodiknak szenteljük (tudván, hogy bizonyos pontok átmenetet képeznek a kettő között). A XII. század végén MATHIEU DE VENDÔME az alábbi meghatározást adta: "A közmondás olyan elterjedt mondás, amelynek a szokás (consuetudo) hitelt ad, amelyet a közvélemény elfogad és amely megfelel egy valósnak bizonyult igazságnak". Az alábbiak bizonyítják, hogy az azóta eltelt évszázadokban milyen szerény előrehaladás történt e téren. ARCHER TAYLOR, "a modern paremiológia atyja" lemond arról, hogy tömör meghatározást adjon, mondván, hogy nem éri meg a fáradságot.
Research Interests: French Studies, Hungarian, Proverbs, Comparative Linguistics, Linguistics, and 15 moreCultural Anthropology, Paremiology, French, Linguistique, Linguistique Comparée, Linguistique Contrastive, Contrastive Linguistics, Francia, Magyar, Parémiologie, Proverbes, Anthropologie Sociale Et Culturelle, Etudes Françaises, Kulturális Antropológia, and Közmondások
Situé à une certaine distance de la réalité, le proverbe est une transposition, une sorte de traduction. « Traduire » un proverbe d'une langue dans une autre est donc une double transposition. Autrement dit : il faut chercher les... more
Situé à une certaine distance de la réalité, le proverbe est une transposition, une sorte de traduction. « Traduire » un proverbe d'une langue dans une autre est donc une double transposition. Autrement dit : il faut chercher les équivalents d'un élément lexical au 1er niveau et des proverbes au 2nd. Le lecteur ou le traducteur d'un texte dans une langue source a donc besoin d'aide quelquefois même pour se rendre compte qu'un énoncé est un proverbe, souvent pour l'interpréter et presque toujours pour en trouver l'équivalent le plus adéquat dans la langue cible. Cette aide doit venir d'un dictionnaire. De quel dictionnaire ? Soit d'un dictionnaire général, soit d'un dictionnaire de proverbes. Voyons les deux cas.
Research Interests: French Studies, Hungarian, Proverbs, French language, Comparative Linguistics, and 15 moreHungarian Studies, Lexicography, French, Hungarian language, Dictionary, Linguistique Comparée, Linguistique Contrastive, Contrastive Linguistics, Français, Lexicographie, Francia, Magyar, Proverbes, Dictionnaire, and Langue Française
Le présent écrit se voulant une analyse stylistique, il ne s’étendra point sur l’auteur, Dominique Bona, romancier et biographe, qui s’est vu décerner plus d’un prix littéraire ces dix dernières années, ni sur la problématique dans son... more
Le présent écrit se voulant une analyse stylistique, il ne s’étendra point sur l’auteur, Dominique Bona, romancier et biographe, qui s’est vu décerner plus d’un prix littéraire ces dix dernières années, ni sur la problématique dans son roman (une femme est-elle libre d’aimer ?), ni sur le décor (Haïti au temps de la Révolution française), ni sur la trame (les « aventures » d’une Blanche dans cette île en ébullition peuplée de Noirs et de mulâtres où la guerre civile et l’abolition de l’esclavage sont si singulièrement parallèles à l’agitation intérieure de l’héroïne et à sa confrontation avec sa famille), ni même sur le procédé de l’auteur d’alterner les chapitres où l’héroïne - narratrice subjective - raconte sa vie à la première personne du singulier et les chapitres où son éditeur - notre contemporain - lit ces mêmes mémoires à une distance de 200 ans et de 8.000 km et les commente en littéraire chevronné mais captivé, procédé habile qui permet à l’auteur de jeter par saccades une lumière tamisée sur les événements de l’histoire individuelle et collective et au lecteur de bénéficier du mouvement de va-et-vient d’une caméra tour à tour se rapprochant de la scène à filmer et s’en éloignant.
Selon Lao-tseu, il suffit de regarder le mouvement des vagues pour comprendre la marche du monde. Sans doute doit-on comparer les oppositions et changements plus ou moins réguliers dans Le Manuscrit de Port-Ébène au mouvement éternel de l’eau. (Bona n’a pas choisi une île pour rien.) Dans l’eau (le roman), le lecteur doit faire la planche et se laisser porter, bercé par les vagues.
Selon Lao-tseu, il suffit de regarder le mouvement des vagues pour comprendre la marche du monde. Sans doute doit-on comparer les oppositions et changements plus ou moins réguliers dans Le Manuscrit de Port-Ébène au mouvement éternel de l’eau. (Bona n’a pas choisi une île pour rien.) Dans l’eau (le roman), le lecteur doit faire la planche et se laisser porter, bercé par les vagues.
Research Interests:
Le but de cette étude est d'établir certaines incidences du caractère ± animé du sujet et de l'objet. Nous éviterons donc de nous étendre : - sur la différence (bien connue) entre les fonctions syntaxiques sujet et objet d'une part, et... more
Le but de cette étude est d'établir certaines incidences du caractère ± animé du sujet et de l'objet. Nous éviterons donc de nous étendre :
- sur la différence (bien connue) entre les fonctions syntaxiques sujet et objet d'une part, et les formes nominatif et accusatif d'un mot d'autre part ;
- sur l'éventuelle coïncidence entre les formes du nominatif et de l'accusatif d'une part, et les formes exprimant d'autres fonctions de l'autre.
Malgré la distance qui sépare les langues examinées (distance tantôt typologique, tantôt de parenté, dans l'espace ou dans le temps), on constate que l'opposition animé non-animé du sujet et de l'objet est relativement productive. Nous observons les incidences de cette opposition dans les systèmes substantival, pronominal et verbal. Si dans ces différentes langues les ensembles munis d'une marque spéciale ne se recoupent pas (noms de personnes, humains, animés, masculin + féminin), c'est-à-dire si la distribution des éléments est variable, l'existence d'une opposition, elle, a toujours pu être démontrée. Sa vitalité s'explique par un découpage similaire de la réalité extra-linguistique.
- sur la différence (bien connue) entre les fonctions syntaxiques sujet et objet d'une part, et les formes nominatif et accusatif d'un mot d'autre part ;
- sur l'éventuelle coïncidence entre les formes du nominatif et de l'accusatif d'une part, et les formes exprimant d'autres fonctions de l'autre.
Malgré la distance qui sépare les langues examinées (distance tantôt typologique, tantôt de parenté, dans l'espace ou dans le temps), on constate que l'opposition animé non-animé du sujet et de l'objet est relativement productive. Nous observons les incidences de cette opposition dans les systèmes substantival, pronominal et verbal. Si dans ces différentes langues les ensembles munis d'une marque spéciale ne se recoupent pas (noms de personnes, humains, animés, masculin + féminin), c'est-à-dire si la distribution des éléments est variable, l'existence d'une opposition, elle, a toujours pu être démontrée. Sa vitalité s'explique par un découpage similaire de la réalité extra-linguistique.
Research Interests:
Though they are universal in time and space, anti-proverbs and ways of twisting proverbs have not been studied much. Therefore, this article aims at examining them from various points of view: link between themes and stylistic labels of... more
Though they are universal in time and space, anti-proverbs and ways of twisting proverbs have not been studied much. Therefore, this article aims at examining them from various points of view: link between themes and stylistic labels of anti-proverbs, stylistical ways of twisting (in decreasing order of frequency: substitution, addition, permutation, suppression), contamination (twisting proverbs by combining several phraseological units) and original utterance (concrete proverb or proverb pattern).
Cet article, plus long que prévu par les normes de Paremia, a dû être divisé en deux parties. Le début a paru dans le numéro précédent.
Cet article, plus long que prévu par les normes de Paremia, a dû être divisé en deux parties. Le début a paru dans le numéro précédent.
Research Interests:
Though they are universal in time and space, anti-proverbs and ways of twisting proverbs have not been studied much. Therefore, this article aims at examining them from various points of view: link between themes and stylistic labels of... more
Though they are universal in time and space, anti-proverbs and ways of twisting proverbs have not been studied much. Therefore, this article aims at examining them from various points of view: link between themes and stylistic labels of anti-proverbs, stylistical ways of twisting (in decreasing order of frequency: substitution, addition, permutation, suppression), contamination (twisting proverbs by combining several phraseological units) and original utterance (concrete proverb or proverb pattern).
Cet article, plus long que prévu par les normes de Paremia, a dû être divisé en deux parties. La suite et fin a paru dans le numéro suivant.
Cet article, plus long que prévu par les normes de Paremia, a dû être divisé en deux parties. La suite et fin a paru dans le numéro suivant.
Research Interests:
We have examined 146 variants of On ne peut pas avoir le beurre et l’argent du beurre hoping to find the dividing line between proverbs and anti-proverbs. To some utterances, we could stick the “proverb” or “anti-proverb” label... more
We have examined 146 variants of On ne peut pas avoir le beurre et l’argent du beurre hoping to find the dividing line between proverbs and anti-proverbs. To some utterances, we could stick the “proverb” or “anti-proverb” label (respectively 26 and 10 texts), but for the most part of the corpus (110 texts), we cannot tell if it is one or the other. It was not possible to discern the distinctive feature(s) of anti-proverbiality for the following reasons:
- the two categories show common features: scarcity of proper nouns, variability, similar number of additional phrases, similar distribution of stylistic labels
- probable shift of status of an utterance: an anti-proverb can become a proverb over the time; we suppose it did happen in the case of the form with “et le sourire de la crémière”
- lack of objective data clearly identifiable as proverbs and/or anti-proverbs.
Some tendencies can nevertheless be formulated: anti-proverbs
- are based on the expectation of the original form, this expectation being sometimes marked by the use of dots (presumably silence in oral transmission)
- show a lower number of occurencies
- use a more dispersed lexicon with many hapaxes
- the ideas suggested by anti-proverbs cover a much wider range than those of the proverbs.
- the two categories show common features: scarcity of proper nouns, variability, similar number of additional phrases, similar distribution of stylistic labels
- probable shift of status of an utterance: an anti-proverb can become a proverb over the time; we suppose it did happen in the case of the form with “et le sourire de la crémière”
- lack of objective data clearly identifiable as proverbs and/or anti-proverbs.
Some tendencies can nevertheless be formulated: anti-proverbs
- are based on the expectation of the original form, this expectation being sometimes marked by the use of dots (presumably silence in oral transmission)
- show a lower number of occurencies
- use a more dispersed lexicon with many hapaxes
- the ideas suggested by anti-proverbs cover a much wider range than those of the proverbs.
Research Interests:
To fill a gap in paremiology, this study, based on a 100-item corpus, deals with French anti-proverbs about food and drink (both being important subjects in France). The paper begins with a discussion of the difficulties involved in... more
To fill a gap in paremiology, this study, based on a 100-item corpus, deals with French anti-proverbs about food and drink (both being important subjects in France). The paper begins with a discussion of the difficulties involved in distinguishing proverb variants from anti-proverbs and then proceeds to describe those characteristics shared by the proverbs and anti-proverbs on these subjects: there are twice as many expressions about food as about drink and five times as many about alcohol as about soft drinks; furthermore, proverbs and anti-proverbs possess a similar distribution of usage labels and similar pairs of antonymic utterances. But there are notable ways in which the proverbs differ from the anti-proverbs: while proverbs tend to discourage excess, anti-proverbs celebrate excess; and while proverbs focus on wine, anti-proverbs celebrate beer. Anti-proverbs about food and drink are a characteristic part of the French anti-proverbial stock, sharing several peculiarities with the genre as a whole (e.g., including the proportion of compound proverbs in both corpuses, as well as the proportion of items that are most frequently used).
Research Interests: Folklore, French Studies, Proverbs, French language, Cultural Anthropology, and 15 moreParemiology, French, Alcohol, Français, Alcool, Parémiologie, Proverbes, Anthropologie Sociale Et Culturelle, Boissons et l'alimentation, Variants, Etudes Françaises, Anti-proverbs, Langue Française, Nourriture, and proverbe détourné
Cette communication se propose d’examiner les proverbes français traitant des relations entre les parents et les enfants. Elle désire mettre un accent spécial sur l’éducation, comme domaine principal de ces rapports. La période examinée... more
Cette communication se propose d’examiner les proverbes français traitant des relations entre les parents et les enfants. Elle désire mettre un accent spécial sur l’éducation, comme domaine principal de ces rapports. La période examinée s’étend de la naissance des enfants jusqu’au choix de l’époux et au mariage inclus (ou éventuellement à leur mort prématurée).
Nous tenterons en particulier de répondre aux questions suivantes en analysant cette série particulière d’interactions humaines que constituent les rapports parents–enfants :
– Faut-il avoir des enfants ? Si oui, combien ? Quel sexe les parents préfèrent-ils pour leurs enfants ? Peut-on faire des pronostics ? Y a-t-il une différence de statut entre les deux ?
– Les enfants sont-ils comme leurs parents ? S’ils leur ressemblent, est-ce une question d’hérédité et / ou d’éducation ?
– Est-il difficile d’éduquer les enfants ?
– Le rôle du père et de la mère est-il similaire ou différent ? En quoi ?
– Que doit faire le parent pour marier son enfant, en particulier sa fille ?
− Comment le mariage est-il perçu par le parent et la société ?
– Quel est le moment propice pour marier son enfant ?
– Faut-il éduquer ses enfants avec sévérité ou complaisance ?
– Quelles sont les limites de la générosité parentale ?
– Particularités lexicales : l’apparition de certains mots et expressions
− À qui, à quoi compare-t-on les enfants et les filles en particulier ?
Nous tenterons en particulier de répondre aux questions suivantes en analysant cette série particulière d’interactions humaines que constituent les rapports parents–enfants :
– Faut-il avoir des enfants ? Si oui, combien ? Quel sexe les parents préfèrent-ils pour leurs enfants ? Peut-on faire des pronostics ? Y a-t-il une différence de statut entre les deux ?
– Les enfants sont-ils comme leurs parents ? S’ils leur ressemblent, est-ce une question d’hérédité et / ou d’éducation ?
– Est-il difficile d’éduquer les enfants ?
– Le rôle du père et de la mère est-il similaire ou différent ? En quoi ?
– Que doit faire le parent pour marier son enfant, en particulier sa fille ?
− Comment le mariage est-il perçu par le parent et la société ?
– Quel est le moment propice pour marier son enfant ?
– Faut-il éduquer ses enfants avec sévérité ou complaisance ?
– Quelles sont les limites de la générosité parentale ?
– Particularités lexicales : l’apparition de certains mots et expressions
− À qui, à quoi compare-t-on les enfants et les filles en particulier ?
Research Interests:
Stéphane VIELLARD (sous la direction de) : Les proverbes en Russie - Trois siècles de parémiographie. Paris, Institut d'études slaves-Centre d'études slaves, 2005, pp 180-400. /Revue des études slaves, tome LXXVI, fascicule 2-3/ Avec 350... more
Stéphane VIELLARD (sous la direction de) : Les proverbes en Russie - Trois siècles de parémiographie. Paris, Institut d'études slaves-Centre d'études slaves, 2005, pp 180-400. /Revue des études slaves, tome LXXVI, fascicule 2-3/
Avec 350 titres à son actif, publiant nombre de collections et deux périodiques : la Revue des études slaves et la Revue russe, l'Institut d'études slaves couvre le vaste domaine géographique et linguistique du monde slave et diverses spécialités (histoire, politique, littérature, culture, ethnographie, linguistique synchronique et diachronique, pédagogie des langues, dictionnaires, économie). Édité conjointement par l'Institut d'études slaves et le Centre d'études slaves (unité mixte du Centre national de la recherche scientifique et de l'université Paris-Sorbonne (Paris IV)), la Revue des études slaves (qui paraît depuis 1921) vient de consacrer un numéro à la parémiologie. Ce volume thématique s'inscrit bien dans la série des publications de l'Institut d'études slaves, puisque cette discipline est à cheval sur plusieurs branches scientifiques qu'on y cultive, en premier lieu la linguistique, l'ethnographie et la littérature.
Avec 350 titres à son actif, publiant nombre de collections et deux périodiques : la Revue des études slaves et la Revue russe, l'Institut d'études slaves couvre le vaste domaine géographique et linguistique du monde slave et diverses spécialités (histoire, politique, littérature, culture, ethnographie, linguistique synchronique et diachronique, pédagogie des langues, dictionnaires, économie). Édité conjointement par l'Institut d'études slaves et le Centre d'études slaves (unité mixte du Centre national de la recherche scientifique et de l'université Paris-Sorbonne (Paris IV)), la Revue des études slaves (qui paraît depuis 1921) vient de consacrer un numéro à la parémiologie. Ce volume thématique s'inscrit bien dans la série des publications de l'Institut d'études slaves, puisque cette discipline est à cheval sur plusieurs branches scientifiques qu'on y cultive, en premier lieu la linguistique, l'ethnographie et la littérature.
Research Interests:
Cet écrit portera sur une langue - le romani - différente de toutes celles traitées dans ce volume en ce que sa standardisation ne s'est pas encore effectuée, mais elle est spéciale aussi à d'autres égards. Spéciale dès son nom : on y... more
Cet écrit portera sur une langue - le romani - différente de toutes celles traitées dans ce volume en ce que sa standardisation ne s'est pas encore effectuée, mais elle est spéciale aussi à d'autres égards.
Spéciale dès son nom : on y rencontre un désordre total de la dénomination. Les locuteurs n'ont pas d'appellation unitaire propre pour eux-mêmes ou pour leur langue, une appellation globale qui vaille pour tous les groupes. Au contraire, il existe des noms innombrables qu'utilisent les différents groupes pour se dénoter ou pour désigner les autres : Roms (Balkans) Manouches (France) Sinti (Allemagne) Kalé (Espagne) Gypsies (Angleterre)
Il existe des appellations non moins nombreuses de la part des Gajé (c'est-à-dire des non Roms) : Tsiganes (terme ignoré de tous les groupes de locuteurs du romani, mais utilisé par une entité rom de langue roumaine : les Băiaş emploient cîgán, cîgánkă pour se dénoter eux-mêmes Gitans (en France, en Espagne) Bohémiens (en France) Romanichels (en France) Húngaros (en Espagne), etc.
Spécial aussi en ce que le romani est, à ma connaissance, le seul nom de langue en français pour lequel on ait proposé le genre féminin (car shib 'langue' est féminin en romani). Certains l'utilisent donc au féminin en français, mais ils constituent une minorité. On a aussi proposé Rrom et rromani avec deux r pour marquer que dans certains dialectes, la consonne initiale a une prononciation différente du simple r, mais cette orthographe bizarre ne s'est pas répandue. J'utiliserai l'anthroponyme Rom pour les individus et romani pour la langue, conformément à l'usage de ces deux dernières décennies.
Spéciale dès son nom : on y rencontre un désordre total de la dénomination. Les locuteurs n'ont pas d'appellation unitaire propre pour eux-mêmes ou pour leur langue, une appellation globale qui vaille pour tous les groupes. Au contraire, il existe des noms innombrables qu'utilisent les différents groupes pour se dénoter ou pour désigner les autres : Roms (Balkans) Manouches (France) Sinti (Allemagne) Kalé (Espagne) Gypsies (Angleterre)
Il existe des appellations non moins nombreuses de la part des Gajé (c'est-à-dire des non Roms) : Tsiganes (terme ignoré de tous les groupes de locuteurs du romani, mais utilisé par une entité rom de langue roumaine : les Băiaş emploient cîgán, cîgánkă pour se dénoter eux-mêmes Gitans (en France, en Espagne) Bohémiens (en France) Romanichels (en France) Húngaros (en Espagne), etc.
Spécial aussi en ce que le romani est, à ma connaissance, le seul nom de langue en français pour lequel on ait proposé le genre féminin (car shib 'langue' est féminin en romani). Certains l'utilisent donc au féminin en français, mais ils constituent une minorité. On a aussi proposé Rrom et rromani avec deux r pour marquer que dans certains dialectes, la consonne initiale a une prononciation différente du simple r, mais cette orthographe bizarre ne s'est pas répandue. J'utiliserai l'anthroponyme Rom pour les individus et romani pour la langue, conformément à l'usage de ces deux dernières décennies.
Research Interests:
The revision of the proverb lore in the French-Hungarian and Hungarian-French Dictionary to be published in Hungary in the near future forced me to give quite quick and short answers to questions that should deserve due consideration,... more
The revision of the proverb lore in the French-Hungarian and Hungarian-French Dictionary to be published in Hungary in the near future forced me to give quite quick and short answers to questions that should deserve due consideration, i.e.:
-How to determine the quantity and quality of proverbs that should be included in a (non-phraseological) bilingual dictionary?
-How to deal with proverbs no equivalent of which is known in the other language?
-To what extent are details needed/permitted about the different uses of individual proverbs?
-Under what and how many key words should a proverb appear?-Should we suppress the distinction between the labels proverb and proverbial expression because of the relationship between them?
-When the entry is divided into several parts for semantic or grammatical reasons, should we place the proverbs separately at the end of each part or together at the end of the entry?
I have no universal answer to these questions, but I may contribute to the common reflection by giving some ideas.
Die Revision der Sprichwörter im französisch-ungarischen und ungarisch-französischen Wörterbuch, welches in nächster Zukunft in Ungarn herausgegeben wird, hat mich gezwungen schnell und kurz solche Fragen zu beantworten, welche gehörige Erwägung verdienen würden, wie zum Beispiel:
-Wie sollte man die Quantität und die Qualität der Sprichwörter bestimmen, welche in ein zweisprachiges (nicht phraseologisches) Wörterbuch eingetragen werden?
-Wie Sprichwörter behandelt werden sollten, deren keine gleichdeutige Sprichwörter in der anderen Sprache bekannt sind?
-Bis zu welchem Maße Einzelheiten nötig/erlaubt sind über die Anwendung der einzelnen Sprichwörter?
-Unter welchen und wievielen Schlüsselwörtern sollten die Sprichwörter aufgenommen werden?
-Sollten wir die Unterscheidung zwischen der Bezeichnung Sprichwort und sprichwörtlicher Ausdrücke außer acht lassen, wegen der Verbindung unter ihnen?
-Wenn die Eintragung wegen semantischen oder grammatischen Gründen in mehrere Teile getrennt ist, sollten wir die Sprichwörter gesondert am Ende jeden einzelnen Teiles oder zusammen am Ende des Eintrages einfügen?
Ich habe keine allgemeine Antwort auf diese Fragen, doch ich möchte zu der gemeinsamen Reflexion durch Anregung einiger Gedanken Beitrag leisten.
-How to determine the quantity and quality of proverbs that should be included in a (non-phraseological) bilingual dictionary?
-How to deal with proverbs no equivalent of which is known in the other language?
-To what extent are details needed/permitted about the different uses of individual proverbs?
-Under what and how many key words should a proverb appear?-Should we suppress the distinction between the labels proverb and proverbial expression because of the relationship between them?
-When the entry is divided into several parts for semantic or grammatical reasons, should we place the proverbs separately at the end of each part or together at the end of the entry?
I have no universal answer to these questions, but I may contribute to the common reflection by giving some ideas.
Die Revision der Sprichwörter im französisch-ungarischen und ungarisch-französischen Wörterbuch, welches in nächster Zukunft in Ungarn herausgegeben wird, hat mich gezwungen schnell und kurz solche Fragen zu beantworten, welche gehörige Erwägung verdienen würden, wie zum Beispiel:
-Wie sollte man die Quantität und die Qualität der Sprichwörter bestimmen, welche in ein zweisprachiges (nicht phraseologisches) Wörterbuch eingetragen werden?
-Wie Sprichwörter behandelt werden sollten, deren keine gleichdeutige Sprichwörter in der anderen Sprache bekannt sind?
-Bis zu welchem Maße Einzelheiten nötig/erlaubt sind über die Anwendung der einzelnen Sprichwörter?
-Unter welchen und wievielen Schlüsselwörtern sollten die Sprichwörter aufgenommen werden?
-Sollten wir die Unterscheidung zwischen der Bezeichnung Sprichwort und sprichwörtlicher Ausdrücke außer acht lassen, wegen der Verbindung unter ihnen?
-Wenn die Eintragung wegen semantischen oder grammatischen Gründen in mehrere Teile getrennt ist, sollten wir die Sprichwörter gesondert am Ende jeden einzelnen Teiles oder zusammen am Ende des Eintrages einfügen?
Ich habe keine allgemeine Antwort auf diese Fragen, doch ich möchte zu der gemeinsamen Reflexion durch Anregung einiger Gedanken Beitrag leisten.
Research Interests:
This study deals with a field that has not yet been much explored: mixed (contaminated) French proverbs, i. e., anti-proverbs containing more than one phraseological unit (of which at least one must be a proverb or a proverb pattern).... more
This study deals with a field that has not yet been much explored: mixed (contaminated) French proverbs, i. e., anti-proverbs containing more than one phraseological unit (of which at least one must be a proverb or a proverb pattern). Using a corpus of 70 French compound proverbs, the analysis has been done on the basis of
- the number of original phraseological units in the compound (up to 7)
- the nature of the phraseological units contained in the compound proverb (proverb, proverbial expression, proverb pattern)
- the linkage between the units (are they isolated from, or embedded in, each other?)
- the familiarity of the original units used for the mixing
- topics (sexuality, women, drinking)
- stylistic labels (colloquial, vulgar)
- the integrity of the units to be found in the compound proverb (Is the first/second part of the first/second unit present in the compound? If it is, does it appear in an unmodified or a modified form?)
- the distribution of original units and parts of units to make up a compound
- compound patterns
- common points in original units
- twins (compounds made up of the same original units)
- the number of original phraseological units in the compound (up to 7)
- the nature of the phraseological units contained in the compound proverb (proverb, proverbial expression, proverb pattern)
- the linkage between the units (are they isolated from, or embedded in, each other?)
- the familiarity of the original units used for the mixing
- topics (sexuality, women, drinking)
- stylistic labels (colloquial, vulgar)
- the integrity of the units to be found in the compound proverb (Is the first/second part of the first/second unit present in the compound? If it is, does it appear in an unmodified or a modified form?)
- the distribution of original units and parts of units to make up a compound
- compound patterns
- common points in original units
- twins (compounds made up of the same original units)
Research Interests:
A görög mitológiától a művészetekig, a történelemtől az irodalomig, a magánbeszélgetésektől a vallásokig, a pszichoterapeuta rendelőjétől a bírósági tárgyalóteremig, a matematikai Nobel-díj hiányának anekdotikus magyarázatán keresztül az... more
A görög mitológiától a művészetekig, a történelemtől az irodalomig, a magánbeszélgetésektől a vallásokig, a pszichoterapeuta rendelőjétől a bírósági tárgyalóteremig, a matematikai Nobel-díj hiányának anekdotikus magyarázatán keresztül az élet minden területén találkozunk a házastársi hűség kérdésével. Nem csoda hát, hogy az ezzel foglalkozó viccek igen gyakoriak és népszerűek. A viccet más kisepikai műfajokhoz képest kevéssé tanulmányozták. Ennek valószínű oka a vicc (tévesen feltételezett) komolytalansága és (esetenkénti) szalonképtelensége. Pedig érdemes a vizsgálatra, mert az új, szokatlan összefüggéseket keresi, ki meri mondani a tabukat, a viccanyag tükrözi a társadalmat és a közszemléletet, valamint saját változásával valós időben követi ezek változását. Elemzése tehát releváns és tanulságos. A vizsgálat során a következő kérdésekre várunk választ:-a viccek milyen fontosságot tulajdonítanak a hűségnek-mi a hűtlenség oka, megnyilvánulási formája, elfogadottsága, gyakorisága, kölcsönös-e, kiderül-e-milyen a kapcsolat az esetleges szerelmi háromszögben/sokszögben, mik a szereplők jellemzői (foglalkozás, kor, etnikum)-a viccek más képet adnak-e a férfiakról, mint a nőkről ebben az összefüggésben; az eltérő képet indokolhatják a két nem között tapasztalható szemlélet-és viselkedésbeli különbségek-férfi mentalitást tükröznek-e 3 ; ez azért képzelhető el, mert a vicceket-ahogy ez a humoros alkotásokra általában jellemző-többnyire férfiak alkotják és adják tovább-inkább szüzsé-vagy formulaviccek. A vicc komolytalanságáról beszélni maga is komolytalan. Ehhez két adalék: Freud (1982) komolyan foglalkozott vele; a leghumortalanabb, legelnyomóbb rendszerek megkülönböztetett figyelemben részesítik, mint veszélyeset, esetleg véresen komolyan üldözik. Az anyósviccek döntő többsége köztudottan a férfi anyósát figurázza ki; a házastársak papucs alatt tartásáról szóló viccek is szinte kivétel nélkül a férfiak saját maguk iránti részvétéről tanúskodnak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a fiús mamák jobbak, vagy hogy általában a feleség nyomná el a férjet.
Research Interests:
This special issue on Humour and Folklore contains 15 articles by 18 contributors. Ten studies are in English, three in Russian, one is in French, and one in German. This issue grew from seven panels and plenary lectures on humour... more
This special issue on Humour and Folklore contains 15 articles by 18 contributors.
Ten studies are in English, three in Russian, one is in French, and one in German. This
issue grew from seven panels and plenary lectures on humour research presented in Hungary in 2007 at the International Symposium “Humour and Linguistics/Folklore” organized by Anna T. Litovkina and Péter Barta at the Illyés Gyula College of Education
(Szekszárd, 14–16 September 2007). The program committee accepted proposals for papers on focused topics that examined humour in relation to linguistics or folklore. Of
special interest, however, were contributions on the following: (1) Proverbs, Sayings and Idioms; (2) Tales; (3) Riddles; (4) Anti-Proverbs; (5) Graffi ti; (6) Jokes; (7) Rumour and Gossip; (8) Punning; (9) Sexuality, Taboo and Insults; (10) Drinking and Food; (11) Festivals, Fairs and Harvest Traditions; (12) Cognitive Linguistics; (13) Language Teaching.The working languages of the Symposium were English, German, French and Russian. The symposium featured 46 speakers from 13 countries (Bulgaria, Croatia, Estonia, Finland, Germany, Hungary, Israel, Poland, Russia, Spain, Ukraine, the United Kingdom and the USA). Besides a two-hour round-table discussion and four plenary lectures, there were a number of sections on themes such as: JOKES; PROVERBS, SAYINGS AND IDIOMS; INTERFACES; COGNITIVE LINGUISTICS; HUMOUR AND CULTURE.
Ten studies are in English, three in Russian, one is in French, and one in German. This
issue grew from seven panels and plenary lectures on humour research presented in Hungary in 2007 at the International Symposium “Humour and Linguistics/Folklore” organized by Anna T. Litovkina and Péter Barta at the Illyés Gyula College of Education
(Szekszárd, 14–16 September 2007). The program committee accepted proposals for papers on focused topics that examined humour in relation to linguistics or folklore. Of
special interest, however, were contributions on the following: (1) Proverbs, Sayings and Idioms; (2) Tales; (3) Riddles; (4) Anti-Proverbs; (5) Graffi ti; (6) Jokes; (7) Rumour and Gossip; (8) Punning; (9) Sexuality, Taboo and Insults; (10) Drinking and Food; (11) Festivals, Fairs and Harvest Traditions; (12) Cognitive Linguistics; (13) Language Teaching.The working languages of the Symposium were English, German, French and Russian. The symposium featured 46 speakers from 13 countries (Bulgaria, Croatia, Estonia, Finland, Germany, Hungary, Israel, Poland, Russia, Spain, Ukraine, the United Kingdom and the USA). Besides a two-hour round-table discussion and four plenary lectures, there were a number of sections on themes such as: JOKES; PROVERBS, SAYINGS AND IDIOMS; INTERFACES; COGNITIVE LINGUISTICS; HUMOUR AND CULTURE.
Research Interests:
ABSTRACT
Research Interests:
Paronomasia is a popular word form of word play often used to transform proverbs into anti-proverbs (deliberate proverb innovations, also known as alterations, mutations, parodies, transformations, variations, wisecracks, and fractured... more
Paronomasia is a popular word form of word play often used to transform proverbs into anti-proverbs (deliberate proverb innovations, also known as alterations, mutations, parodies, transformations, variations, wisecracks, and fractured proverbs) by replacing certain phonemes with similar ones, or by adding or omitting phonemes. The present paper describes and exemplifies this sort of pun by using selected German, Hungarian, English, French and Russian language data. The first part of the paper focuses on the linguistic aspects of paronomasia; the second part stresses semantic characteristics. It also examines the role of word play on the theme of sexuality, and then comments on the use of proper nouns in proverb transformations. We conclude that all five of the languages in our research corpus use similar, if not identical, approaches to forge a “twisted wisdom” out of a simple proverb.
Research Interests:
On the basis of French, Hungarian, English, German and Russian corpora of anti-proverbs (deliberate proverb innovations, also known as alterations, mutations, parodies, transformations, variations, wisecracks, and fractured proverbs), we... more
On the basis of French, Hungarian, English, German and Russian corpora of anti-proverbs
(deliberate proverb innovations, also known as alterations, mutations, parodies, transformations, variations, wisecracks, and fractured proverbs), we examine wordplay based on polysemy, homonymy, and homophony.
After a survey of the proverbs most frequently used for these types of alteration, this study investigates antiproverbs linked to the theme of sexuality. Finally, we explore the use of proper nouns in proverb transformations based on polysemy, homonymy, and homophony
(deliberate proverb innovations, also known as alterations, mutations, parodies, transformations, variations, wisecracks, and fractured proverbs), we examine wordplay based on polysemy, homonymy, and homophony.
After a survey of the proverbs most frequently used for these types of alteration, this study investigates antiproverbs linked to the theme of sexuality. Finally, we explore the use of proper nouns in proverb transformations based on polysemy, homonymy, and homophony
Research Interests:
A cigány gyereket tanító pedagógus megkönnyítheti mindkettőjük dolgát, ha (valamilyen szinten) megtanul cigányul. Más jellegű kapcsolatba kerül a gyerekkel és a szüleivel: jelzi, hogy egyenrangú félként kezeli őket. Kölcsönösséget... more
A cigány gyereket tanító pedagógus megkönnyítheti mindkettőjük dolgát, ha (valamilyen szinten) megtanul cigányul. Más jellegű kapcsolatba kerül a gyerekkel és a szüleivel: jelzi, hogy egyenrangú félként kezeli őket. Kölcsönösséget remélve, példát mutat a tanulásban.
Research Interests: Romani Studies, Lexicography, Dictionary, Gypsies, Cigányság, and 3 moreCigányok, Lexikográfia, and nyelvkönyv
A furcsa cím mögött érdekes könyv rejtőzik: Tanulmányok a cigánygyerekek oktatásáról. Összeállítója és szerkesztője dr. Farkas Endre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kara Neveléstudományi Tanszékének oktatója. Bár... more
A furcsa cím mögött érdekes könyv rejtőzik: Tanulmányok a cigánygyerekek oktatásáról. Összeállítója és szerkesztője dr. Farkas Endre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kara Neveléstudományi Tanszékének oktatója. Bár pedagógiai témájú írások rnegjelentek már e tárgykörben, tanulmánygyűjtemények alig, s ez a kötet nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is több az eddig külön-külön megjelent írásoknál: egymástól eltérő nézeteket is megszólaltat, így mutat példát a toleranciára. A kötet tárgyilagosságra is törekszik: nem fest rózsaszínű képet cigány honfitársainkól, de még gyermekeikől sem.
Research Interests:
Az ember ritkán olvasgat nyelvkönyvet, pedagógus sem gyakran. Ha mégis, nyomós okának kell lennie. Ilyen Orsós Anna beás nyelvkönyve. A beás nyelvet eddig gyakorlatilag csak a magyarországi beás cigányok körében lehetett tanulni.... more
Az ember ritkán olvasgat nyelvkönyvet, pedagógus sem gyakran. Ha mégis, nyomós okának kell lennie. Ilyen Orsós Anna beás nyelvkönyve. A beás nyelvet eddig gyakorlatilag csak a magyarországi beás cigányok körében lehetett tanulni. Különlegessége, hogy a román nyelv archaikus, ám ma is éló változata. A beások valószínűleg a múlt század elején, a nyelújítás előtt szakadtak el végleg a román nyelvű tömbtől, de azóta sem alkottak homogén, állandó és összefüggő csoportot. Nyelvi helyzetük a csángóéhoz hasonló, ám a beás nyelv közelebb álI a mai román köznyelvhez, mint a csángó a magyarhoz.
Research Interests:
Research Interests:
A közös sors, amelynek bemutatására a kiadvány vállalkozott, a falusi cigányság két nagy csoportjának: a magyar- és oláhcigányok életmódjával, kulturális hagyományaival, pontosabban ezek töredékeivel foglalkozik. A Romano Kher szervezte... more
A közös sors, amelynek bemutatására a kiadvány vállalkozott, a falusi cigányság két nagy csoportjának: a magyar- és oláhcigányok életmódjával, kulturális hagyományaival, pontosabban ezek töredékeivel foglalkozik. A Romano Kher szervezte néprajzi táborok résztvevőinek gyűjtéseiből válogattak a szerkesztők. A táborok helyszíne az oka, hogy a kötet inkább a tiszántúli és a falusi cigány anyagra helyezi a hangsúlyt. Az életmódjukban, szokásaikban elkülöníthető közösségek közül ezekre koncentráltak. Így sikerült, ha
nem is teljes, de részleteiben igen érdekes ismeretanyagot feltárniuk az említett cigánycsoportok néhol azonos, másutt eltérő hagyományairól, szokásairól, amelyek ma is élnek és hatnak a falusi (sőt városszéli) települések cigány lakosságának hétköznapjaiban.
nem is teljes, de részleteiben igen érdekes ismeretanyagot feltárniuk az említett cigánycsoportok néhol azonos, másutt eltérő hagyományairól, szokásairól, amelyek ma is élnek és hatnak a falusi (sőt városszéli) települések cigány lakosságának hétköznapjaiban.
Research Interests:
Mi a találós? Mindannyian tudjuk, de megfogalmazni nehéz. Gondoljunk egy tárgyra, ne mondjuk ki a nevét, hanem áruljuk el fő ismertetőjegyeit úgy, hogy egy hozzá hasonló tárgyról beszélünk! Jellegzetesen a közös munka és a szórakozás... more
Mi a találós? Mindannyian tudjuk, de megfogalmazni nehéz. Gondoljunk egy tárgyra, ne mondjuk ki a nevét, hanem áruljuk el fő ismertetőjegyeit úgy, hogy egy hozzá hasonló tárgyról beszélünk! Jellegzetesen a közös munka és a szórakozás alkalmával jelenik meg, a mulattatást, a tanítást és a versengést szolgálja. Ezek az alkalmak átalakultak, de a találós megtartotta szerepét és az új viszonyok között is népszerű.
Research Interests: Stylistics, Romani Studies, Standardization, Riddles, Serbia, and 9 moreFolkore, Standardisation, Codification, Epics, Cigányság, Szerbia, Cigányok, Stilisztika, and Folklór(Folkore, Standardisation, Codification, Epics, Cigányság, Szerbia, Cigányok, Stilisztika, and Folklór)
(Folkore, Standardisation, Codification, Epics, Cigányság, Szerbia, Cigányok, Stilisztika, and Folklór)
Ugyan már, mit mondhat egy tolmácstanár? Annyit, mint egy mongol (1) - gondolhatnánk. Főleg a távtolmácsolásról és a távoktatásról. Nos, nem: hasznos, néhol érdekfeszítő információkkal szolgál. (1) A közismert anekdota szerint jóval 1989... more
Ugyan már, mit mondhat egy tolmácstanár? Annyit, mint egy mongol (1) - gondolhatnánk. Főleg a távtolmácsolásról és a távoktatásról. Nos, nem: hasznos, néhol érdekfeszítő információkkal szolgál.
(1) A közismert anekdota szerint jóval 1989 előtt egy budapesti (párt?)rendezvényen minden küldött beszédét rendben tolmácsolták, csak a mongolét nem: a rendezők elfelejtettek mongol szinkrontolmácsolást biztosítani. Amikor a résztvevők már türelmetlenül tekintgettek a kabinok irányába, az egyik tolmács elkezdte tolmácsolni magyarra a beszédet, s ezt a többi fülke rögtön áttette a megfelelő nyelvekre, így szépen lenyugodtak a kedélyek. A szünetben aztán az összes tolmács megrohanta a mongolból tolmácsolt kollégát: "Nem is tudtuk, hogy beszélsz mongolul!". A kolléga szenvtelenül válaszolt: "Ugyan már, mit mondhat egy mongol?"
(1) A közismert anekdota szerint jóval 1989 előtt egy budapesti (párt?)rendezvényen minden küldött beszédét rendben tolmácsolták, csak a mongolét nem: a rendezők elfelejtettek mongol szinkrontolmácsolást biztosítani. Amikor a résztvevők már türelmetlenül tekintgettek a kabinok irányába, az egyik tolmács elkezdte tolmácsolni magyarra a beszédet, s ezt a többi fülke rögtön áttette a megfelelő nyelvekre, így szépen lenyugodtak a kedélyek. A szünetben aztán az összes tolmács megrohanta a mongolból tolmácsolt kollégát: "Nem is tudtuk, hogy beszélsz mongolul!". A kolléga szenvtelenül válaszolt: "Ugyan már, mit mondhat egy mongol?"
Research Interests: Distance Education, Interpreting Studies, Translation and Interpretation, Distance Learning, Translation & Interpreting Studies (TIS), and 9 moreElektronikus Tanulási Környezet, Translator and Interpreter Training, Oktatás, Tanulás, A Tanulás úJ Formái, tolmácsolástudomány, távmunka, Távoktatás, and Tolmácsképzés
Magyarország annyi parömiográfust és parömiológust adott a világnak, hogy ideje volt kapni egyet. Kaptunk is. Litovkina Anna személyében ugyanis orosz anyanyelvű szakember gyűjtötte össze a magyar közmondáskinccsel kapcsolatos... more
Magyarország annyi parömiográfust és parömiológust adott a világnak, hogy ideje volt kapni egyet. Kaptunk is. Litovkina Anna személyében ugyanis orosz anyanyelvű szakember gyűjtötte össze a magyar közmondáskinccsel kapcsolatos tudnivalókat.
Ezt a méretei és tartalma alapján egyaránt impozáns művet talán leginkább lexikonnak nevezhetjük: eligazít alakváltozatok, frekvencia, stílus, jelentés, etimológia, kontextus, szinonimák, antonimák, a hasonló alakú vagy témájú közmondások, végül pedig a közmondással rokon szólások ügyében. Így ez a közmondástár a legigényesebb szótárakkal vetekszik, pedig jóval nehezebb a parömiográfus dolga, mint a lexikográfusé, mivel a proverbiumok jóval összetettebb egységek, mint a lexémák.
Ezt a méretei és tartalma alapján egyaránt impozáns művet talán leginkább lexikonnak nevezhetjük: eligazít alakváltozatok, frekvencia, stílus, jelentés, etimológia, kontextus, szinonimák, antonimák, a hasonló alakú vagy témájú közmondások, végül pedig a közmondással rokon szólások ügyében. Így ez a közmondástár a legigényesebb szótárakkal vetekszik, pedig jóval nehezebb a parömiográfus dolga, mint a lexikográfusé, mivel a proverbiumok jóval összetettebb egységek, mint a lexémák.
Research Interests:
Ki diszlexiás? Milyen nehézségekkel küzd a diszlexiás a nyelvtanulásban? Egyáltalán tanuljon-e nyelvet? Szerezzen-e nyelvvizsgát? Vagy legyen-e felmentve a tanulás és/vagy az osztályozás és/vagy a nyelvvizsga alól? Ha felmentést kap, az... more
Ki diszlexiás? Milyen nehézségekkel küzd a diszlexiás a nyelvtanulásban? Egyáltalán tanuljon-e nyelvet? Szerezzen-e nyelvvizsgát? Vagy legyen-e felmentve a tanulás és/vagy az osztályozás és/vagy a nyelvvizsga alól? Ha felmentést kap, az csak az írásbeli, csak a szóbeli vagy mindkét részre vonatkozzék? Ha tanul, milyen módszerrel tegye? Ha osztályozzák, vizsgázik, milyen módon történjék ez? Megannyi kérdés, melyre a válasz éppolyan összetett, mint a könyv címének szavai.
Research Interests:
Qui ne connaît pas De la langue au style ? L'énorme majorité des francisants vivants de Hongrie ont été étudiants de son auteur, Mme Jolán Kelemen - à moins de l'avoir été indirectement, c'est-à-dire par leurs professeurs, eux-mêmes... more
Qui ne connaît pas De la langue au style ? L'énorme majorité des francisants vivants de Hongrie ont été étudiants de son auteur, Mme Jolán Kelemen - à moins de l'avoir été indirectement, c'est-à-dire par leurs professeurs, eux-mêmes disciples Kelemen. Le matériel du livre et son approche du sujet sont donc présents dans l'enseignement hongrois depuis de longues années. De la langue au style - Éléments de linguistique contrastive français-hongrois réunit des articles traitant divers domaines de la linguistique française. Ces articles ont en commun le regard contrastif non seulement indispensable dans la formation des francisants allophones, mais aussi inéluctable dans une recherche où la linguistique française désire profiter des résultats provenant du contraste avec d'autres langues.
Research Interests: French Studies, Comparative Linguistics, French Language Teaching, French, Teaching French as a foreign language, and 9 moreLinguistique Comparée, Linguistique Contrastive, Contrastive Linguistics, Français, Francia, Magyar, Linguistique et didactique des langues, Magyar Nyelv, and Kontrasztív nyelvészet
"Teringettét!" - mondja Jourdain úr Molière Úrhatnám polgárában. "Negyven esztendeje beszélek prózában, de azt se tudtam, mi az!" Ugyanígy járhat a tolmács a hangidentitásával. Merthogy szükségszerűen van hangidentitása, csak esetleg nem... more
"Teringettét!" - mondja Jourdain úr Molière Úrhatnám polgárában. "Negyven esztendeje beszélek prózában, de azt se tudtam, mi az!" Ugyanígy járhat a tolmács a hangidentitásával. Merthogy szükségszerűen van hangidentitása, csak esetleg nem tud róla. Sőt, a helyzet bonyolultabb: több hangidentitást is cserélgethet öntudatlanul. Hangilag át-átvedlik. Furcsa jelenség, ugye? Lehet a fonetika és a prozódia nézőpontjából szemlélni, de a pszichológiáéból is. Ez utóbbit ritkán teszik, mert kevés mű foglalkozik behatóan a tolmácsolás pszichológiájával. A jelen könyv éppen ezt a hiányt pótolja. A hangon kívül a tolmácsolás sok más releváns és érdekes vonását is elemzi a pszichológia nézőpontjából.
Research Interests:
A jelen kötet születése nemzetközi együttműködésnek tudható be. A szerzőkről talán ennyit: T. Litovkina Anna szintén idén magyar közmondásszótárt is jelentetett meg , korábbi írásai közül – hogy más műfaj is képviselve legyen – egy... more
A jelen kötet születése nemzetközi együttműködésnek tudható be. A szerzőkről talán ennyit: T. Litovkina Anna szintén idén magyar közmondásszótárt is jelentetett meg , korábbi írásai közül – hogy más műfaj is képviselve legyen – egy közmondásokkal kapcsolatos egyetemi feladatkönyvet említenénk. Wolfgang Mieder tevékenységéről inkább a számok beszéljenek: 150 könyv (igaz, egyeseknek „csak” a szerkesztője), 355 tanulmány, 109 recenzió, 255 előadás (az egyetemieket nem számolva) – a döntő többségük témája a közmondás.
Kettejükben közös, hogy több nyelvre, azok közmondáskincsére és kultúrájára látnak rá (T. Litovkina Anna: orosz, magyar, angolszász; Wolfgang Mieder: német, angolszász); mindketten foglalkoznak oktatással, kutatással, írással, közmondásgyűjtéssel egyaránt; végül pedig: nyelvészként és folkloristaként közelítik meg az anyagot.
A szerzőpáros művét a következő jelzőkkel minősíthetni: alapos, tudományos, széles látókörű, átfogó. És hiánypótló, hiszen az eddig megjelent magyar nyelvű írások általában nem tanulmányozták a közmondás összes oldalát.
Kettejükben közös, hogy több nyelvre, azok közmondáskincsére és kultúrájára látnak rá (T. Litovkina Anna: orosz, magyar, angolszász; Wolfgang Mieder: német, angolszász); mindketten foglalkoznak oktatással, kutatással, írással, közmondásgyűjtéssel egyaránt; végül pedig: nyelvészként és folkloristaként közelítik meg az anyagot.
A szerzőpáros művét a következő jelzőkkel minősíthetni: alapos, tudományos, széles látókörű, átfogó. És hiánypótló, hiszen az eddig megjelent magyar nyelvű írások általában nem tanulmányozták a közmondás összes oldalát.
Research Interests:
This book is a pioneering comparative monograph of English, German, French, Russian, and Hungarian anti-proverbs and is based on well-known proverbs. The introductory chapter reviews the international scholarship on proverbs and... more
This book is a pioneering comparative monograph of English, German,
French, Russian, and Hungarian anti-proverbs and is based on well-known
proverbs. The introductory chapter reviews the international
scholarship on proverbs and anti-proverbs. It discusses the frequent
occurrence of innovative anti-proverbs and shows which traditional proverbs are particularly suitable for varied anti-proverbs. The remaining
chapters are divided into two large parts. The first emphasizes the formal
features of the alterations (surface structure, morphology, phonology)
used to create anti-proverbs. The second part investigates the functional
features (verbal humor, stylistics, rhetoric) found in anti-proverbs.
French, Russian, and Hungarian anti-proverbs and is based on well-known
proverbs. The introductory chapter reviews the international
scholarship on proverbs and anti-proverbs. It discusses the frequent
occurrence of innovative anti-proverbs and shows which traditional proverbs are particularly suitable for varied anti-proverbs. The remaining
chapters are divided into two large parts. The first emphasizes the formal
features of the alterations (surface structure, morphology, phonology)
used to create anti-proverbs. The second part investigates the functional
features (verbal humor, stylistics, rhetoric) found in anti-proverbs.
Research Interests:
A közmondásokat valószínűleg azóta ferdítik (azaz változtatják, akár az ellentétükké), mióta csak léteznek. Nincs olyan területe az életnek, ahol ne fordulnának elő közmondásferdítések: erről tanúskodnak magánlevelek és filozófiai... more
A közmondásokat valószínűleg azóta ferdítik (azaz változtatják, akár az ellentétükké), mióta csak léteznek. Nincs olyan területe az életnek, ahol ne fordulnának elő közmondásferdítések: erről tanúskodnak magánlevelek és filozófiai folyóiratok, nyilvános előadások és prédikációk, dalok és sci-fik, képregények és karikatúrák, reklámok és könyvcímek. Az általuk tárgyalt témák is változatosak: egészség, oktatás, politika, munka, szerelem, szex, pénz, környezetszennyezés stb. Az utóbbi néhány évtizedben azonban alapvető változás történt: a tömegkommunikáció ugrásszerű fejlődésének hatására ezek a ferdítések sokkal gyorsabban terjednek, mint korábban. A jelenség ezért is felkeltette nemcsak a nagyközönség, hanem a nyelvészek és folkloristák érdeklődését. Öt nyelvből (magyarból, angolból, németből, franciából és oroszból) vett példákkal kísérletet teszünk a ferdítési módok összehasonlítására, a ferdítés általános vonásainak meghatározására, az ilyenkor tapasztalt nyelvi humor típusainak osztályozására. Melyek a leggyakrabban ferdített közmondások? Melyek a nemzetközileg legelterjedtebb közmondásferdítések? Mi változik meg a ferdítésben az eredeti közmondáshoz kéŹpest (pl. hang, szó, tagmondat, írásjel)? Hány elem változik meg ezekből? Hol találhatók a megváltozott elemek (pl. egy vagy több helyen a szó, mondat elején/belsejében/végén)? Ezekre keressük a választ a kötetben
Research Interests:
Az a tény, hogy piliscsabai konferencia programja nem kevesebb, mint 60 előadást tartalmazott (ami meghaladja az eddigieket), jól mutatja a humor növekvő népszerűségét a nyelvészet, a pszichológia, az irodalomtudomány, a filozófia, a... more
Az a tény, hogy piliscsabai konferencia programja nem kevesebb, mint 60 előadást
tartalmazott (ami meghaladja az eddigieket), jól mutatja a humor növekvő népszerűségét
a nyelvészet, a pszichológia, az irodalomtudomány, a filozófia, a néprajz, a történelem,
sőt a zeneelmélet honi berkein belül. A nemzetközi szakirodalom is jócskán gyarapodott
az elmúlt években, amivel nem könnyű lépést tartani.
Ezúttal is találhat az olvasó visszatérő témaköröket az itt közölt 32 tanulmányban:
külön kiemelhetjük a Nemzetközi Folklórlingvisztikai Kutatócsoport újabb eredményeit,
nem hiányozhat a humor és az irodalom, a humor pszichológiája, fordíthatósága/fordíthatatlansága, a kulturális kitekintés vagy a viccek sokoldalú elemzése – ahogy vannak új témáink és szerzőink is. 2017. évi konferenciánk és a jelen kötetünk egyik kuriózuma kétségkívül a (komoly)zenei humorral foglalkozó négy izgalmas előadás/tanulmány.
tartalmazott (ami meghaladja az eddigieket), jól mutatja a humor növekvő népszerűségét
a nyelvészet, a pszichológia, az irodalomtudomány, a filozófia, a néprajz, a történelem,
sőt a zeneelmélet honi berkein belül. A nemzetközi szakirodalom is jócskán gyarapodott
az elmúlt években, amivel nem könnyű lépést tartani.
Ezúttal is találhat az olvasó visszatérő témaköröket az itt közölt 32 tanulmányban:
külön kiemelhetjük a Nemzetközi Folklórlingvisztikai Kutatócsoport újabb eredményeit,
nem hiányozhat a humor és az irodalom, a humor pszichológiája, fordíthatósága/fordíthatatlansága, a kulturális kitekintés vagy a viccek sokoldalú elemzése – ahogy vannak új témáink és szerzőink is. 2017. évi konferenciánk és a jelen kötetünk egyik kuriózuma kétségkívül a (komoly)zenei humorral foglalkozó négy izgalmas előadás/tanulmány.
Research Interests:
Hogy mi mindent lehet megtudni e kötetből a humorral kapcsolatban, azt a kötet fejezetcímei kiválóan tükrözik: A humor nyelvészeti megközelítésben; A humor funkciója és különbségei a különböző társadalmakban, társadalmi csoportokban; A... more
Hogy mi mindent lehet megtudni e kötetből a humorral kapcsolatban, azt a kötet fejezetcímei kiválóan tükrözik: A humor nyelvészeti megközelítésben; A humor funkciója és különbségei a különböző társadalmakban, társadalmi csoportokban; A humor szerepe és működése a társas és pszeudo-társas viszonyokban; A humor irodalmi és filozófiai aspektusai. A kötetet forgatva megtudhatjuk, hogy mit szolgálnak a határozószók a Tom Swifty-kben, milyen összefüggés figyelhető meg a népi humoros történetek és a magyar vicc nagy témakörei között, milyen szerepe van az alakzatoknak (mint a nyelvi humor eszközeinek) a stand-up comedy-ben, hogyan válhat a halandzsa a humor kifejezőeszközévé, illetve hogy olykor miért nem éri meg, vagy miért nem lehet lefordítani bizonyos humoros szövegeket. Megtudhatjuk azt is, hogy milyen hangsúllyal és ábrázolási módokkal szemléltették a bécsi és a pesti élclapok a Párizs környéki békék (1919–1921) aláírását és következményeit, a humor megnyilvánulásai hogyan kapcsolhatók össze a modernkori magyarországi zsidó történelemmel, hogyan alkalmazható a humor nem erőszakos szándékú tiltakozási stratégiaként, vagy hogy mi a közös a humorban, a groteszkben és Japánban. Olvashatunk arról is, mi a kapcsolat a humorstílusok és a D-típusú személyiség koncepciója között, milyen összefüggés található a gelotofóbia és a megaláztatás (nevetségessé tétel) között, hogy valóban sértésként értelmezik-e az érintettek a szórakoztató show-műsorokban megjelentő offenzív megnyilvánulásokat, valamint hogyan értelmezhető a nyelvi humor a beszédaktus-elmélet fogalmi apparátusával. A kötetből az is kiderül, hogy miért kellene nagyobb hangsúlyt fektetni a humoros versek jelenlétére az óvodai nevelésben és az iskolai oktatásban, miként jelenik meg a posztmodern humor Woody Allen novelláiban, a komikus távolság vajon a humor tárgya és annak a humorosság jellemzőjét tulajdonító személy közötti viszony-e, milyen hatása van Hammann-nak Kierkegaard humorfelfogására, illetve milyen formában nyilvánul meg a társadalomkritika Ralf König két bibliai témájú képregényében.
Research Interests:
This special issue of the European Journal of Humour Research (EJHR) grew out of contributions written especially for this volume and partially presented in Slovakia on 14th November 2014 at the International Humour Symposium: A Multiple... more
This special issue of the European Journal of Humour Research (EJHR) grew out of contributions written especially for this volume and partially presented in Slovakia on 14th November 2014 at the International Humour Symposium: A Multiple Perspective Approach to Humour organized at J. Selye University by the Department of Modern Philology, Faculty of Education, J. Selye University; the Department of Translation and Interpreting, Eötvös Loránd University; the International Research Group for Folklore and Linguistics; and Tinta Publishing House.
This issue contains seven articles by fifteen contributors. The fact that five of the seven contributions to this issue are co-authored (and one by as many as seven scholars) can be seen as a positive sign of cooperation in the field of humour research.
Thanks to the multifarious disciplinary affiliations and scholarly interests of the authors, this volume encompasses linguistics and folklore, psychology and psychiatry, communication studies and translation, computer science, and the arts. The volume brings together a wide range of contributions on the genres, forms, and devices of American, Croatian, Hungarian, and English humour, from modified proverbs and puns to jokes, from gelatophobia to the comprehension of humour in a group of schizophrenic patients. Several studies offer insight into the use of humour in various domains of discourse such as literature, translation, the audiovisual media, while other studies draw on computer science, psychology and psychiatry, gender, ethnic, and legal humour.
This issue contains seven articles by fifteen contributors. The fact that five of the seven contributions to this issue are co-authored (and one by as many as seven scholars) can be seen as a positive sign of cooperation in the field of humour research.
Thanks to the multifarious disciplinary affiliations and scholarly interests of the authors, this volume encompasses linguistics and folklore, psychology and psychiatry, communication studies and translation, computer science, and the arts. The volume brings together a wide range of contributions on the genres, forms, and devices of American, Croatian, Hungarian, and English humour, from modified proverbs and puns to jokes, from gelatophobia to the comprehension of humour in a group of schizophrenic patients. Several studies offer insight into the use of humour in various domains of discourse such as literature, translation, the audiovisual media, while other studies draw on computer science, psychology and psychiatry, gender, ethnic, and legal humour.
Research Interests: Psychology, American Studies, Folklore, Translation Studies, Humor, and 13 moreEnglish language, Croatian, Hungarian Studies, Humor Studies, Humour Studies, Communication Studies, Humour, English Studies, Magyar, Hrvatski Jezik, Gender and Humor, Linguistics- humor research, and Linguistics of humour
This special issue of Eruditio–Educatio on Humour in Contemporary Societies contains ten articles and three reviews by twelve contributors. Some authors have contributed to more than one study or review for this issue. The fact that four... more
This special issue of Eruditio–Educatio on Humour in Contemporary Societies contains ten articles and three reviews by twelve contributors. Some authors have contributed to more than one study or review for this issue. The fact that four of the thirteen contributions to this issue are co-authored can be seen as a positive sign of cooperation in the field of humor research.
Thanks to the multifarious disciplinary affiliations and scholarly interests of the authors, this volume encompasses linguistics, literary and communication studies, folklore, sociology, the arts, anthropology, translation, and education. The volume brings together a wide range of contributions on the genres, forms and devices of American, Croatian, Hungarian, Japanese, and Swiss humor, from anti-proverbs to anecdotes, from jokes to folk poetry. Several studies offer insight into the use of humor in various domains of discourse such as literature, translation, the audiovisual media and education, while other studies draw on gender, ethnic, and legal humor. The ten articles of the issue are grouped, perhaps in a somewhat arbitrary fashion, into five parts (Anecdotes and Folk Poetry, Anti-Proverbs, Literature, Jokes, Media and Education). The final part of the issue (Reviews) examines three recent books related to humor, published in Hungary, Poland, and the USA. The issue Humour in Contemporary Societies contains 4 cartoons by the famous Hungarian cartoonist and arts researcher Géza Halász.
Thanks to the multifarious disciplinary affiliations and scholarly interests of the authors, this volume encompasses linguistics, literary and communication studies, folklore, sociology, the arts, anthropology, translation, and education. The volume brings together a wide range of contributions on the genres, forms and devices of American, Croatian, Hungarian, Japanese, and Swiss humor, from anti-proverbs to anecdotes, from jokes to folk poetry. Several studies offer insight into the use of humor in various domains of discourse such as literature, translation, the audiovisual media and education, while other studies draw on gender, ethnic, and legal humor. The ten articles of the issue are grouped, perhaps in a somewhat arbitrary fashion, into five parts (Anecdotes and Folk Poetry, Anti-Proverbs, Literature, Jokes, Media and Education). The final part of the issue (Reviews) examines three recent books related to humor, published in Hungary, Poland, and the USA. The issue Humour in Contemporary Societies contains 4 cartoons by the famous Hungarian cartoonist and arts researcher Géza Halász.
Research Interests:
This special issue on Humour and Folklore contains 15 articles by 18 contributors. Ten studies are in English, three in Russian, one is in French, and one in German. This issue grew from seven panels and plenary lectures on humour... more
This special issue on Humour and Folklore contains 15 articles by 18 contributors.
Ten studies are in English, three in Russian, one is in French, and one in German. This
issue grew from seven panels and plenary lectures on humour research presented in Hungary
in 2007 at the International Symposium “Humour and Linguistics/Folklore” organized
by Anna T. Litovkina and Péter Barta at the Illyés Gyula College of Education (Szekszárd,
14–16 September 2007). The program committee accepted proposals for papers
on focused topics that examined humour in relation to linguistics or folklore. Of special
interest, however, were contributions on the following: (1) Proverbs, Sayings and Idioms; (2) Tales; (3) Riddles; (4) Anti-Proverbs; (5) Graffi ti; (6) Jokes; (7) Rumour and Gossip; (8) Punning; (9) Sexuality, Taboo and Insults; (10) Drinking and Food; (11) Festivals, Fairs and Harvest Traditions; (12) Cognitive Linguistics; (13) Language Teaching. The working languages of the Symposium were English, German, French, and Russian. The symposium featured 46 speakers from 13 countries (Bulgaria, Croatia, Estonia, Finland, Germany, Hungary, Israel, Poland, Russia, Spain, Ukraine, the United Kingdom, and the USA). Besides a two-hour round-table discussion and four plenary lectures, there were a number of sections on themes such as: JOKES; PROVERBS, SAYINGS AND IDIOMS; INTERFACES; COGNITIVE LINGUISTICS; HUMOUR AND CULTURE.
Ten studies are in English, three in Russian, one is in French, and one in German. This
issue grew from seven panels and plenary lectures on humour research presented in Hungary
in 2007 at the International Symposium “Humour and Linguistics/Folklore” organized
by Anna T. Litovkina and Péter Barta at the Illyés Gyula College of Education (Szekszárd,
14–16 September 2007). The program committee accepted proposals for papers
on focused topics that examined humour in relation to linguistics or folklore. Of special
interest, however, were contributions on the following: (1) Proverbs, Sayings and Idioms; (2) Tales; (3) Riddles; (4) Anti-Proverbs; (5) Graffi ti; (6) Jokes; (7) Rumour and Gossip; (8) Punning; (9) Sexuality, Taboo and Insults; (10) Drinking and Food; (11) Festivals, Fairs and Harvest Traditions; (12) Cognitive Linguistics; (13) Language Teaching. The working languages of the Symposium were English, German, French, and Russian. The symposium featured 46 speakers from 13 countries (Bulgaria, Croatia, Estonia, Finland, Germany, Hungary, Israel, Poland, Russia, Spain, Ukraine, the United Kingdom, and the USA). Besides a two-hour round-table discussion and four plenary lectures, there were a number of sections on themes such as: JOKES; PROVERBS, SAYINGS AND IDIOMS; INTERFACES; COGNITIVE LINGUISTICS; HUMOUR AND CULTURE.
Research Interests:
Mitől van az, hogy egy nem éppen előnyös külsejű úr a társaság középpontja, a nők bálványa? Se nem szép, se nem gazdag, se nem befolyásos – mégis imádják és körülrajongják. Szívesen hívják meg rendezvényekre, társaságba – ha pedig... more
Mitől van az, hogy egy nem éppen előnyös külsejű úr a társaság középpontja, a nők bálványa? Se nem szép, se nem gazdag, se nem befolyásos – mégis imádják és körülrajongják. Szívesen hívják meg rendezvényekre, társaságba – ha pedig véletlenül jelenik meg valahol, akkor felpezsdül körülötte a levegő, a figyelem középpontjába kerül. Isszák a szavát, biztatóan cinkos pillantásokat vetnek rá további humor-sziporkák kicsiszolásának a reményében és lelkes kacarászással, öblös nevetéssel – ki hogyan – nyugtázzák teljesítményét, s remélik: a mutatványnak sose szakad vége. Csüngenek rajta és rajonganak érte, és őt a siker és elismerés a szellemeskedések, szójátékok és viccek újabb magaslataira röpíti. Ugye ismerős a kép? A humort értékeljük, a humort az élet sójának nevezzük, de a természetéről és működéséről valójában nem sokat tudunk. Reményeink szerint ez a kötet egy újabb lépéssel közelebb visz e jelenség megismeréséhez: a humorról tudományos igénnyel próbálunk meg kicsit többet megtudni.
Research Interests:
The collection contains 14 articles by 15 contributors. Nine studies are in English, and five are in German. The volume grew from seven panels on humour research presented in Hungary in 2007 at the International Symposium “Humour and... more
The collection contains 14 articles by 15 contributors. Nine studies are in English, and five are in German. The volume grew from seven panels on humour research presented in Hungary in 2007 at the International Symposium “Humour and Linguistics/Folklore” organized by the Illyés Gyula College of Education, University of Pécs (Szekszárd), the Academy of Science of Pécs and Tinta Publishing House at the Illyés Gyula College of Education (Szekszárd, 14–16 September 2007). A very strict reviewing process was applied to all the papers published in the volume. First of all, the program committee of the International Symposium “Humour and Linguistics/Folklore” made a decision if the papers should be accepted for forwarding to external reviewers. Afterwards, all the studies accepted at that stage were forwarded for blind reviewing. The ones accepted for the publication had to be reworked according to the suggestions made by the reviewers.
Research Interests:
A Tinta Könyvkiadó a „Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához” sorozat 79. kötetében a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Fõiskolai Kara (Szekszárd) által 2007 szeptemberében rendezett I. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia... more
A Tinta Könyvkiadó a „Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához” sorozat
79. kötetében a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Fõiskolai Kara (Szekszárd)
által 2007 szeptemberében rendezett I. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia
legjobb tudományos elõadásait adja közre. Ajánljuk a könyvet a nyelvészet,
az irodalom és a néprajz tudós mûvelõin, fordítókon, újságírókon és mûvészeken
kívül mindazoknak, akik még tanulnak, már tanítanak, vagy a kettõt párhuzamosan
mûvelik. Mindenkinek, aki tudja, hogy a humort komolyan kell venni, mert
emlékszik a mesebeli királyra, aki késõn döbbent rá a só értékére: észre sem vesszük
a mindennapjainkban, ha ott van – de a hiánya elviselhetetlen.
79. kötetében a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Fõiskolai Kara (Szekszárd)
által 2007 szeptemberében rendezett I. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia
legjobb tudományos elõadásait adja közre. Ajánljuk a könyvet a nyelvészet,
az irodalom és a néprajz tudós mûvelõin, fordítókon, újságírókon és mûvészeken
kívül mindazoknak, akik még tanulnak, már tanítanak, vagy a kettõt párhuzamosan
mûvelik. Mindenkinek, aki tudja, hogy a humort komolyan kell venni, mert
emlékszik a mesebeli királyra, aki késõn döbbent rá a só értékére: észre sem vesszük
a mindennapjainkban, ha ott van – de a hiánya elviselhetetlen.
Research Interests:
Előadásunkban megvizsgáljuk a magyar nyelvű antiproverbiumok humorának kedvelt eszközeit, mindegyiket néhány példával megvilágítva, és ezt összehasonlítjuk az angol, német, francia és orosz nyelvű anyaggal. Többek között kitérünk a szó-... more
Előadásunkban megvizsgáljuk a magyar nyelvű antiproverbiumok humorának kedvelt eszközeit, mindegyiket néhány példával megvilágítva, és ezt összehasonlítjuk az angol, német, francia és orosz nyelvű anyaggal.
Többek között kitérünk a szó- és hangismétlésre. Azt tapasztaljuk, hogy ismétlődhet egy vagy két elem kétszer, háromszor, akár négyszer (vagy ennél is gyakrabban). Az ismétlődő elem lehet kiegészítés, de beléphet egy eredeti közmondásrész helyett is. Az ismétlődés egy különleges alkategóriája a keresztező ismétlés (chiasmus). Megvizsgáljuk a rím megjelenését a ferdített egységben. Anyagunk tanulsága szerint a rímes és nem rímes eredeti közmondásból egyaránt kialakulhat rímes vagy nem rímes antiproverbium. A metaforikus jelleg, éppen, mivel a közmondás jellegzetes vonása, különösen alkalmas a parodizálásra. Számtalan ferdítés a humoros hatást a metaforikus közmondások szó szerint értésével éri el. A szándékos nyelvi vétségeken belül elkülönítjük a helyesírási, morfológiai és szintaktikai jellegűeket. Rávilágítunk a közmondáspersziflázs neologizmusalkotó képességére. A folklór egyéb területeivel mutat rokonságot a halandzsa, az abszurd szillogizmusok, a közmondások felhasználása találós kérdésekben.
Hangsúlyoznunk kell, hogy a paródia csak akkor hatásos, ha ráismernek mögötte az eredetire. A proverbiumok elferdítése tehát feltételezi a közmondások ismeretét, és az állandó visszautalással élteti azokat. Számos esetben az itt leírt változásoknál több történik: nem pusztán a fenti eljárásokat kombinálják, hanem nagyobb, mélyebb a változás. Az eredeti közmondás struktúráját használják fel, vagy csak szavait, és így alakítanak újszerű közléseket, amelyek hátterében az eredeti mindig felismerhető marad. Amennyiben nem ismerhető fel, úgy nem volt sikeres a közmondásferdítés, és nem beszélhetünk eredményeként antiproverbiumról.
Többek között kitérünk a szó- és hangismétlésre. Azt tapasztaljuk, hogy ismétlődhet egy vagy két elem kétszer, háromszor, akár négyszer (vagy ennél is gyakrabban). Az ismétlődő elem lehet kiegészítés, de beléphet egy eredeti közmondásrész helyett is. Az ismétlődés egy különleges alkategóriája a keresztező ismétlés (chiasmus). Megvizsgáljuk a rím megjelenését a ferdített egységben. Anyagunk tanulsága szerint a rímes és nem rímes eredeti közmondásból egyaránt kialakulhat rímes vagy nem rímes antiproverbium. A metaforikus jelleg, éppen, mivel a közmondás jellegzetes vonása, különösen alkalmas a parodizálásra. Számtalan ferdítés a humoros hatást a metaforikus közmondások szó szerint értésével éri el. A szándékos nyelvi vétségeken belül elkülönítjük a helyesírási, morfológiai és szintaktikai jellegűeket. Rávilágítunk a közmondáspersziflázs neologizmusalkotó képességére. A folklór egyéb területeivel mutat rokonságot a halandzsa, az abszurd szillogizmusok, a közmondások felhasználása találós kérdésekben.
Hangsúlyoznunk kell, hogy a paródia csak akkor hatásos, ha ráismernek mögötte az eredetire. A proverbiumok elferdítése tehát feltételezi a közmondások ismeretét, és az állandó visszautalással élteti azokat. Számos esetben az itt leírt változásoknál több történik: nem pusztán a fenti eljárásokat kombinálják, hanem nagyobb, mélyebb a változás. Az eredeti közmondás struktúráját használják fel, vagy csak szavait, és így alakítanak újszerű közléseket, amelyek hátterében az eredeti mindig felismerhető marad. Amennyiben nem ismerhető fel, úgy nem volt sikeres a közmondásferdítés, és nem beszélhetünk eredményeként antiproverbiumról.
Research Interests: Russian Studies, Humor, Hungarian, Proverbs, English language, and 15 moreGerman Language, English, Hungarian Studies, Paremiology, Humor Studies, Humour Studies, Hungarian language, Humour, Deutsche Sprache, English Studies, Français, Deutsch, Anti-proverbs, Langue Française, and Ferdített közmondás
Certes, le français et le hongrois ne sont pas liés par la parenté, mais depuis un millénaire, ils appartiennent à la même culture. L’examen parémiologique poussé de ces deux langues permet donc de distinguer ce qui est dû à l’origine... more
Certes, le français et le hongrois ne sont pas liés par la parenté, mais depuis un millénaire, ils appartiennent à la même culture. L’examen parémiologique poussé de ces deux langues permet donc de distinguer ce qui est dû à l’origine commune et ce qu’il faut attribuer à la culture commune et de faire des constatations valables pour le genre proverbial en général.
L’origine des proverbes a fait couler beaucoup d’encre. Nous supposons que le proverbe est – par l’essence même du penser et de la langue – le propre de toute communauté humaine, indépendamment du niveau de développement de sa civilisation, du moment que les individus se sont regroupés en une société, ayant nécessairement ses normes.
On cite généralement les Sumériens comme premiers utilisateurs connus de proverbes ; mais sur une base théorique, on pourrait faire des conjectures sur les circonstances d’une apparition antérieure des proverbes et les faire remonter à la nécessité de codifier les règles morales et juridiques de la société naissante. Toutefois, notre examen étant en premier lieu philologique, c’est la littérature qui s’impose comme point de départ en traitant la question de l’origine.
L’origine des proverbes a fait couler beaucoup d’encre. Nous supposons que le proverbe est – par l’essence même du penser et de la langue – le propre de toute communauté humaine, indépendamment du niveau de développement de sa civilisation, du moment que les individus se sont regroupés en une société, ayant nécessairement ses normes.
On cite généralement les Sumériens comme premiers utilisateurs connus de proverbes ; mais sur une base théorique, on pourrait faire des conjectures sur les circonstances d’une apparition antérieure des proverbes et les faire remonter à la nécessité de codifier les règles morales et juridiques de la société naissante. Toutefois, notre examen étant en premier lieu philologique, c’est la littérature qui s’impose comme point de départ en traitant la question de l’origine.
Research Interests: Proverbs, French language, Comparative Linguistics, Hungarian Studies, Cultural Anthropology, and 14 morePhraseology, Paremiology, Bible, Hungarian language, Linguistique Comparée, Linguistique Contrastive, Contrastive Linguistics, Français, Magyar, Parémiologie, Proverbes, Anthropologie Sociale Et Culturelle, Magyar nyelv és irodalom, and Frazeologia
We have examined 146 variants of On ne peut pas avoir le beurre et l’argent du beurre hoping to find the dividing line between proverbs and anti-proverbs. To some utterances, we could stick the “proverb” or “anti-proverb” label... more
We have examined 146 variants of On ne peut pas avoir le beurre et l’argent du beurre hoping to find the dividing line between proverbs and anti-proverbs. To some utterances, we could stick the “proverb” or “anti-proverb” label (respectively 26 and 10 texts), but for the most part of the corpus (110 texts), we cannot tell if it is one or the other. It was not possible to discern the distinctive feature(s) of anti-proverbiality for the following reasons:
- the two categories show common features: scarcity of proper nouns, variability, similar number of additional phrases, similar distribution of stylistic labels
- probable shift of status of an utterance: an anti-proverb can become a proverb over the time; we suppose it did happen in the case of the form with “et le sourire de la crémière”
- lack of objective data clearly identifiable as proverbs and/or anti-proverbs.
Some tendencies can nevertheless be formulated: anti-proverbs
- are based on the expectation of the original form, this expectation being sometimes marked by the use of dots (presumably silence in oral transmission)
- show a lower number of occurencies
- use a more dispersed lexicon with many hapaxes
- the ideas suggested by anti-proverbs cover a much wider range than those of the proverbs.
- the two categories show common features: scarcity of proper nouns, variability, similar number of additional phrases, similar distribution of stylistic labels
- probable shift of status of an utterance: an anti-proverb can become a proverb over the time; we suppose it did happen in the case of the form with “et le sourire de la crémière”
- lack of objective data clearly identifiable as proverbs and/or anti-proverbs.
Some tendencies can nevertheless be formulated: anti-proverbs
- are based on the expectation of the original form, this expectation being sometimes marked by the use of dots (presumably silence in oral transmission)
- show a lower number of occurencies
- use a more dispersed lexicon with many hapaxes
- the ideas suggested by anti-proverbs cover a much wider range than those of the proverbs.
Research Interests:
En fonction des cultures, avoir des enfants (nombreux) est/était nécessaire ou inévitable. Les proverbes indiquent qu’en cas de beaucoup d’enfants, les garçons sont préférés aux filles, à cause du statut social différent des enfants des... more
En fonction des cultures, avoir des enfants (nombreux) est/était nécessaire ou inévitable. Les proverbes indiquent qu’en cas de beaucoup d’enfants, les garçons sont préférés aux filles, à cause du statut social différent des enfants des deux sexes.
Les proverbes mentionnent plus la ressemblance que de la dissemblance entre parents et enfants, et ceci indifféremment du sexe du parent et de l’enfant. Ils attribuent la ressemblance plus à l’hérédité qu’à l’éducation et s’accordent pour constater la difficulté de l’éducation. Celle-ci doit se caractériser plus par la sévérité que la complaisance.
Les rôles du père et de la mère sont fondamentalement similaires, avec un poids plus important pour la mère en soutien émotionnel et pour le père en matière de biens matériels.
Le mariage de l’enfant est l’un des domaines où se manifeste le mieux la responsabilité parentale. L’accent est indubitablement sur le mariage de la fille. Celle-ci dispose des meilleures chances pour la « conclusion de ce marché » (car le mariage est ainsi vu) en combinant beauté, bonté et richesse, ces deux derniers pouvant être influencés par les parents. Ils doivent « se défaire » de leur fille au plus vite, surtout si elle ne possède guère les qualités prisées.
On a remarqué l’apparition de « (à) moitié / demi mariée » six fois dans le matériau. Il s’agit d’un jeu (phénomène fréquent dans les proverbes) car le mariage est soit conclu, soit non, il n’existe pas de situation intermédiaire. Les enfants (et surtout les filles) sont souvent comparés aux animaux domestiques ou aux plantes (généralement les filles), plus rarement aux femmes, aux fous, aux ivrognes, à des vêtements ou autres non animés, signe indiscutable de la place des enfants dans la hiérarchie sociale.
Les proverbes mentionnent plus la ressemblance que de la dissemblance entre parents et enfants, et ceci indifféremment du sexe du parent et de l’enfant. Ils attribuent la ressemblance plus à l’hérédité qu’à l’éducation et s’accordent pour constater la difficulté de l’éducation. Celle-ci doit se caractériser plus par la sévérité que la complaisance.
Les rôles du père et de la mère sont fondamentalement similaires, avec un poids plus important pour la mère en soutien émotionnel et pour le père en matière de biens matériels.
Le mariage de l’enfant est l’un des domaines où se manifeste le mieux la responsabilité parentale. L’accent est indubitablement sur le mariage de la fille. Celle-ci dispose des meilleures chances pour la « conclusion de ce marché » (car le mariage est ainsi vu) en combinant beauté, bonté et richesse, ces deux derniers pouvant être influencés par les parents. Ils doivent « se défaire » de leur fille au plus vite, surtout si elle ne possède guère les qualités prisées.
On a remarqué l’apparition de « (à) moitié / demi mariée » six fois dans le matériau. Il s’agit d’un jeu (phénomène fréquent dans les proverbes) car le mariage est soit conclu, soit non, il n’existe pas de situation intermédiaire. Les enfants (et surtout les filles) sont souvent comparés aux animaux domestiques ou aux plantes (généralement les filles), plus rarement aux femmes, aux fous, aux ivrognes, à des vêtements ou autres non animés, signe indiscutable de la place des enfants dans la hiérarchie sociale.
Research Interests:
A compound does not necessarily need proverbs: out of 70 compounds, 3 contain but a proverb pattern and a proverbial expression. The proverb pattern is as immanent an element of the proverb as its vocabulary or stylistic features. The... more
A compound does not necessarily need proverbs: out of 70 compounds, 3 contain but a proverb pattern and a proverbial expression.
The proverb pattern is as immanent an element of the proverb as its vocabulary or stylistic features.
The majority of compounds contain two original units.
A limited number of compound patterns can be drawn up.
The study of compounds – and of anti-proverbs in general – enhances the study of proverbs: the use of original proverbs for mixing or twisting sheds light on the present popularity of individual proverbs and different variants.
The proverb pattern is as immanent an element of the proverb as its vocabulary or stylistic features.
The majority of compounds contain two original units.
A limited number of compound patterns can be drawn up.
The study of compounds – and of anti-proverbs in general – enhances the study of proverbs: the use of original proverbs for mixing or twisting sheds light on the present popularity of individual proverbs and different variants.
Research Interests:
A ferdített közmondások gyors és széles körű elterjedésének köszönhetően egyre többen figyeltek fel e jelenségre, ezért fokozatosan fejlődött a műfaj kutatása is. Számos kutató vizsgálta a különböző nyelvek antiproverbiumait nyelvészeti,... more
A ferdített közmondások gyors és széles körű elterjedésének köszönhetően egyre többen figyeltek fel e jelenségre, ezért fokozatosan fejlődött a műfaj kutatása is. Számos kutató vizsgálta a különböző nyelvek antiproverbiumait nyelvészeti, folklorisztikai és egyéb szempontok alapján. Ennek apropóján előadásunk első részében röviden összefoglaljuk az eddigi kutatási eredményeket. Ezt követően kiemelünk két új kutatási területet, amely jövőbeli vizsgálatok tárgyát képezheti. Ide tartozik egyrészt az antiproverbiumok létrejöttét elősegítő nyelvi és kulturális kontextus és ennek változása, másrészt a ferdített közmondások vizuális ábrázolása. Az előadás utolsó részében kitérünk egy terminológiai jellegű kérdésre, amely még nyitva áll a parömiológusok előtt, mégpedig: az általunk használt „antiproverbium” és „ferdített közmondás” terminus mellett, illetve helyett létezik-e, vagy esetleg létrehozható-e egy másik elnevezés, amely még jobban tükrözi és szintetizálja a ferdített közmondásokra jellemző sajátosságokat és funkciókat?
Research Interests:
Hungarian humour went through significant changes in the 20th century. Though the urban middle-class way of living and culture had developed by the early 20th century, they had to coexist all over the country as well as in ethnic... more
Hungarian humour went through significant changes in the 20th century. Though the urban middle-class way of living and culture had developed by the early 20th century, they had to coexist all over the country as well as in ethnic Hungarian territories abroad with the traditions of rural culture and folklore until the middle of the century (and, in locked-up areas, till the end of the century). Consequently, Hungarian humour is made up of two important layers of folklore: popular funny stories that have been developing among the peasantry for centuries, and jokes, a genre that emerged from urban oral culture in the last third of the 20th century. The dualism of folk-based and urban culture has been a decisive feature of Hungarian culture during the entire 20th century. Thus the question arises: more than a hundred years later, are there still any fundamental differences between the two types of humour in terms of their ways of thinking or their subject matter, or can we regard Hungarian humour as a unity? In this paper, we compare the thematic categories of popular and urban humour based on the analysis of two large collections. Next, we examine the popularity of major joke categories in Internet sources. Finally, we offer a brief introduction to the contemporary stock of Hungarian jokes by thematic groups.
Research Interests:
A „Tom Swifty” több szempontú elemzése után megállapíthatjuk, hogy a wellerizmusnak nemcsak folytatása, hanem továbbfejlesztése: – egyetlen határozószóval összegzi a wellerizmus hagyományosan hosszabb helyzetábrázolását; – míg a... more
A „Tom Swifty” több szempontú elemzése után megállapíthatjuk, hogy a wellerizmusnak nemcsak folytatása, hanem továbbfejlesztése:
– egyetlen határozószóval összegzi a wellerizmus hagyományosan hosszabb helyzetábrázolását;
– míg a wellerizmus a közlés és a helyzet kapcsolatát/ellentétét csak implicite tartalmazza, addig a „Tom Swifty” a határozószó hangalakjával is utal a vele kapcsolatos/ellentétes közlésre;
– a wellerizmus felfogható a közmondás vagy egyéb bölcsesség paródiájaként; a „Tom Swifty” a maga többszörös játékával még egy lépéssel tovább viszi a wellerizmust a paródia irányában.
Az elemzés arra is rávilágít, hogy a „Tom Swifty”-k a wellerizmus körébe tartoznak.
Habár minden nyelvben létezik szójáték, a wellerizmus csak egyes nyelvekre jellemző, és ugyanez igaz a „Tom Swifty”-re.
– egyetlen határozószóval összegzi a wellerizmus hagyományosan hosszabb helyzetábrázolását;
– míg a wellerizmus a közlés és a helyzet kapcsolatát/ellentétét csak implicite tartalmazza, addig a „Tom Swifty” a határozószó hangalakjával is utal a vele kapcsolatos/ellentétes közlésre;
– a wellerizmus felfogható a közmondás vagy egyéb bölcsesség paródiájaként; a „Tom Swifty” a maga többszörös játékával még egy lépéssel tovább viszi a wellerizmust a paródia irányában.
Az elemzés arra is rávilágít, hogy a „Tom Swifty”-k a wellerizmus körébe tartoznak.
Habár minden nyelvben létezik szójáték, a wellerizmus csak egyes nyelvekre jellemző, és ugyanez igaz a „Tom Swifty”-re.
Research Interests:
Paronomasia is a popular word form of word play often used to transform proverbs into anti-proverbs (deliberate proverb innovations, also known as alterations, mutations, parodies, transformations, variations, wisecracks, and fractured... more
Paronomasia is a popular word form of word play often used to transform proverbs into anti-proverbs (deliberate proverb innovations, also known as alterations, mutations, parodies, transformations, variations, wisecracks, and fractured proverbs) by replacing certain phonemes with similar ones, or by adding or omitting phonemes. The present paper describes and exemplifies this sort of pun by using selected German, Hungarian, English, French and Russian language data. The first part of the paper focuses on the linguistic aspects of paronomasia; the second part stresses semantic characteristics. It also examines the role of word play on the theme of sexuality, and then comments on the use of proper nouns in proverb transformations. We conclude that all five of the languages in our research corpus use similar, if not identical, approaches to forge a “twisted wisdom” out of a simple proverb.
Research Interests:
On the basis of French, Hungarian, English, German and Russian corpora of anti-proverbs (deliberate proverb innovations, also known as alterations, mutations, parodies, transformations, variations, wisecracks, and fractured proverbs), we... more
On the basis of French, Hungarian, English, German and Russian corpora of anti-proverbs
(deliberate proverb innovations, also known as alterations, mutations, parodies, transformations, variations, wisecracks, and fractured proverbs), we examine wordplay based on polysemy, homonymy, and homophony.
After a survey of the proverbs most frequently used for these types of alteration, this presentation investigates antiproverbs linked to the theme of sexuality. Finally, we explore the use of proper nouns in proverb transformations based on polysemy, homonymy, and homophony.
(deliberate proverb innovations, also known as alterations, mutations, parodies, transformations, variations, wisecracks, and fractured proverbs), we examine wordplay based on polysemy, homonymy, and homophony.
After a survey of the proverbs most frequently used for these types of alteration, this presentation investigates antiproverbs linked to the theme of sexuality. Finally, we explore the use of proper nouns in proverb transformations based on polysemy, homonymy, and homophony.
Research Interests:
Előadásunk a szójátékok egyes típusait elemzi, elsősorban magyar antiproverbiumok alapján, de az eredményeket összehasonlítottuk az angol, német, francia és orosz nyelvű anyaggal. Először megvizsgáljuk a játékot az idegen nyelvekkel. Az... more
Előadásunk a szójátékok egyes típusait elemzi, elsősorban magyar antiproverbiumok alapján, de az eredményeket összehasonlítottuk az angol, német, francia és orosz nyelvű anyaggal.
Először megvizsgáljuk a játékot az idegen nyelvekkel. Az tapasztalható, hogy az anyanyelv általában egy idegen nyelvvel keveredik: ez régen a latin volt, ma leginkább az angol, ritkábban a francia, olasz, német, orosz. Az idegen nyelvű szövegrész kapcsolódhat értelmi vagy hangzásbeli alapon a helyettesített vagy megmaradt eredeti szövegrészhez. A továbbiakban szemügyre vesszük a szóhatár megváltoztatását (mely a franciában különösen kedvelt eszköz, míg a németben ritka). Egy szó két vagy három részre bontása általában más ferdítési móddal kombinálva jelenik meg. Találkozhatni két (vagy három) szó összevonásával is, valamint a szóhatárok áthelyezésével („linking pun”) a szavak számának megtartása mellett.
Az ismétlő szójáték egyaránt mnemotechnikai és stilisztikai eszköz; leginkább a homonímiára és a paronomáziára alapszik. Az eljárás kettőnél többször is ismétlődhet. A dupla (kettős) szójáték az antiproverbium több elemét érinti; gyakrabban épül paronomáziára, mint homonímiára, de a néha egyetlen antiproverbiumban fellelhető mindkét típus. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a különböző nyelvek nagyjából azonos eljárásokat alkalmaznak, de egymástól eltérő módon.
Először megvizsgáljuk a játékot az idegen nyelvekkel. Az tapasztalható, hogy az anyanyelv általában egy idegen nyelvvel keveredik: ez régen a latin volt, ma leginkább az angol, ritkábban a francia, olasz, német, orosz. Az idegen nyelvű szövegrész kapcsolódhat értelmi vagy hangzásbeli alapon a helyettesített vagy megmaradt eredeti szövegrészhez. A továbbiakban szemügyre vesszük a szóhatár megváltoztatását (mely a franciában különösen kedvelt eszköz, míg a németben ritka). Egy szó két vagy három részre bontása általában más ferdítési móddal kombinálva jelenik meg. Találkozhatni két (vagy három) szó összevonásával is, valamint a szóhatárok áthelyezésével („linking pun”) a szavak számának megtartása mellett.
Az ismétlő szójáték egyaránt mnemotechnikai és stilisztikai eszköz; leginkább a homonímiára és a paronomáziára alapszik. Az eljárás kettőnél többször is ismétlődhet. A dupla (kettős) szójáték az antiproverbium több elemét érinti; gyakrabban épül paronomáziára, mint homonímiára, de a néha egyetlen antiproverbiumban fellelhető mindkét típus. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a különböző nyelvek nagyjából azonos eljárásokat alkalmaznak, de egymástól eltérő módon.
Research Interests:
Előadásunkban megvizsgáljuk a magyar antiproverbiumok legkedveltebb szójátéktípusát, a paronomáziát, és bemutatjuk e jelenség előfordulását az angol, német, francia és orosz nyelvű anyagban. A paronomázia jellemzője a szoros fizikai... more
Előadásunkban megvizsgáljuk a magyar antiproverbiumok legkedveltebb szójátéktípusát, a paronomáziát, és bemutatjuk e jelenség előfordulását az angol, német, francia és orosz nyelvű anyagban.
A paronomázia jellemzője a szoros fizikai (fonetikai) kapcsolat az eredeti közmondás és ferdített változata között. Nagy gyakoriságának magyarázata a szavak fonetikai holdudvarának gazdagsága. Így egy-egy eredeti közmondásnak a vizsgált nyelvek mindegyikében sikerült fellelni több olyan paronimikus ferdítését, ahol az eredeti szöveg ugyanazon szavát helyettesítik.
A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a különböző nyelvek nagyjából azonos eljárásokat alkalmaznak a paronomázia terén: egy szó cseréje, egy vagy két hang cseréje, betoldása vagy elhagyása, egy hang helyettesítése kettővel, valamint ez utóbbinak a fordítottja. A ferdítés ismert, de kevésbé gyakori módja két hang felcserélése egy szón belül. Produktívnak bizonyul a köznév felcserélése tulajdonnévre (a fordítottja ritka, mert a műfajra jellemző általánosítás ellen hat), valamint a szexualitásra való utalás is.
A paronomázia jellemzője a szoros fizikai (fonetikai) kapcsolat az eredeti közmondás és ferdített változata között. Nagy gyakoriságának magyarázata a szavak fonetikai holdudvarának gazdagsága. Így egy-egy eredeti közmondásnak a vizsgált nyelvek mindegyikében sikerült fellelni több olyan paronimikus ferdítését, ahol az eredeti szöveg ugyanazon szavát helyettesítik.
A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a különböző nyelvek nagyjából azonos eljárásokat alkalmaznak a paronomázia terén: egy szó cseréje, egy vagy két hang cseréje, betoldása vagy elhagyása, egy hang helyettesítése kettővel, valamint ez utóbbinak a fordítottja. A ferdítés ismert, de kevésbé gyakori módja két hang felcserélése egy szón belül. Produktívnak bizonyul a köznév felcserélése tulajdonnévre (a fordítottja ritka, mert a műfajra jellemző általánosítás ellen hat), valamint a szexualitásra való utalás is.
Research Interests:
A poliszémia és a homonímia használata terén a vizsgált nyelvek közmondásai nem mutatnak jelentős különbséget. Egyes közmondások, sőt egyes szavak is (pl. meleg) különösen alkalmasak az ilyen típusú szójátékra. A homofónia tekintetében... more
A poliszémia és a homonímia használata terén a vizsgált nyelvek közmondásai nem mutatnak jelentős különbséget. Egyes közmondások, sőt egyes szavak is (pl. meleg) különösen alkalmasak az ilyen típusú szójátékra. A homofónia tekintetében viszonylag jól elkülönülnek a fonetikus és a nem fonetikus írású nyelvek (magyar, német, orosz vs. angol, francia). Az első csoportban csupán néhány német példa hozható fel, míg a másodikban gyakori a proverbiumok ilyen típusú ferdítése. Olyan paródiát nem sikerült találni, ahol a ferdítés alapja a homográfia. A ferdítések fenti módjainak közös vonása, hogy majdnem mindig más átalakítással párosulva fordulnak elő: helyettesítéssel, felcseréléssel, felcserélés és helyettesítés kombinációjával, kiegészítő elemek hozzáadásával, stb.
Research Interests:
Ce sujet est un choix subjectif. Nous pensons néanmoins pouvoir le justifier par l'utilité de placer les proverbes français et hongrois dans le matériel européen, ceci pouvant apporter des informations et sur le français, et sur le... more
Ce sujet est un choix subjectif. Nous pensons néanmoins pouvoir le justifier par l'utilité de placer les proverbes français et hongrois dans le matériel européen, ceci pouvant apporter des informations et sur le français, et sur le hongrois.
Ce travail comporte deux volets complémentaires. Le premier est l'examen théorique du proverbe en général. Le deuxième est l'analyse contrastive des proverbes français et hongrois. Malgré de nombreux recueils et certaines études, il reste beaucoup à faire, surtout dans le deuxième domaine. Or, on ne peut progresser dans l'un que grâce aux résultats de l'autre, et vice versa. De même, une solution trouvée d'un côté fait avancer,
indirectement, les recherches dans l'autre. Cet entrelacement représente donc une difficulté et une facilité à la fois.
Notre objectif est de contribuer à la recherche des critères permettant la définition explicite du proverbe, d'indiquer certaines méthodes pertinentes dans l'étude contrastive des proverbes et de les mettre à profit en examinant un certain nombre de proverbes français et hongrois.
Ce travail comporte deux volets complémentaires. Le premier est l'examen théorique du proverbe en général. Le deuxième est l'analyse contrastive des proverbes français et hongrois. Malgré de nombreux recueils et certaines études, il reste beaucoup à faire, surtout dans le deuxième domaine. Or, on ne peut progresser dans l'un que grâce aux résultats de l'autre, et vice versa. De même, une solution trouvée d'un côté fait avancer,
indirectement, les recherches dans l'autre. Cet entrelacement représente donc une difficulté et une facilité à la fois.
Notre objectif est de contribuer à la recherche des critères permettant la définition explicite du proverbe, d'indiquer certaines méthodes pertinentes dans l'étude contrastive des proverbes et de les mettre à profit en examinant un certain nombre de proverbes français et hongrois.