Szalai Gábor

B. Szabó János legújabb felvetései szerint, melyek két tanulmányában kerültek kifejtésre, az 1526. évi mohácsi csata centrumában fekvő Földvár település a Borza-pataktól keletre, de Sátorhely településtől délre, a mai Horvátország területén fekhetett. A vitacikk ezen állítás érveit vizsgálja meg. A szerzők következtetése, hogy a horvátországi hely melletti érvek nem támaszthatók alá bizonyítékokkal, B. Szabó több állítása esetében is félreértésről van szó. A jelen tanulmány megerősíti a Földvár-Sátorhely kontinuitás mellett szóló érveket.

A Duna folyóágai, a Karasica, a Mohácsi-síkság vízfolyásai és az állóvizek fontos szerepet töltöttek be az 1526-os események alakulásában. A szembenállók hadmozdulatait erősen befolyásolták a vízrendszer adta feltételek. A folyó mindkét partján és a vízen is csatározások folytak. Az oszmán és a magyar sereget is részben a Dunáról látták el felszereléssel és a mohácsi kikötőhelyet használhatták utánpótlásra. Táborukat ettől délre, a víz (ártér) és az eszéki út mellett állították fel. A Duna főága akkoriban a keleti – baracskai – ág volt, míg a mohácsi ág egy mellékág, korabeli terminológiával „szakadék” volt. A csata túlélői nyugatra, északra és részben keleti irányba menekültek. A Dunán állomásozó hajóknak a menekülésben is szerepük volt. Az oszmán források zöme és egynémely keresztény oldali forrás is arról ír, hogy a menekülők közül sokan a Dunába, illetve a folyó mentén kialakult mély, ártéri mocsárba vesztek.

II. Lajos király, a csata túlélőinek jelentős részéhez hasonlóan harmadmagával a Duna keskeny, nyugati ága felé haladt a török üldözők elől. A Duna árterén igyekeztek menedéket lelni, de a folyóágon való átkelés közben Czettritz Ulrich kamarás kivételével szerencsétlenül jártak és megfulladtak. Az egyetlen szemtanú, Czettritz október közepén visszatért a baleset helyszínére, kísérői pedig hitelesítették szavait a baleset körülményeiről. A király egy feliszapolódó mélyedésben, a Duna kiöntésében vesztette életét, ahol a lovát és fegyvereit is megtalálták. A környezet leírásában a mocsár, a vízrendszerre vonatkozóan az ártér, valamint az iszap jelenléte a legfontosabb elemek. Az elhalálozás helyének emlékezetében a Csele-patak csak a 16. század végétől erősödött meg, és idővel teljesen kiszorította a Dunát mint lehetőséget.

Földvár középkori eredetű település, melyhez nagy birtoktest kapcsolódott Mohácstól délre. Brodarics István mohácsi csatáról írt beszámolója szerint itt volt 1526-ban az összecsapás centruma. Mintegy száz éve folyik a vita arról, hogy hol is volt ez a település. Jelen írás szerzői megvizsgálták, hogy a középkori és újkori források milyen földrajzi utalásokat hordoznak, és összevetették azokat a régi térképeken, írott forrásokon és geoinformációs modellezésen alapuló 16–17. századi rekonstruált táj jellemzőivel. Ennek révén megállapítható volt, hogy a hosszabb ideje feltételezett Majs környezete nem feleltethető meg a középkori Földvár földrajzi jellemzőinek, és a csata helyszínének leírása is Sátorhely térségére mutat. A falu valahol a mai Sátorhely közigazgatási területén feküdt, a birtok határai pedig jól azonosíthatóan kötődtek a településtől északra fekvő „nagy árok”-hoz, keleten a Danócz-mocsárhoz/Vizslaki-réthez, nyugaton pedig a Borza-patak völgyéhez.

Földvár is a medieval community with a large estate to the south of Mohács. According to István Brodarics’s report on the Battle of Mohács, the center of the clash was here in 1526. The exact location of this village has been debated for about a hundred years. The authors of this paper examined the geographical references of medieval and modern sources and compared them with the features of the reconstructed landscape from 16th and 17th century sources, based on old maps, written sources and geoinformation modeling. Based on this, it was established that the environment of Majs does not correspond to the geographical features of medieval Földvár and that the description of the battle site also points to Sátorhely as the likely location. The village was somewhere in the administrative area of today’s Sátorhely, and the boundaries of the estate were clearly identifiable as the area connected to the “great ditch” north of the village, to the Danócz marsh / Vizslaki meadow in the east and to the valley of the Borza Stream in the west.

This paper addresses issues related to Törökdomb, the memorial place built by the
Ottomans on the battlefield after the battle of Mohács, which has perished over
time. In this battle, the army lead by Hungarian and Czech King Louis II encountered
the troops of Sultan Suleiman I. 12-15 thousand people lost their life in the battle
on the Christian side, including the king and 5-6 thousand Czech infantrymen. The
artificial hill was erected in Roman times next to a military road, but it gained
special importance as a legendary site only after the battle in 1526, where Sultan
Suleiman prayed for victory and watched the battle. The hill has played an important
role as a memorial place for several centuries, which has undergone significant
changes over time. Research into the battle of Mohács and the military landscape
raises a complex set of problems; among other things, the scene of the battle is
hotly debated. The findings of studies relying on historical sources, old maps,
previous archaeological documentations, folk memory and on-site geographical
investigations can pave the way not only for a more realistic assessment of the
military landscape, but they can reveal much about the social changes of the last
500 years as well as the changing views on the battle and Hungarian identity.

A mohácsi csata helyének kérdése hosszabb ideje foglalkoztatja a kutatókat. A történeti hagyomány szerint az összecsapás Sátorhely környékén volt és a 19. század végén megindult szaktudományos kutatás ennek alapján kezdte meg a csata helyszínének rekonstruálását. Az 1920-as években jelentős fordulat következett be, amikor-elsősorban Gyalókay Jenő hatására-a csata feltételezett helyszínét Sátorhelytől délebbre és kissé nyugatabbra helyezték át a rekonstrukciós kísérletekben, a Mohácsi-síkságot nyugatról övező tereplépcső elé. Az 1990-es évektől kezdve, a főként Négyesi Lajos kezdeményezte hadszíntérkutatás Sátorhelytől nyugatra, Majs falu előterét állította a kutatások fókuszába, mondván: a csata a majsi hordalékkúp sík térségében volt. Ezzel megkezdődött egy napjainkig tartó, nagy erőkkel folytatott munka a csata majsi tárgyi leleteinek azonosítására. B. Szabó János eleinte maga is a majsi terület relevanciája mellett érvelt, amikor a 2006-os, többször kiadott "A mohácsi csata" című kötetében a rekonstrukciót ezen elmélet mentén alakította ki. Az oszmán erőket felsorakoztatta a majsi tereplépcsőre, míg a keresztény erőket velük szemben helyezte el, vonalaikat északnyugat-délkeleti tengely mentén sorakoztatta fel közvetlenül Majs keleti előterében. A hadszíntér pozícionálásában fontos szerepet kapott egy a majsi katolikus templom közelében található középkori falunyom: a részben Négyesi Lajos hadtörténész, majd az ő nyomán ott dolgozó Bertók Gábor által vezetett régészcsapat által feltételezett Földvár. B. Szabó János egy 2019-ben írt és az év vége felé megjelent írásában 1 azonban egy régi-új elmélettel jelentkezett. Ahogy írásának címéből is kiderül, a "mohácsi csata centrumában fekvő Földvár falu" kérdéséhez kíván hozzászólni, és annak lokalizációjával kapcsolatban jelentkezik gondolataival. Középkori okleveles forrásokat dolgoz fel, azokat gondolja végig, és végül arra jut, hogy a mohácsi csata centrumában fekvő falut nem Majsnál, de nem is Sátorhelynél kell keresni, hanem a síkság déli, jórészt a mai Horvátországra is kiterjedő területén. Így a hipotetikus helyszín, bár nem fogalmaz egyértelműen, kizárásos alapon az Udvar és Buziglica közötti területre, a tereplépcső ottani szakasza előtt elterülő térségbe valószínűsíthető. Az elemzés azzal zárul, hogy ha sikerülne is a csatát illetően a kérdésben tisztán látni, akkor lehetne Gyalókayval egyetértve feltenni a kérdést, miszerint tényleg Földvárt látta-e Brodarics? Az alábbi elemzésben megvizsgáljuk a B. Szabó által közölt feltételezést, elemezzük a Földvárra vonatkozó forrásokat, hogy megfeleltethetők-e a kérdéses területtel.