Erdei szamóca
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Az erdei szamóca jellegrajza.
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Fragaria vesca Coville | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Erdei szamóca témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei szamóca témájú médiaállományokat és Erdei szamóca témájú kategóriát. |
Az erdei szamóca vagy szamóca, földi eper[1] (Fragaria vesca) a rózsafélék (Rosaceae) családjának Fragaria nemzetségébe tartozó, a termesztett eperénél kisebb, de ahhoz hasonlóan ízletes gyümölcsöt termő, Magyarországon is őshonos növény. A Fragaria nemzetségnek az erdei szamócán kívül még két faja él hazánkban, de ezeket gyakran (tévesen) szintén erdei szamócának nevezik. Diploid kromoszómaszámú faj.
Felhasználása
Az erdőkben növő szamócát, mint a kertekben is bőven termő, a levegőt átható illattal betöltő, sokoldalúan felhasználható növényt, régen a tündérekkel hozták kapcsolatba. Később Szűz Mária oltalmába ajánlották. Felhasználása: szárított levelét teakeverékekhez keverve gyógyfűteák íz-, és illatjavítója. Gyümölcse frissen, tejszínhabbal tálalva nagyon finom, de dzsemnek és sütemények készítésére is használjuk.
A levél szárításakor ügyelni kell arra, hogy a fonnyadó levelekben káros anyagok keletkeznek, amely csak a száraz levelekből tűnik el.
Csersavat, C-vitamint, illóolajat, vasat (Fe), 9 g fehérjét, 6 g növényi zsírt, 72 g szénhidrátot, 7 g szerves sót, 8 g rostanyagot tartalmaz kilogrammonként.
Teája idegesség, gyomorrontás ellen használható, gyümölcse enyhén hashajtó hatású.
Erdei szamóca (F. vesca L.)
A vacokról könnyen leváló gyümölcs színe piros, a levelek széle durván fogas. A csészelevél éréskor elálló, nem simul a termésre. A növény hosszú, legyökerező indákat fejleszt. Erdőkben fordul elő, áprilistól júniusig virágzik.
 |
 |
 |
Csattogó szamóca (F. viridis Duch.)
A szirmok sárgásfehérek, a virágok kocsánya elálló szőrű. A csészelevél éréskor a vacokról nehezen leváló, pirosasfehér színű áltermésre simul. Száraz gyepekben fordul elő gyakrabban, májusban és júniusban virágzik.
 |
 |
 |
Fahéjillatú szamóca (F. moschata Duch.)
Főleg tölgyesekben fordul elő. Indákat alig fejleszt.
 |
 |
Jegyzetek
- ↑ Priszter 1999, 378. o.
Forrás
- Priszter 1999: Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. ISBN 963 9121 22 3
Külső hivatkozások
