A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A beludzs (belócsí) egy északnyugati iráni nyelv.[1] Ez a Beludzsisztánban Pakisztán nyugati, Afganisztán déli és Irán keleti részén élő beludzsi törzs anyanyelve, Pakisztán kilenc hivatalos nyelvének egyike. A brahui (bráhúí) nép egy része idegen nyelvként, második nyelvként beszéli.
A beludzsnak számos nyelvjárása van. Az Ethnologue három nagyobb nyelvjárást jegyez. Ezek a keleti beludzs, a nyugati beludzs, a déli beludzs. Ezzel ellentétben az Encyclopedia Iranica hat nagyobb nyelvjárást különböztet meg. Ezek: Rakhshani (aldialektusai: a Kalati, a Panjguri és a Sarhaddi), a saravani, a lashari, a kachi, a parti nyelvjárások és a keleti hegyi beludzsi.
a, i, u, aː, iː, eː, uː, oː
ai, au, aːi
p, b, t, d, ʈ, ɖ, k, ɡ
t͡ʃ, d͡ʒ
s, z, ʃ, ʒ, h
- Szótagvégi hangzóváltozatok -b, -t, -d → -v, -θ, -ð (csak a keleti hegyi beludzsiban)
- Réshangok a még meg nem honosodott idegen eredetű szavakban: f, x, ɣ
m, n, ŋ
r, ɽ
l
w, j
A beludzsi közeli kapcsolatban van más északnyugati iráni nyelvekkel, mint amilyen a kurd.
A 19. század előtt a beludzsi egy írásrendszer nélküli nyelv volt. A hivatalos írott nyelv a perzsa volt, bár a beludzs udvarokban beludzsiul beszéltek. A brit nyelvészek és politikatörténészek latin írással írtak, de a függetlenség elnyerését követően Pakisztánban a beludzs tudósok a nastalik írásrendszert vették át. Afganisztánban a beludzsi leírásához olyan módosított arab ábécét használnak, melynek alapja a pastué.