„Koreai nyelv” változatai közötti eltérés

Koreai nyelv Észak-Koreában 조선어 Dél-Koreában 한국어
Beszélik	Észak-Korea, Dél-Korea, Kína
Terület	Kelet-Ázsia
Beszélők száma	78 millió[1] fő
Nyelvcsalád	altaji vagy szigetnyelv
Írásrendszer	Északon Csoszongul - Délen Hangul, Hangul és hancsa keveréke (néhány hivatalos dél-koreai irat), cirill ábécé (koreaiak a volt Szovjetunió területén)
Rang	13
Hivatalos állapot
Hivatalos	Észak-Korea  Dél-Korea  Kína (regionális)
Nyelvkódok
ISO 639-1	ko
ISO 639-2	kor
ISO 639-3	kor
A Wikimédia Commons tartalmaz Észak-Koreában 조선어 Dél-Koreában 한국어 témájú médiaállományokat.

A koreai nyelv (한국어) Észak- és Dél-Korea hivatalos nyelve. Kína Yanbian Koreai Autonóm Tartománya két hivatalos nyelvének is az egyike. A koreai nyelvnek nagyjából 78 millió beszélője van. Hivatalos írásjelkészlete a hancsa volt, mely a kínai írásjelekből, azok koreai kiejtésével jöttek létre. A XV. században Nagy Szedzsong létrehozott egy nemzeti írásrendszert, melyet hangulnak neveznek, ezt 1945 óta használják.^[2]

A koreai nyelv Korea kettéosztottsága révén mára egyértelműen két változatra osztott. Ennek megfelelően beszélhetünk külön észak-koreai és dél-koreai nyelvről. Ezek sztenderdje más nyelvjárási sajátosságokat követnek, s a két ország elszigeteltsége miatt a különbségek felerősödtek a két nyelvváltozat között.

Vita tárgyát képezi a koreai nyelv nyelvcsaládokba történő besorolása is. Néhány nyelvész az altaji nyelvek közé sorolja, míg mások szerint ez egy szigetnyelv. Többek szerint a japán nyelv távoli rokona. A japánhoz hasonlóan morfológiáját tekintve ez is egy agglutináló, míg szintaxisát tekintve alany–tárgy–ige szórendet használó nyelv.

Nevei

A koreai nyelv koreai változatai Koreának az Észak- és Dél-Koreában használt különböző elnevezésein alapulnak.

Dél-Koreában a nyelvet leginkább úgy hívják, Hangugmal (한국말; 韓國말), vagy hivatalosabban, Hangugo (한국어; 韓國語) vagy Gugo (국어; 國語; szó szerinti fordításban "országnyelv").

Észak-Koreában és Kínában a Jambiai Autonóm Koreai Körzetben a nyelv leggyakoribb neve Csoszonmal (조선말; hancsával: 朝鮮말), vagy sokkal hivatalosabban Csoszono (조선어; 朝鮮語).

Más részről a Szovjetunió utódállamaiban élő koreaiak, akik magukat Korjo-szaramoknak (más néven gorjoinoknak [고려인; 高麗人; szó szerinti fordításban, ["gorjoi emberek"]) nevezik, nyelvüket gorjomalnak (고려말; 高麗말) nevezik.

Kína összefüggően uralt területein miután 1992-ben diplomáciai kapcsolatok alakultak ki Kína és Dél-Korea között, a Janbianban és Észak-Koreában használt nyelvet csaohszienjű (朝鲜语, Cháoxiǎnyǔ) vagy ennek rövidebb formáján csaojü (朝语, Cháoyǔ) nevezik, míg a Dél-Koreában használt nyelv neve hangkuojü (韩国语, Hánguóyǔ) vagy ennek rövidített alakja, a hanjú ( 韩语, Hányǔ).

Besorolása

A modern koreai nyelv besorolása bizonytalan, s egy egységesen elfogadott elmélet hiányában az óvatos nyelvészet a nyelvet izolált nyelvként jellemzi.

Másrészről viszont Ramstedt 1928-as cikkének publikálása óta több nyelvész^[3] azt az elméletet támogatja, mely szerint a koreai nyelv egy altaji nyelv, vagy az előaltaji rokona. A koreai abban hasonlít a többi altaji nyelvhez, hogy olyan nyelvtani megoldások hiányoznak belőle, mint a névelő, a flexió és a vonatkozó névmás. Azonban napjainkban a nyelvészek egyetértenek abban, hogy tipológiai hasonlóságok alapján nem lehet egy nyelv általános jellemzőire, eredetére következtetni,^[4] mert ezek a tulajdonságok tipológiailag összefüggnek, s az egyik nyelvből gyorsan átveheti egy másik.^[5] Olyan tipológiai eltérések pedig, mint a középmongolban a nemek egyeztetése,^[6] az altaji rokonság elmélete ellen szólnak.^[7]

A szókészletben megmutatkozó átfedések és a nyelvtani hasonlóságok miatt többen érvelnek amellett, hogy a koreai a japánnal áll rokonsági kapcsolatban. Ezeket a kapcsolatokat olyan kutatók dolgozták ki részletesen, mint Samnuel E. Martin^[8] és Roy Andrew Miller.^[9] Szergej Sztarosztin (1991) úgy találta, hogy a japán és a koreai 100 szavas Swadesh-lista 25%-a megegyezik. Amennyiben ez a felfedezés igaz, a két nyelv sokkal közelebb van egymáshoz, mint akármelyik másik nyelvhez az altaji nyelvcsaládból.^[10]

Alexander Vovin mellett más nyelvészek is úgy érvelnek, hogy a hasonlóságok legfőbb oka nem a genetikai kapcsolatrendszerben, sokkal inkább egy nyelvi hasonulásban és a koraiból a nyugati ójapánba történt szóátvételekben keresendő.^[11] Erre jó példa lehet a középkoreai szam < előkoreai aszam ‘kender’ és a japán asza ‘kender’.^[12] Ez rokon szónak tűnik, azonban míg a nyugati ójapán és az északi rjúkjú nyelvekben jól dokumentáltnak tekinthető, a keleti ójapánban csak összetételekben kerül elő, és csak a déli rjúkjú nyelvjárás három alcsoportjában fordul elő. Ehelyett ilyen jelentésben a nyugati ójapán és a déli rjúkjú nyelvben a wo változat fordul elő. Így valószerű az a feltételezés, hogy ez egy átvett kifejezés.^[13]

Története

Bővebben: A koreai nyelv története

A mai koreai nyelv az ókoreaiból a középkoreai és a modern koreai nyelven keresztül fejlődött ki. Az továbbra is viták tárgyát képezi, hogy a koreai nyelv az altaji nyelvcsalád tagja-e, hogy az előkoreai ebből a gyökérből fejlődött-e ki. A koreai háború idején mélyült el az északi és a déli nyelvjárások közötti eltérés. Ekkor a kiejtésben, az igeragozásban és a szókészletben is megmutatkoztak a különbségek.

Nyelvjárások

Hangtan

Bővebben: Koreai hangtan

Írás

Bővebben: hangul és hancsa

Nyelvtan

Bővebben: koreai nyelvtan

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek

• A koreai nyelv udvariassági rendszere

Külső hivatkozások

• Theiling.de: a koreai hangul gyakorlása

Tekintsd meg a Wikipédia koreai nyelvű változatát!

Ez a nyelvészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!