Kő kövön Stein auf Stein Dávid Ferenc 73. születésnapjára Festschrift für Ferenc Dávid I. Szerkesztette Herausgegeben von Szentesi Edit Mentényi Klára Simon Anna Olvasószerkesztő Redaktion Dávid Anna Naményi Mária német szövegek Deutsche Texte Bubryák Orsolya Ujvári Péter és a szerzők / und die Verfasser a német szövegeket gondozta Lektorat der deutschen Texte Stefan Körner Margit Kopp VInce KIaDó 2013 A könyv megjelenését támogatta: Die Publikation wurde gefördert von: Budapest Bank Budapestért Alapítvány Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézet dr. Dávid anna és családja Esterházy Privatstiftung Hild–Ybl Alapítvány az Építészettörténet Kutatására Nemzeti Kulturális Alap Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata Soproni Múzeum alapítvány Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Szépművészeti Múzeum Magyar Építészeti Múzeum Kézirataikat a szerzők 2009 ősze és 2010 tavasza között zárták le. Az intézmények és gyűjtemények 2010-ben használt nevükön szerepelnek a kötetben. Segítségéért fogadja köszönetünket: Unser besonderer Dank gilt für ihre Hilfe: Andó Géza, Arnóti Zsuzsanna, Bakó Zsuzsanna Ildikó, Bálint Ágnes, Balog Zoltán, Balogh Ágnes, Baranya András, Bardoly István, Basilides Alíz, Bicskei Éva, Bolodár Zoltán, Bor Ferenc, Branczik Márta, dr. Dávid Anna, Hermann Fabini, Faragó János, Fazekas István, Fehér Marianna, Fekete J. Csaba, Graeser Gizella, Gila Zsuzsanna, Heitler András, Gottfried Holzschuh, Gödölle Mátyás, Gyulai Éva, Jeszeniczky Ildikó, Kardos Judit, Kárpáti János, Kévés György, Klaniczay Péter, Kovács Anikó, Kovács Zsófia, Mayer László, Makky György, Mikusi Balázs, Mudrák Attila, Nagy Árpád Miklós, Nagyajtai Andor, Pazár Béla, Polán Miklósné, Pálffy Géza, Schmidtné Bartakovics Mária, Smohay András, Fáryné Szalatnyay Judit, Tábori András, Tirják András, Tirják László, Toronyi Zsuzsa, Viola Kristóf és Vargha Kálmán, Frank-Thomas Ziegler © Szerzők, 2013 © Vince Kiadó, 2013 German translation © Bubryák Orsolya, Ujvári Péter, 2013 ISBN 978 963 303 044 8 TaRTaLOMjegyzéK Inhalt I. KöTeT BanD 1 a DáVID-cSaLáD DIe FaMILIe DáVID Fehérvári Zoltán – Prakfalvi Endre – Ritoók Pál: Ifj. Dávid Károly építész (1903–1973) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Der Architekt Károly Dávid der Jüngere Fehérvári Zoltán – Prakfalvi Endre: Az egykori Magyar Optikai Művek művelődési háza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 Das ehemalige Kulturhaus der Ungarischen Optikwerke Dalos Anna: Dávid Gyula dodekafon fordulata (1960–1974) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 Gyula Dávids dodekaphone Wende (1960–1974) DáVID FeRenc FeRenc DáVID Dávid Ferenc publikációi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 Bibliographie von Ferenc Dávid Kutatás – helyreállítás. Dávid Ferenc fontosabb munkái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 (Összeállította: Simon Anna) Bauforschung – Wiederherstellung. Bedeutendere Arbeiten unter Mitwirkung von Ferenc Dávid (Zusammengestellt von Anna Simon) Mit Pläne, Zeichnungen, Fotoaufnahmen und Texte von Ágostházi László, Erdei Ferenc †, Faragó János, Gál Tibor, Galacanu Efstatia, Hack Róbert, Janáky István †, Jovánovics György, Karácsony Tamás, Komjáthy Attila, Kovács György, König Tamás, Kremnicsán Ilona, Magyari Éva, Megyik János, Nagypál Judit †, Nándori Klára, Osgyányi Vilmos, Örsi Károly, Paulinyi Gergely, Pazár Béla, Pintér Attila, Potzner Ferenc, Rády Ferenc, Rajk László, Rákos Péter, Schönerné Pusztai Ilona, Sedlmayr János †, Sedlmayrné Beck Zsuzsa, Soós László, Sütő József, Szakál Ernő †, Szebényi Judit, Szikra Éva, Tóth Tamás, H. Vladár Ágnes, Vándor András, Wagner Péter terve, rajza, műve, fényképfelvétele, írása 5 VáROSOK STäDTe Szende Katalin: Az ispánsági vártól a városig: miért, hogyan – vagy miért nem? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 Von der Gespanschaftsburg zur Stadt: Warum, wie – oder warum nicht? Végh András: Városfejlődés királyi kezdeményezésre. Buda és Visegrád 13–14. századi fejlődésének összehasonlító elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143 Stadtentwicklung und königliche Initiative in Zentralungarn im 13. und 14. Jahrhundert. Eine vergleichende Untersuchung von Buda (Ofen) und Visegrád (Plindenburg) Havasi Krisztina: Adatok az óbudai királyi palota építészeti maradványainak értékeléséhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 Zur Auslegung der Überreste des Königspalastes von Altofen (Óbuda) Feld István: Buda és Sopron – a magyar városi lakóházak kutatásának mérföldkövei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177 Buda (Ofen) und Sopron (Ödenburg) – Meilensteine der ungarischen städtischen Hausforschung Simon Anna: „Az építészettörténet régészeti módszere”. Álló épületek kutatásának módszertana Tóth Sándor írásaiban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197 Bauarchäologie. Sándor Tóth’s Methodologie zur Erforschung von bestehenden Bauten Gömöri János: Scarbantia maradványai a soproni Fő téren és körzetében. Régészeti kutatások 1971 és 2003 között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213 Die Überreste der römischen Scarbantia im Areal des Hauptplatzes zu Sopron (Ödenburg). Archäologische Forschungen zwischen 1971 und 2003 Dominkovits Péter: Nemesi házbirtoklás – háztulajdonos nemesek a 16. századi Sopronban. Adatok és kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225 Adeliger Hausbesitz – Hausbesitzender Adel in Sopron (Ödenburg) im 16. Jahrhundert. Angaben und Fragen Koppány Tibor: Ákosházi Sárkány Antal és soproni házai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231 Antal Ákosházi Sárkány und seine Häuser in Sopron (Ödenburg) Kücsán József: Telkek és épületek a soproni Belváros délnyugati sarkában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243 Grundstücke und Gebäude in der südwestlichen Ecke der Innenstadt von Sopron (Ödenburg) Winkler Gábor: Peck János kávéháza. A Sopron, Színház utca 6. számú ház építéstörténete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 257 János Pecks Kaffeehaus. Die Baugeschichte des Hauses Színházstraße 6 in Sopron (Ödenburg) Balázsik Tamás: A sopronbánfalvi pálos, majd karmelita kolostor kutatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 267 Die Erforschung des ehemaligen Pauliner-, später Karmeliterkloster zu Sopronbánfalva (Ödenburg-Wandorf) 6 Gecsényi Lajos: A győri karmelita kolostor építésének előzményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289 Die Vorgeschichte zur Erbauung des Karmeliterklosters zu Győr (Raab) Csomortány Levente – Gömöry Judit – Rozmann Viktor: A győri Bécsi kapu tér 3. számú épület történetének vázlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293 Bauforschung am Gebäude unter Bécsi kapu tér 3 in Győr (Raab) Lővei Pál – Nagy Judit: A győri Liszt Ferenc utca háztulajdonosai a 17. század végétől a kiegyezésig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 307 Hausbesitzer der Liszt-Ferenc-Straße in Győr (Raab) vom ausgehenden 17. Jahrhundert bis zum Österreich-Ungarischen Ausgleich Bariska István – B. Benkhard Lilla – Ivicsics Péter – Mentényi Klára – Söptei Imre: Kőszeg műemlékei. A készülő topográfiáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 327 Die Kunstdenkmäler von Kőszeg (Güns). Über eine Kunsttopographie in Vorbereitung Harald Prickler: Der Eisenstädter Bildhauer Johann Jacob Ham (1744–1780) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 349 Johann Jacob Ham (1744–1780) kismartoni szobrász G. Lászay Judit: Újabb adalék a veszprémi kanonoki házak feltáruló értékeihez. Beszámoló a Vár utca 31. kutatásának első szakaszáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 365 Ein Chorherrenhaus in der Veszprémer Burg. Vorbericht über die Erforschung des Hauses Vár utca 31 Kovács Péter: A székesfehérvári Hősök tere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 383 Der Heldenplatz zu Székesfehérvár (Stuhlweißenburg) D. Mezey Alice: Az egri Buttler-ház és környéke. Adalékok az építéstörténethez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 389 Das Buttler-Haus in Eger (Erlau) und seine Umgebung Fülöp András: Vagner kanonok háza Egerben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 403 Das Haus des Chorherren Vagner in Eger (Elau) Manfred Koller: Zur Farbigkeit der Spätbarockarchitektur in Sibiu (Hermannstadt / Nagyszeben): Brukenthalpalais und Bischofsresidenz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 415 Adalékok a késő barokk építészet színességéhez: a nagyszebeni Brukenthal-palota és az evangélikus püspöki palota homlokzatának kutatása TeMpLOMépíTéSzeT éS KeReSzTény IKOnOgRáFIa KIRcHenaRcHITeKTuR unD cHRISTLIcHe IKOnOgRapIe László Csaba: Középkori eredetű templomok a Szigetközben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 427 Kirchen mittelalterlichen Ursprungs auf der Szigetköz (Kleinen Schüttinsel) Gabrieli Gabriella – Nemes András: A bői Szent Imre-plébániatemplom kutatásának eredményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 443 Ergebnisse der Bauforschung an der Sankt-Emerich-Pfarrkirche in Bő 7 Marosi Ernő: Honora – adora . A veleméri Vera icon felirata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 453 Honora – adora. Die Inschrift der Vera Ikon in Velemér Lángi József: A türjei premontrei prépostság templomának falkép-restaurátori kutatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459 Die Erforschung der Wandmalereien und Fassungen in der Kirche der Prämonstratenser-Propstei zu Türje Jernyei Kiss János: Látszatarchitektúra, trompe l’oeil, érzéki csalódás Maulbertsch freskófestészetének kései szakaszában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 475 Scheinarchitektur, Trompe l’oeil und Sinnestäuschung in der späten Freskomalerei von Franz Anton Maulbertsch Kelényi György: Típustervek a magyar későbarokk építészetben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 485 Musterpläne in der ungarischen Architektur des Spätbarocks Gonda Zsuzsa: Szent Severinus ábrázolásai a 19. század első felében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 495 Darstellungen des heiligen Severin in der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts Kerny Terézia: Vajk (István) trónörökös megkeresztelése. Történeti és ikonográfiai adalékok Hesz János Mihály esztergomi főoltárképéhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 503 Die Taufe Vajks (Stephans). Zur Geschichte und Ikonographie von János Mihály Hesz’ Altarbild in Esztergom (Gran) Bibó István: Benkó Károly néhány protestáns temploma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 517 Zu etlichen protestantischen Kirchen von Károly Benkó KaSTéLyOK, paLOTáK ScHLöSSeR, paLäSTe Fatsar Kristóf: A magyarbéli kastély építéstörténete és kertje a Csákyak birtoklásának idején . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 527 Die Baugeschichte und der Garten des Schlosses zu Magyarbél (Vel’ký Biel) unter den Csákys Ecsedy Anna: „Castellum Rákosiense nobiliter exstructum”: A fertőrákosi kastély átépítése gróf Zichy Ferenc püspöksége idején, a levéltári források tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 557 Castellum Rákosiense nobiliter exstructum”. Archivalische Forschungen zum Umbau des Schlosses zu Fertőrákos (Kroisbach) unter dem Bischof Ferenc Zichy Haris Andrea: A Grassalkovich-tervtár odisszeája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 589 Die Odyssee des Planarchivs Grassalkovich Bubryák Orsolya: Walch Máté és a pozsonyi Erdődy-palota . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 631 Matthäus Walch und das Palais Erdődy in Pressburg 8 Ridovics Anna: A pesti Károlyi-palota udvaráról előkerült figurális fajansztöredékekről és néhány 18. századi kályhatípusról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 655 Figurale Fayence-Fragmente aus dem Pester Károlyi-Palast und einige Kachelöfentypen aus dem 18. Jahrhundert Rövidítésjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 665 Abkürzungsverzeichnis 9 Bariska István – B. Benkhard Lilla – Ivicsics Péter – Mentényi Klára – Söptei Imre KőSzeg MűeMLéKeI a készülő topográfiáról A kőszegi műemléki topográfia létrehozása már kez­ detben sem volt egyfajta nagyobb koncepció részeként megvalósítandó, munkahelyi vezetők által kiosztott feladat. Elkészítésének gondolata belső kényszerből született. Indokolttá tette az a hosszú idő, lassan har­ minc év, amit történészként, illetve műemlékes kutató­ ként, felügyelőként eltöltöttünk a városban, egyre ap­ rólékosabban megismerve annak történelmét, épületeit és az egykor bennük élő embereket. A régebben általá­ ban teljes lakóházakra, újabban, a megváltozott társa­ dalmi és anyagi körülmények között inkább már csak bizonyos részletekre: homlokzatokra, egy-egy helyi­ ségre stb. kiterjedő műemléki helyreállítások, tatarozá­ sok, felújítások kapcsán számtalan épületben végez­ tünk levéltári-, valamint helyszíni építéstörténeti kuta­ tást: falkutatást, esetenként régészeti feltárást. Kezdtek kirajzolódni olyan összefüggések, amelyek túlmutattak a konkrét objektumokat érintő művészettörténeti vagy műszaki problémákon, s megjelent egy-egy korszak egy­egy valóságszelete az élet mindennapjaival, em­ beri kapcsolataival együtt. Folyamatosan gyűltek az információk, 1998-ban, a műemlék-revízió kezdetekor felmerült tehát az ötlet: írjunk közösen egy olyan köny­ vet, amelyben – különböző tanultságunknak, érdeklő­ dési körünknek és munkánknak megfelelően – több oldalról közelítve, mégis egységben dolgozhatjuk fel Kőszeg történeti, építészeti és képzőművészeti öröksé­ gét. Természetszerűleg adódott a topográfia műfaja, amely képes egy-egy kiválasztott terület meglévő épü­ letei, műtárgyai és a róluk szóló történeti adatok leltá­ raként jelen tudásunk egy metszetét rögzíteni az utó­ kor számára. Javaslatunkat a műemlékvédelem tudo­ mányos részlege örömmel fogadta, s pénzügyi forráso­ kat teremtett a külső szakemberek által végzendő, kü­ lönböző jellegű adatgyűjtések számára, kisebb részta­ nulmányok megírására. Az OMvH, illetve a KÖH Tu­ dományos Főosztálya, később a Műemlékvédelmi Tu­ dományos Intézet, utána pedig, 2009 tavaszáig, amíg módja volt rá, a Műemléki Kutatási és Dokumentációs Központ ily módon is támogatta elképzeléseink meg­ valósulását . A készülő munka elsősorban a németországi, ausztriai gyökerekből táplálkozó hazai ún. nagytopo­ gráfiai kötetek hagyományát kívánja feleleveníteni. Fontos szempont a levéltári források minél teljesebb körű feltárása és az egyes témák belső szükségletei­ nek megfelelő terjedelemben történő feldolgozásának lehetősége. Imént vázolt eredetéből következően a közelmúltban megjelent ún. közép- és kistopográfiák­ nál1 bővebb szövegű, képi és rajzi tartalmú, többköte­ tesre tervezett kézikönyv, amely a papír formátum mellett az illusztrációk tekintetében bővített digitális változatban is megjelenne, tudományos forrásmunka szeretne lenni. Egyik fő célja éppen a több tudo­ mányág és szakma együttműködéséből fakadó, szín­ vonalas, komplex közelítésmód jelentőségének hang­ súlyozása, amely reményeink szerint a műemlékvé­ delem elméletében és gyakorlatában a jövőben ismét alapelvvé válhat. A hivatalos sorozatszámozása szerint 11 (valójá­ ban 12) kötetben kiadott magyarországi nagytopográ­ fia-sorozat2 szándéka szerint elsősorban megyei bon­ tásban készült, terjedelmében alkalmazkodva az egyes területek fennmaradt emlékanyagának mennyi­ ségéhez. A kerületekre osztott két budai köteten kívül a Csatkai Endre művészettörténész által írt Sopron, il­ letve a mindenekelőtt Soós Imre történész levéltáros és Voit Pál művészettörténész együttműködésén ala­ puló, a Heves megye műemlékei II. köteteként megjelent Eger tekinthető önálló városi topográfiának. Igényes­ ségükön túl – lényegében az Österreichische Kunsttopographie3 régóta kialakult szisztémájára épülő – belső rendszerüket és formai megjelenésüket is mintaadó­ nak véljük. 327 A kőszegi topográfiát néhány szempontból azon­ ban, éppen létrejöttének szerencsésnek mondható kö­ rülményei miatt, további tartalmakkal szeretnénk bőví­ teni. Ilyen mindenekelőtt az egyes épületek tulajdono­ sait és lakóit feltüntető fejezet, amelyhez az első kézira­ tos listákat kereken harminc éve éppen Dávid Ferenc soproni tapasztalatai és személyes útmutatása alapján vettük fel a kőszegi levéltárban.4 Az 1570-ből fennma­ radt legkorábbi telekkönyv adataitól egészen az 1952. évi kisajátításig kísérhető majd nyomon, név szerint kik éltek a történetiként számon tartott házakban. Mint tudjuk, az ilyen jellegű adatok nem csupán építéstörté­ neti, de társadalom-, jog- és gazdaságtörténeti szem­ pontú elemzéseket is szolgálnak. Ezért, ahol levéltári vagy más források utalnak rá, mindenhol feltüntetjük az illetők foglalkozását, társadalmi státuszát (polgár, nemes stb.) és vallását. A készülő adatsorokban megje­ lennek tehát azok az elemek, az előzőeken kívül főleg a háztulajdonlással szorosan összefüggő rokonsági vi­ szonyok, mint Házi Jenőnek a soproni polgárcsaládok­ ról írt nagy kézikönyvében,5 műfajánál fogva azonban a topográfiai egységek felől közelítő felvétel az egykori városi népesség szempontjából semmiképpen nem le­ het teljes. Ebben a munkában nem is törekszünk rá. A közelmúltban napvilágot látott több hasonló témájú, de már topografikus szemléletű tanulmány, illetve ön­ álló publikáció is. A Győr, Kolozsvár, Buda és Sopron adójegyzékeit, illetve egyéb forrásait feldolgozó mun­ kák közül konkrét segítséget jelent számunkra Végh Andrásnak a középkori Buda helyszínrajzát az okleve­ les forrásanyaggal együtt közreadó, a hagyományos topográfiák beosztását is figyelembe vevő, mégis egé­ szen újszerű feldolgozása. Közvetlenül támaszkodha­ tunk továbbá a Dávid Ferenc által összegyűjtött (1523– 1734), táblázatba foglalt és értelmezett, Thirring Gusz­ táv 1941-ben megjelent soproni háztulajdonos jegyzé­ kének adatait (1731–1939) helyes sorrendbe állító és időben visszafelé, egészen az 1488-as induló évig ki­ egészített (1488–1523, Goda Károly), bőséges jegyzet­ apparátussal ellátott segédkönyvének munkamódsze­ rére .6 Rövidítésjegyzékek és mutatók alkalmazásával természetesen törekedni fogunk a szerepeltetett adatok egyértelmű visszakereshetőségére, az önmaga elé egyetlen, jól körülhatárolható célt kitűző soproni for­ ráskiadvány részletességével azonban nem vehetjük fel a versenyt . Az egyes emlékek építéstörténete szempontjából a korábbi topográfiákhoz képest újdonságot fog jelen­ teni, hogy az elődeink vagy általunk végzett kisebbnagyobb léptékű régészeti feltárások, falkutatások, restaurátori kutatások eredményei hangsúlyos helyet kapnak a címszavak kibővített, történeti fejezetében. Ezek mélységét illetően igyekszünk illusztrációkkal (kutatási fényképek, rajzok) segíteni az általában a műemléki helyreállításokhoz kapcsolódó beavatkozá­ sok értelmezését . 328 A képi források számbavétele a festményeken és a grafikákon kívül a képeslapokra és a fontos informá­ ciókat hordozó fényképekre is kiterjed. Ezeket érte­ lemszerűen topográfiai egységenként, a címszavak végén soroljuk fel, utalva őrzési helyükre. A rendhagyó sorrendet, ahol a leírás megelőzi a Történet, építéstörténet című fejezetet, a közölni kívánt tartalom belső logikája indokolja, miszerint először érdemes megismerkedni az egyes területek, házak, szobrok stb. mai megjelenésével, hogy azután már erre az elméleti és vizuális tudásra alapozva lehessen elmondani, hogyan és mi minden változott részletei­ ben vagy egészében az elmúlt idők során. Az általunk a forrásadatokhoz tartozónak tekintett ábrázolásjegyzék viszont közvetlenül az írott források elé, de a címszó végére kerül. A három kötetre tervezett kőszegi topográfia első kötete a falakkal körülvett történeti belvárost foglalja magában . Ebben magukon az utcákon, a váron, város­ falakon, kapukon, tornyokon és a Jurisics téren túl gyakorlatilag minden jelenleg létező épület (szobor, építmény) helyet kell, hogy kapjon, hiszen azon a né­ hány telken, amely ma üres, vagy ahol kevésbé figye­ lemre méltó, új építésű objektumot találunk, egykor olyan történeti és művészettörténeti értékkel bíró ház állt, amely nem maradhat ki a felsorolásból. Mivel a várost keresztülszelő, régi közlekedési út északi sza­ kaszát magába foglaló – a lebontott Felsőkapu-torony egykori helyén keresztül, egészen a Várkörig kifutó – Rájnis utca értelemszerűen a belvároshoz tartozik, vele szemközt található déli párját, a Hősök tornyától kifelé induló, a Jurisics teret a külvárosi Fő térrel ösz­ szekötő Városház utcát is idesoroljuk. A két szóban forgó útszakasz az erődített város árkán átívelő alsó és felső híd helyén létesült. A második kötetben a középkori eredetű városfalat körülölelő árok helyén húzódó Várkör és a déli oldalon hozzá csatlakozó Fő tér tárgyalásával folytatjuk a mun­ kát. Utánuk következik a terjedelmes déli (magyar) külváros, magába foglalva a város Szombathely irá­ nyában elterülő, teljes alsó szakaszát, nyugaton a Hu­ nyadi utcától, keleten a Kis János altábornagy utcától délre. Végül – a korábbi topográfia-kötetektől elté­ rően – nem a mű végére, hanem a déli terület úgymond folytatásaként, idekerül a közigazgatási szempontból 1969-től, történetileg azonban 18. századi alapítása óta Kőszeghez tartozó Kőszegfalva tárgyalása is. Szándékaink szerint a harmadik kötet hasonló mó­ don, a kijelölt kelet–nyugati irányú utcáktól fölfelé mutatja be az északi (német) külvárost, majd sorra vesszük a város határában elszórtan található emléke­ ket. Mivel ez a terület valamivel kisebb az előzőnél, ugyanitt szeretnénk közreadni a Kőszegről általában szóló írásokat, a mesterek adattárát és a mutatókat is. Talán rendhagyónak tűnik, hogy nem bevezető, hanem összefoglaló jellegű, úgymond zárótanulmá- nyokat tervezünk. Részben módszertani szempont­ ból, részben praktikus okokból mindenképpen jobb­ nak tartjuk, ha a tudás megelőlegezése helyett a rész­ letek feltárása nyomán bontakozhat ki a rájuk épülő folyamatok belső rendje. Kőszeg történetét – a 18. szá­ zad közepén kettébontva – két önálló tanulmány mu­ tatja be a kezdetektől napjainkig. A régészet tanulsá­ gait is tartalmazó építészettörténeti és művészettörté­ neti tanulmányok munkacímei a következők: Az erő­ dítésrendszer és a városszerkezet kialakulása, válto­ zásai a 13–19. században; Egyházi és világi művészet a 20. század elejéig; Városépítészet és műemlékvéde­ lem a 19–21. században. A mesterek adattárát beval­ lottan a Heves megyei topográfia nagyszerű vállalko­ zásának7 mintájára szeretnénk elkészíteni, azzal a kü­ lönbséggel, hogy a levéltári forrásokon túl a szakiro­ dalmi hivatkozásokat is figyelembe kívánjuk venni. Szerepel majd benne minden fellelhető, Kőszegről származó, Kőszegen élő vagy ott munkálkodó mű­ vész és mesterember . A hazai topográfiákat tekintve újdonságként jelen­ nek meg a városrészenként, tehát kötetenként, végül pedig a teljes várost építészettörténeti térképmellékle­ tek segítségével bemutató, rövid fejezetek.8 A tulajdo­ nosi és intézménytörténeti adatok birtokában – Kő­ szeg sajátos történelme által kijelölt korszakonként – kívánjuk meghatározni és térképre vetíteni azokat a változásokat, amelyek az épületek formai megjelené­ sében követhetők nyomon: a telkek beépítettsége, a pincék elhelyezkedése és változatai, az épületek szint­ magasságai, a melléképületek kiterjedtsége, a kutak elhelyezkedése stb. Ehhez a belvárosban a 16. század­ tól, a külvárosokban azonban csupán a 18. századtól kezdve rendelkezünk megbízható ismeretekkel. Né­ hány ponton, mint például a belvárosban a jezsuita rendház, majd gimnázium 17. század végi, 18. század eleji felépítésekor teljesen átalakult a telekosztás. A korábban itt álló épületek egykori elhelyezkedését, amelyről leginkább csupán írott forrásokból tudha­ tunk, minden hasonló jellegű eltéréssel együtt ugyan­ csak a szóban forgó, részben rekonstrukciós térképe­ ken szeretnénk bemutatni. Az épületeket is érintő, de alapvetően történeti jellegű változások (például: az egyes mesterségek elhelyezkedése, hol laktak a min­ denkori városbírók és tanácstagok, hol működtek üz­ letek, kocsmák és vendégfogadók) különböző típusú térképeken történő feldolgozása azonban egy másik tervezett, Kőszegről szóló kiadványban fog majd sze­ repelni. Az egyes városok múltját a történettudomány, a kartográfia és a topográfia módszereinek együttes alkalmazásával feltáró sorozatot az EU Nemzetközi Várostörténeti Bizottsága indította el. Első magyaror­ szági kötete, a Sopront bemutató, nagyméretű, tanul­ mányokat is tartalmazó, kétnyelvű (magyar, angol) atlasz 2010-ben jelent meg.9 Együtt kezelve immár a három kötetet, egyértel­ műnek látszik, hogy a rövidítések és a levéltári forrá­ sok jegyzékét az első kötet elején szükséges közreadni, a mutatók: névmutató, helymutató, ikonográfiai mu­ tató viszont a harmadik kötet végére kerülnek. Hason­ lóképpen a kép- és térképjegyzékek a forrásadatokkal együtt, valamint az angol-német nyelvű rezümé az il­ lusztrációk szintén két nyelvre lefordított listájával. Mivel a három rész egyszerre történő megjelenését mi magunk is bizonytalannak tartjuk, az egyes címszavak végén szereplő irodalomjegyzékek rövidítéseinek fel­ oldását – a használhatóság érdekében – kötetenként külön-külön meg kell adni. A tanulmányok természe­ tesen jegyzetekkel egészülnek majd ki. * A következőkben egy belvárosi lakóépület példáján keresztül megkíséreljük bemutatni, mit tartalmaz egy címszó, és hogyan épül fel belső szerkezete. Mivel ezen a helyen nincs máshol mód feltüntetni az egyéb­ ként az első kötet elejére kerülő forrásjegyzéket, il­ letve az egyes kötetek végén található irodalomjegy­ zéket, rendhagyó módon ezek most a szöveg végén találhatók. jegyzeTeK 1 Fejér megye művészeti emlékei. Szerk. Entz Géza Antal – Sisa Jó­ zsef. Székesfehérvár, 1998; Székesfehérvár. (Magyarország mű­ emlékei.) Szerk. Entz Géza Antal. Budapest, 2009. A topográfia módszertanát alkalmazta Barka Gábor – Fehérvári Zoltán – Prakfalvi Endre: Dunaújvárosi építészeti kalauz 1950–1960 című munkája is (Dunaújváros, 2007). 2 Magyarország Műemléki Topográfiája. Szerk. Gerevich Tibor – Dercsényi Dezső: I. Esztergom I. (múzeumok, könyvtár, kincs­ tár). Szerk. Gerevich Tibor. Budapest, 1948; Magyarország Műemléki Topográfiája. Szerk. Dercsényi Dezső: II. Győr-Sopron megye műemlékei I. (Sopron és környéke műemlékei) . Szerk . Dercsényi Dezső. Budapest, 1953, 2. kiadás: Budapest, 1956; III . Nógrád megye műemlékei. Szerk. Dercsényi Dezső. Buda­ pest, 1954; IV. Budapest műemlékei I. (I. kerület) . Szerk . Pogány Frigyes. Budapest, 1955; V. Pest megye műemlékei I–II. Szerk . Dercsényi Dezső. Budapest, 1958; VI. Budapest műemlékei II. (II–XXII. kerület). Szerk. Pogány Frigyes. Budapest, 1962; VII. Heves megyei műemlékei I. Szerk. Dercsényi Dezső – Voit Pál. Budapest, 1969; VIII. Heves megye műemlékei II. Szerk . Dercsényi Dezső – Voit Pál. Budapest, 1972; IX. Heves megye műemlékei III. Szerk. Dercsényi Dezső – Voit Pál. Budapest, 1978; X. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I. Szerk. Entz Géza. Budapest, 1986; XI. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II. Szerk . Entz Géza. Budapest, 1987. 3 Az osztrák nagytopográfia, az Österreichische Kunsttopographie első kötete 1907-ben jelent meg a Zentral-Commission für Denkmalpflege in Wien kiadásában, Max Dvořak szerkesztésé­ ben. A Bundesdenkmalamt által megjelentetett sorozat leg­ újabb darabja, a Wels környékét ismertető, 2009-ben megjelent LVIII. kötet. 4 Az 1980-as évek első felében az akkor fiatal műemlékes kutatók Dávid Ferenctől sajátították el a helyszíni falkutatás általa ki­ dolgozott, igen alapos és sokrétű módszertanát, amelyhez hoz­ zátartozott a történeti, illetve a levéltári kutatás is. 1980 decem­ 329 5 6 7 8 berében az egy hétig tartó kőszegi munkában – akkor fiatal kutatóként – részt vett: Lászay Judit, Lővei Pál, Mentényi Klára és Somorjay Sélysette. Házi Jenő: Soproni polgárcsaládok 1–2. Budapest, 1982. Végh András: Buda város középkori helyrajza I–II. (Monumenta Historica Budapestinensia XV–XVI.) Budapest, 2006, 2008; Dá­ vid Ferenc – Goda Károly – Thirring Gusztáv: Sopron belvárosának házai és háztulajdonosai 1488–1939. Sopron, 2008. A hazai városi telek- és háztulajdonosokra vonatkozó régebbi és újabb kutatások legfontosabb kiadott eredményeit lásd ez utóbbi munka „Bevezetés” című fejezetében, 7–18. Heves megye műemlékei I–III. i. k. A „Mesterek adattára” című fejezet az I. kötetben található, 305–426. Itt ábécé-rendben, min­ den feltárt adatot közreadva, és munkáik felsorolásával, lehet­ séges teljességre törekedve tüntették fel azokat a művészeket és kézműveseket, akik Heves megyében dolgoztak. Az Österreichische Kunsttopographie néhány újabb kötete, mint például a Friesach városának világi épületeit ismertető Die Profanen Bau- und Kunstdenkmäler der Stadt Friesach 1991-ben megjelent 51. kötete (Szerk. Ulrike Steiner) már tartalmaz ilyen térképmellékleteket. Az a tény, hogy ebben a munkában az épí­ téstörténeti fejezetek komoly hangsúlyt kaptak, a címlapon szerzőként is feltüntetett Martin Bitschnaunak és Gerhard Seebachnak (Bauhistorische Untersuchungen) köszönhető. A 2009-ben, korán elhunyt Seebach, aki Burgenland kapcsán a nyugat-magyarországi, s benne a kőszegi középkori építészet iránt is érdeklődött, kiváló régész és művészettörténész volt, az 1980-as évek elején azért küzdött, hogy az osztrák műemlékvé­ delemben is elfogadottá váljanak az általa szintén művelt, ná­ lunk elsősorban Dávid Ferenc révén széles körben éppen az idő tájt elfogadottá vált falkutatási módszerek. 9 Sopron. (Magyar várostörténeti atlasz 1. / Hungarian altas of historic towns No.1.) Összeállította: Jankó Ferenc, Kücsán Jó­ zsef és Szende Katalin Dávid Ferenc, Goda Károly és Kiss Me­ linda közreműködésével. Az MTA Várostörténeti Albizottsága megbízásából kiadta a Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazga­ tósága Soproni Múzeuma. Sopron, 2010. RájnIS józSeF uTca 10. (STeTTneR-Ház) Leírás Jelleg A belváros északi szélén, közvetlenül a városfal mel­ lett, az egykori Felsőkapu-torony szomszédságában elhelyezkedő, zárt sorú, fűrészfogas beépítésű, széles telken álló, szabálytalan téglalap alaprajzú, kéttraktu­ sos lakóház (1. kép). Előreugró északi része a magas pince fölött még egy, emeletként jelentkező következő szintet tartalmaz, az udvar felé háromszintessé bő­ 1. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. A ház utcai homlokzata dél felől (B. Benkhard Lilla felvétele, 2010) 330 vítve. Szélesebb déli szakaszának hátsó oldalán meg­ jelenő, utólagos tetőtér-beépítés. Tágas, melléképüle­ tek nélküli belső udvarát északi irányból a mintegy 7 méter magasra nyúló, részben kiegészített, terméskő­ ből épült városfal határolja. Külső A hangsúlyos homlokzati síkváltással egymáshoz csatlakozó, kontyolt nyeregtetővel fedett két tömeg 2. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. Az északi házrész utcai homlokzata (Heitler András felvétele, 2010) A kőkeretek egykor a falsíkon helyezkedtek el, a kö­ rülöttük látható, keskeny vakolt sávok részben a felü­ letek töredékességét, részben a helyreállítás során már nem a legkorábbi falsíkhoz igazodó, új vakolat­ hoz való csatlakozás szabálytalanságát hivatottak el­ tüntetni, tehát nem tekinthetők építészeti részletfor­ mának . A keskeny résablak és ajtó a széles telek középkori eredetű épületének teljes alsó, lemélyített szintjét el­ foglaló, nagyméretű pince utcai terébe, az egykori présházba nyílik. Fölöttük a homlokzat következő sávjában két álló téglány formájú, könyöklőről indí­ tott, kiugratott szegélyes, szalagtagos kőkeretes ablak található. Az előreugró északi épületrész felső szakaszán fes­ tett sgraffitódíszes sarokarmírozás maradványait le­ het megfigyelni. Alatta mintegy 2 méter magasságban a falsarkot délről terméskő anyagú, rézsűs támpillér támasztja meg . A fűrészfogas beépítés miatt a déli épületrész de­ rékszögben fut neki a telek északi szakaszán álló tö­ meg oldalának. Az ily módon létrejött külső déli hom­ 3. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. A késő középkori présház 15. századi, déli kőkeretes ablaka (Mentényi Klára felvétele, 2010) közül az utcavonalban előrébb álló, északi épületrész a keskenyebb. Külső szélén terméskőből rakott város­ fal, a tető továbbfuttatásaként egy kis darabon fedett gyilokjáróval (5. kép). A tagolás nélküli utcai homlokzatszakaszok össze­ függő képet nyújtanak annak ellenére, hogy a leg­ utóbbi műemléki helyreállítás során különböző kor­ szakokból fennmaradt építészeti megoldásokat és fe­ lületi díszítőelemeket egyszerre mutattak be rajtuk. Egységes vízszintes hangsúlyt ad a végigfutó, három­ részes zárópárkány, amelyhez alul jelenleg új, a terep­ szint változásait követő, fehér műkő lábazat csatlako­ zik. Ehhez járul a minden felületen megjelenő, finom, szemcsés felületű, kanálháttal húzott, homokos anyagú s ezért önmagában barnára színezett vakolat. Ez kö­ zépkorias jelleget kölcsönöz az épületnek, de töretle­ nül illeszkedik a déli zárterkély-lenyomathoz, az újabb vakolatdíszítés-maradványokhoz és a még ké­ sőbbi ablakformákhoz is. Az előreugró északi tömeg utcai homlokzatán, a földszinten geometrikus részletformákból kialakított, csúcsíves záradékú, rézsűs könyöklőjű, kőkeretes rés­ ablak, tőle jobbra egyenes homlokoldalú homokkö­ vekből faragott, élszedett kőkeretes pinceajtó található (2. kép). A kapukeret záradékelemének középső be­ metszése szamárhátíves megoldásokra emlékeztet. 4. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. A ház udvari homlokzata (Söptei Imre felvétele, 2010) 5. kép A lőréses gyilokjáróval épített városfal maradványa a ház udvarán (Söptei Imre felvétele, 2010) 331 6. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. Az épület mai földszinti (az északi szárnyban pinceszinti) alaprajza (Gyarmati Mihályné felmérése, 2009; KÖH, MKDK Topográfiai Osztály) lokzat alsó felületén – egészen a sarokban – háromkaréjban záródó, rézsűs kávájú, kőkeretes résablak világítja meg az alsó pinceteret (3. kép). A felső szin­ ten ugyanitt megfigyelhető, a többivel azonos kialakí­ tású ablak az erőteljesen kiugró déli oldalhomlokzat középtájára esik. A kapualjat és az egymás fölötti helyiségeket ma­ gába foglaló déli épületrész utcai homlokzati síkja több mint öt méterrel hátrébb húzódik az északinál. Földszintjén széles, szegmensíves záródású, élszedett kőkeretes kapu nyílik, háromrészes, önálló gyalogka­ put is tartalmazó, szögecselt, rombuszmintás tölgyfa szerkezettel. A nyílószárnyakat apró virágminták­ kal díszített, kovácsoltvas lemez kereteli, s hasonlóképpen virágdíszes a hajlított kilincs mögötti zárcí­ mer is. Mellette délre két négyzetes formájú, könyök­ lővel és keskeny, kiugró szegéllyel kialakított, sza­ lagtagos kőkeretes ablak található. Az emeleti ablak­ osztás igazodik a földszinti nyílásokhoz. A kőkeretes ablakok megoldásai megegyeznek az északi épület­ részen láthatóakkal. A szélső déli tengelyben világo­ sabbra színezett vakolattal rajzolódik ki egy olyan, eredetileg kőkonzolokra támaszkodó zárt erkély körvonala, amelynek helyén, elbontása után, de még a jelenlegi kőkeret behelyezése előtt, széles ablakot hoztak létre. A szomszédos telek hasonlóképpen fűrészfogas beépítéséből következően a déli épületrész is rendel­ 332 kezik egy keskeny, déli homlokzatszakasszal. A föld­ szinten egy egészen kicsi, négyzetes ablak mutatko­ zik, amelynek középosztós faszerkezete keret nélkül jelenik meg a rövid homlokzaton. Az emeleti falfelület egyedül itt – lehetséges összefüggésben a nyugati ut­ cai homlokzat zárt erkélyével – vízszintes sávozást mutat. A váltakozó szélességű, a vakolat jellegében és színében is enyhén elkülönülő, bekarcolt sávok azo­ nos síkon jelennek meg . Az udvar felől nézve az épület két önálló töme­ gét az utcai nyeregtetőből hátrafelé nyúló, kétszaka­ szos, kontyolt szakaszok érzékeltetik. Eltérő erede­ tükre utal az udvari homlokzaton különböző ma­ gasságban jelentkező nyílások elhelyezkedése is (4. kép). Az utcai felülettel azonosan kiképzett, anyagában színezett vakolaton sem függőleges, sem vízszintes tagolás nem található. A kapualj szabadon nyílik az udvarba, az ablakok nyílászáró szerkezetei részben másolatok, az új déli felső szint esetében azonban mo­ dern, osztás nélküli üvegtáblák. A telek déli szélén, az udvar felől beépítés nélkül tanulmányozható az a kes­ keny köz (reichni), amely egykor a mai Rájnis utca 10. és 8. számú házak között húzódott. A keleti irányban hátranyúló udvar északi oldalán jelentős hosszúságban fennmaradt a történeti belvá­ rost körülvevő városfal, helyenként javítva, kiegé­ szítve. Az épület mellett egy rövidebb szakaszon egy­ 7. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. Az épület mai emeleti alaprajza (Gyarmati Mihályné felmérése, 2009; KÖH, MKDK Topográfiai Osztály) kori teljes magasságában látható a fal tetején végig­ futó gyilokjáró, amely szerencsésen megőrizte néhány rézsűs kávájú lőrését is (5. kép). Belső A terméskő-burkolatos kapualj csúcsíves záradékú fiókokkal megnyitott dongaboltozattal fedett. Északi oldalán folytatódik a pincéhez tartozó nyílások sora, a borozó hátsó, ablaktalan helyiségébe vezető, szeg­ mensíves záradékú pincelejáróval. A szemközti olda­ lon egyenes záradékú, kőkeretes ajtó vezet a déli szárny földszinti helyiségeibe. A kapualj északi, ud­ vari végéből ívesen indul a – megvastagított falazat­ ban elhelyezett – egykarú, emeleti lépcső. Az épület északi részének teljes alsó szintjét két he­ lyiségből álló, tekintélyes méretű pince foglalja el. Az utca felől megközelíthető egykori présház vakolat nél­ küli, nyersen hagyott terméskő falaiban jól megfigyel­ hetők a külső bejárat és a résablakok lapos kövekből rakott rézsűs kávái és áthidalói. A nagyobb utcai he­ lyiségből a kisebb, hátsó pincetérbe, amely a kapualj felől, egy szegmensdongával fedett lépcsővel önál­ lóan is megközelíthető, hasonló módon átboltozott, félköríves lezárású, középkori eredetű átjáró nyílik. Az oldalfalak elé helyezett falpillérekre támaszkodó, csúcsíves fiókokkal megnyitott, téglából épült donga­ boltozat láthatóan későbbi az oldalfalaknál. A borozó­ ként hasznosított pinceterek modern kerámialappal burkoltak. Az utcáról levezető fa lépcső- és mellvéd­ korlát, valamint a berendezésként szolgáló, egyszerű faasztalok és padok az 1979. évi műemléki helyreállí­ tás idején készültek. A déli szakasz földszintjét (6. kép) a kapualjon túl három, egymás mögötti, fiókos dongaboltozatos he­ lyiség foglalja el. Figyelemreméltó, hogy az utcai és a hátsó tér között 4 lépcsőfoknyi szintkülönbség mutat­ kozik. A helyreállítás idején a középső és a hátsó he­ lyiséget utólagos válaszfalakkal megosztották. A jelenleg két lakásra osztott emelet helyiségei dongaboltozatokkal fedettek (7. kép). A csúcsíves fiókokkal tagolt megoldás mellett a középen össze­ érő fiókokkal kialakított, ál-keresztboltozatos válto­ zat szintén megjelenik közöttük. A délkeleti udvari helyiségben, a boltvállak mögött végighúzódó, ta­ golt párkány a jelenlegit megelőző lefedésre utal. A csúcsíves fiókok alatt nyíló ablakok szegmensíves belső fülkéi egyrészt jól érzékeltetik, hogy a belső pillérekre állított boltozatokat csupán utólag helyez­ ték a már álló, régebbi oldalfalak elé, másrészt meg­ mutatják az egykori nyílásoknak a barokknál ko­ rábbi méreteit is . Az északi traktus utcai szobájába nagyméretű, tagolt keretelésű, sarkain kis korongok­ kal díszített, borított kávás, kétszárnyú ajtó vezet, amely azonban barokkos formái ellenére a 19. század második feléből maradt ránk. A fehérre festett falak, a sötétbarna színű, tömör fa nyílászárók és a burko­ 333 latok a műemléki helyreállítás stílusára jellemzők. A délnyugati utcai sarokszoba íves hátfalú kályha­ fülkéje, amelyet a boltozati kialakítás is figyelembe vesz, jelzi, hogy a házat egy időszakban hengeres formájú cserépkályhákkal fűtötték. Mivel az északi traktus udvari oldalán – az épület­ ben egyedül – a pince fölött nem egy, hanem két helyi­ ség található, az egymáshoz képest eltolt szinteket ki­ sebb lépcsőkkel kötötték össze. A legfelső helyiségek síkmennyezetesek . A padlásra vezető feljárót kisebb fémlapokból összeszögecselt, keresztpántos, középen rozettával dí­ szített, tolózáras fémajtó zárja le. Az állószékes, kötőés torokgerendás tetőszerkezetet – részben a korábbi mintájára – a műemléki helyreállítási munkák során újonnan készítették. A déli traktus fölötti padlástér­ ben tetőtér-beépítés található. 1727–1729 …1736–1737 1738 1738–1780 Utcanevek és számozások 1570–1780: 1. tized, 1. ház (a Felsőkapunál); 1780–1857: Belváros 23. sz.; 1857–1896: Belváros 27. sz.; 1896– 1913: Rájnis József utca 27. sz.; 1913–1951: Rájnis Jó­ zsef utca 10.; 1951–1960: Beloiannisz u. 10.; 1960-tól: Rájnis utca 10. 1780–1796 1796–1806 1806–1845 Tulajdonosok és lakók …1570… Markó István polgár (lakó: Szabó Benedek) …1600… Philipp Inckhofer [Inkhofer, Inkkhofer] kat. polgár, kereskedő, cs. élelmezési biztos …1609… Hostóti Mihály polgár [Hostody, Hostodi, Hostoti, Hostoty, Hosztodi, Hosztóti, Hosztóty] …1611… Philipp Inckhofer örökösei …1625–1626… Feltscher Ádám asztalos …1631–1634 Hostóti János ev. polgár, szenátor, városbíró …1643–1665 Hostóti II. Mihály ev. polgár, szenátor …1669–1671 Somogyi András ev. (1676-tól kat.) polgár, szenátor, titkos tanácsnok (lakó: Rupertus Wainburg) …1675… Hostóti II. Mihály ev. polgár, szenátor …1680–1692 Somogyi Gáspár kat. polgár (lakó 1692: Szilágyi Mihály, Csatári Mihály) 1695–1702 Szeidrich János kat. polgár [Szaudrich, Szaidrich, Saudrik, Seidrich] 1702–1727 Szeidrich János özvegye, Judit (lakó 1709–1710: Csombor [Czombor] János polgár; 1713: Ujhelyi [Uihály] János és Amtstetter, Hans Michael; 1716–1717: Maiszán [Majszon] Hans Georg, a svájci Engen helységből származó polgár, szabó; 1719– 1720: Hozlgrueber [Haidgrueber] Philipp polgár; 1722–1723: Luttingen [Luttige, Lüttige, Lüttigke, Lüttiche, Littigh, Littich] Jo­ 334 1845–1893 1893–1905 1905–1926 1926–1928 1926–1949 seph polgár; 1723–1724: Krabath [Krobath] Eöveges Mihály üveges és kalmár; 1725: Poszi Képíró Kristóf; 1725–1726: Simon Kal­ már Mihály polgár, kereskedő és Szentbalásy [Szentbalási,Szentbalázsi] István öz­ vegye Mercz [Mércz, Märtz] Mihály ev. polgár, vendégfogadós: ½ ház (lakó 1727–1728: Losy László polgár, posta­ mester) Szeidrich János özvegye: ½ ház (lakó 1727–1728: Simon Kalmár Mihály ke­ reskedő) Somogyi György kat. polgár: ½ ház Szeidrich János özvegye: ½ ház Somogyi György polgár árvái Stettner Mihály ev. polgár, nemesi státuszú szenátor (lakó: 1743: Simon Kalmár Mihály; 1748– 1749: Mercz Mihály özvegye; 1759: Stettner Ferencné; 1760–1761: Carlo Bertoni özvegye; 1775–1780: Simon Teffler üveges; 1775–1777: Joseph Grossman) Stettner Mihály özvegye, Somogyi Judit (lakó: 1780–1781: Simon Teffler üveges; 1786– 1787: Josef Lüttighe; 1791: Johann Habedl) Stettner Mihály II. ev. polgár, nemesi státu­ szú szenátor, ügyvéd (lakó: 1800-as évek eleje: gr. Széchenyi La­ jos) Stettner Mihály II. özvegye, Ráth Krisztina (lakó 1805–1812: Franz Haam kesztyűs; 1815–1817: Hoffmann nyugalmazott kato­ natiszt özvegye; 1815–1822: Schmidt kato­ natiszt özvegye és Simon József ügyvéd; 1822–1824: Harer katona özvegye, Sophia Hüttelsitzerin; 1834–1836: Susanna Unger kapás özvegye; 1835–1836: Schneller Károly ügyvéd; 1836–1837: Stettner Károly ügyvéd és Joseph Rusz (Russ) nyugalmazott őrnagy; 1836–1845: Stettner Vilmos királyi kerületi táblai jegyző; 1839–1840: Theresia Kuttyár) Stettner Vilmos ev. polgár, nemesi státuszú hivatalnok Stettner Amália Stettner Henrietta és Rozina Stettner Henrietta dr. Beyer János orvos (lakó1932: Littván József pénzügyi szem­ lész, Littván Józsefné sz. Sinkó Mária, Miceloschek Antal kőműves, Miceloschek Antalné sz. Scheck Rozália, Aug Paula [sz. Krakkó]; 1939: Littván József, Littván Jó­ zsefné sz. Sinkó Mária, Wagenhoffer Ferenc szőlőműves, Wagenhoffer Ferencné sz. Eker Anna; 1940: Littván József ifj. tanító, [Cell­ dömölk, 1911–1941]; 1944: Ecker Paula tiszt­ viselő, [sz. Kőszeg, 1914]; 1947: Flasch Ist­ ván cipész [sz. Kőszeg, 1900], Müller Miksáné Takáts Laura őrnagy özvegye [sz. Grác, 1864], Stettner Erzsébet [sz. Sátor­ 1952 hely, 1925], Schwahofer József kőműves [sz. Kőszeg, 1868], Schwahofer Józsefné sz. Ma­ yer Mária [sz. Kőszeg, 1900], Schweiger Henrik ny. m. tisztviselő [sz. Rőtfalva (Rattersdorf), 1870], Schweiger Henrikné sz. Gelles Mária [sz. Bécs, 1883]) Sándor Ernőné Történet, építéstörténet A 15. század elején csupán a széles telek északi oldalát építették be. Az egymás mögötti három helyiségből álló lakóházat az akkor már meglévő, s minden bi­ zonnyal lőréses gyilokjáróval megépített városfalnak támasztották. Az épület közvetlen közelében állt a vá­ ros középkori Felsőkapu tornya, más néven az Auszt­ riai kapu, amelyről először Paolo Giovio (Paulus Iovius) tudósított az 1532. évi török hadjáratról ké­ szült leírásában. A harcok idején a torony súlyosan megrongálódott. Feltételezett teljes újjáépítésére 1548–1549-ben került sor. Valószínű, hogy nem egye­ dül az északi védmű, hanem a körülötte húzódó vá­ rosfalszakaszok is megsérülhettek. Ebben az esetben számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy közvetle­ nül az épület északi fala mellett fennmaradt gyilokjá­ rós városfalszakasz szintén 16. századi eredetű. Mivel a falszövet vizsgálatáról kutatási dokumen­ táció nem készült, csupán a megőrzött fotókról leol­ vasható jelenségekre támaszkodhatunk. Ezek nem adnak választ arra a kérdésre, hogy a kaputorony 1836. évi lebontásakor az elvésett, majd téglákkal ki­ egyengetett városfal csonkjának alsó szakasza milyen kapcsolatban volt a szóban forgó lakóépület homlok­ zati falával, de arra sem, hogy milyen korúak az utó­ lag befalazott gyilokjáró déli szegélyében megfigyel­ hető, javításnak látszó téglák. Mindenesetre egyér­ telmű, hogy a ház úgy épült a jelenleg is látható város­ fal vagy elődje mellé, hogy a védelmi szempontból fontos és a kaputoronnyal bizonyára összefüggésben lévő gyilokjárót szabadon hagyta, használatát nem korlátozta. A Felsőkapuról 1826-ban készített rajzso­ rozat tanúsága szerint a torony keleti belső szakasza előtt, amelynek helye megegyezik a mai Rájnis utca 12. szabadon álló déli falával, lépcső vezetett fel a gyi­ lokjáróra, amely akkor még azon túl, hogy közvetlen összeköttetésben lehetett a kaputorony felső szintjé­ vel, végig is futott előtte, tovább a vár irányába (8. kép). A 15. század elején épült, egytraktusos lakóház a csupán 2 méterre a földbe süllyesztett, síkmennyeze­ tes, földszinti présház és a mintegy 40 cm-rel mélyebb hátsó pince fölött három egymás mögötti helyiséget tartalmazott. A présházba az utcáról lehetett bemenni. Az 1979. évi helyreállítás előtt készült fényképeken jól látható, hogy a kőkeretes, gótikus ajtó helyén koráb­ 8. kép A Felsőkapu-torony alaprajza a környező házakkal. Szignó nélkül [Karl Schubert], 1826 (VaML KFL) ban egy nála szélesebb, lapos terméskövekből rakott áthidalóval rendelkező bejárat volt (9. kép). A két gó­ tikus résablak azonban még az első periódusból ma­ radt ránk . Az ún. cáki kőből, a közeli hegységből származó palás kőzetből rakott, egységesnek tűnő utcai fal már kezdetben kétszintesre épült, felső nyílásairól sajnos a későbbi átalakítások miatt semmit sem tudunk. A la­ kótér középkori eredetű beosztása alapján feltételez­ hető, hogy a felső szint két utcai helyisége közötti osz­ tófal egy az akkor még síkmennyezetes utcai alsó teret tagoló, kő hevederívre támaszkodott, s ezért kezdet­ ben a présház is két szakaszból állt, amelyhez kb. 40 cm-rel mélyebben csatlakozott a hátsó pince. Ha így volt is, a hevederek egykori helyét a falpillérekre tá­ maszkodó, későbbi téglaboltozatok ma már eltakar­ ják. A déli homlokzat mellett az udvar irányából in­ duló, külső lépcső vezetett a pitvarba, ahonnan északi irányban konyha, az utca felé a bizonyára gerendás famennyezettel fedett szoba, hátrafelé pedig a (lakó?) 335 9. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. A gótikus pincelejáró a terméskő falszövetben látható korábbi bejárat nyomával (Hulyák Anna felvétele, 1978; KÖH, MKDK Topográfiai Osztály) 10. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. Az egykori zárterkélyt tartó kőkonzol feltárt maradványa a déli rész homlokzatán (Hulyák Anna felvétele, 1978; KÖH, MKDK Topográfiai Osztály) kamra nyílt. A lépcső elhelyezése a későbbi bővítést követően sem változott. A hasonlóképpen terméskőből épített, szélső déli traktus feltételezhetően ugyancsak a 15. századból maradt ránk. A falkutatás során feltárt kőkonzolok maradványai (10. kép) arról tanúskodnak, hogy az ut­ cai homlokzat szélső déli tengelyét egy kb. 3,25 méter magas és 2,2 méter széles, késő középkori (16. szá­ zadi) zárt erkély gazdagította, amelynek csupán kör­ vonalait ismerjük, részletformáit sajnos nem. A kon­ zolok fölött, a falszövetben feltárt fagerendák a falsík­ 336 ból kiugró erkélyt tartó szerkezet maradványai. Való­ színűleg szintén az erkély egykori szerkezetéből ma­ radtak fenn a homlokzat párkánymagasságában egye­ dül itt meglévő, 22 cm vastag, levésett felületű kőele­ mek, amelyek alatt a falazaton keresztben végighúzott deszkák is megfigyelhetők voltak. Ezek az építészeti megoldások egykor a falsíkból kiugró, zárt erkély le­ fedéséhez tartoztak. A már álló két házról – az 1570-et megelőző idő­ szak írott forrásainak hiánya miatt – sajnos nagyon keveset tudunk. Lehetséges, hogy mindkét emeletes épület egyetlen, a többinél szélesebb telken állt és kö­ zös tulajdonban volt, de az is, hogy a beépítetlen köz­ bülső szakasz egy olyan szűkebb utcácskával azono­ sítható, amely mindkét ingatlant szolgálta, s amely hátrafelé talán összeköttetésben lehetett valamelyik másik, kisebb hátsó közzel. A házak középkori ma­ gasságát pontosan nem lehet megállapítani, a fényké­ pek alapján az egységesnek látszó terméskő falszövet azonban mindkét oldalon szinte a megtartott barokk párkányig követhető, tehát aligha voltak alacsonyab­ bak, mint most, különösen a déli épület, amelynek kő­ elemei a barokk párkány mögött ma is a helyükön vannak . A 16. század első felében, feltételezhetően azonban már a török ostrom után, az addig önálló két lakóház egy kézbe került, és a korábban nyitott közlekedőt ke­ rítésfallal rekesztették le az utca irányából. Talán ere­ detileg ennek része volt a jelenlegi helyén utólagos, már egy későbbi boltozattal megépült kapualjjal egy­ idős, kőkeretes utcai bejárat. Az élszedett elemekből összeillesztett, szegmensíves záródású, késő gótikus kapukeret formai szempontból nem áll messze a je­ lenlegi csúcsíves északi présházbejárattól, talán azo­ nos időből származnak. Sajnos ma már nincs nyoma annak a festésnek, amelyet a kőkeretek körül 1977– 1978-ban megtaláltak. A Kőszegen fennmaradt első telekkönyv szerint 1570-ben Markó István lakóháza állt ezen a telken. Markó István Markó Bálint rokona volt, vagy oldal­, vagy egyenes ági leszármazottként. Annak a Markó Bálintnak, aki 1532-ben a 12 esküdt tagjaként fertály­ mesteri feladatot is kapott a török elleni védelemben. Felesége Forintos Margit, Forintos Mátyás szenátor, Jurisics Miklós tűzmesterének leánya volt. Ugyaneb­ ben az évben itt lakott Szabó Benedek is, aki felesége révén a Markó család rokonságához tartozott. Markó Máté és Sebestyén után szőlőbirtokot örökölt. Az adójegyzékek hiánya miatt sajnos nem tudjuk pontosan, mikor került az épület a város vezetésében is komoly szerepet játszó, tekintélyes Inckhoferek bir­ tokába. Az Inckhofer család tagjai 1562-től tűnnek fel a kőszegi forrásokban azon tőzsércsaládok egyike­ ként, akik a nyugati piacokra irányuló marhakereske­ delemből gazdagodtak meg. Kőszeg 1547-től kapott erre uralkodói szabadalmakat, ennek tudatában több 11. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. A teljes utcai homlokzat a kutatási eredmények feltüntetésével (Hulyák Anna felmérése, 1970, 1979; KÖH, Tervtár) kereskedőfamília vállalta a kőszegi letelepedést. Az 1568-ban felállított, kőszegi kétkamarás önkormány­ zati rendszerben már tanácsnokok, majd a csúcsra ér­ tek. Mathe Inckhofer 1568-ban és 1570-ben, Erhardt Inckhofer 1574–1575-ben lett Kőszeg városbírája. Az­ után az 1575-ben felállított önálló, kőszegi városkapi­ tányi hivatal élére választották, s ezt a posztot meg is tartotta 1600-ig. Fiának, Hans Inckhofernek 1611-ből ismerjük egy elvetélt kísérletét, hogy megszerezze a kőszegi városkapitányi hivatalt. Némethy Gergely, Bocskai István dunántúli hadainak főkapitánya 1605. június 12-én Sopron alatti táborából hűséges szolgála­ taiért Hans Inckhfernek ajándékozta testvére, a csá­ szárpárti Philipp Inckhofer házát, egy nappal később pedig Nádasdy II. Tamást utasította a beiktatásra. II. Rudolf császár a Bocskai-pártivá vált Nádasdy Ta­ mástól elvonta a kőszegi uradalom zálogát, majd an­ nak kezelését 1606–1609 között Philipp Inckhofernek, a császári udvar Kőszegen élő egyik hadiszállítójának adta. Philipp Inckhofer tehát udvari tisztségviselő volt. Elképzelhető, hogy ebben a három évben beköl­ tözött a házával éppen szemközt emelkedő várba. Nádasdy Tamás 1609-ben annak fejében tért vissza a császár hűségére, hogy az uradalom zálogát is vissza­ kapja. Philipp Inckhofer ebben az esztendőben halt meg, belvárosi háztulajdona újra az Inckhofer család kezére került. Az Inckhoferekkel feltételezhetően rokonságban álló, 1607–1621 között, majd 1623-ban ismételten belső tanácsnok Hostóti Mihály 1609. évi jelenléte nem mond ellent annak a ténynek, hogy a ház még 1611-ben is Philipp Inckhofer örökösei nevén szerepel. Az 1610-es évek végéről fennmaradt néhány adat szerint az épü­ letről ekkor már valamiféleképpen a város rendelke­ zett. 1619. augusztus 28-án a számadáskönyvek sze­ rint az Inckhofer-féle ház előtti, elpusztult szőlőkarók pótlására 1 forint 90 krajcárt fizettek, még ugyanebben az évben az üvegesnek 80 krajcárt. Egy 1620. április 7-i bejegyzés szerint Dauchner, Grünwald és Veit Pam­ mer urak az Inckhofer-féle ház nagy pincéjének egy évtizeden keresztül történő, s 1619. június 5-ig tartó használatáért 5 forintot fizettek a városnak, Ámering (?) pedig azért a szobáért, amelyben szintén egy egész évtizeden át lakott, 4 forint 80 krajcárt. 1625-től az épületben eleinte Feltscher Ádám asztalos, majd to­ vábbra is a Hostóti család, 1631-ben Hostóti János élt, aki 1626 és 1628, majd 1632 és 1633 között Kőszeg vá­ rosbírája volt. Ez idő tájt városbíróként és titkos ta­ nácsnokként ő tárgyalt Bécsben a protestáns templo­ mok felszámolási kísérlete ügyében az Alsó-Ausztriai Kormányszékkel. 1629-ben, 1631-ben, valamint 1634ben a hivatalt viselő városbírák magukkal vitték Bécsbe a város ügyeit képviselendő. 1634 szeptembe­ rében bekövetkezett halálakor érdemeit külön méltat­ 337 12. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. A városfal külső oldalában a 18. század első felében késő reneszánsz keretek másodlagos felhasználásával nyitott ablakok (Söptei Imre felvétele, 2010) 13. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. 17. század végi nyílást keretelő függőleges vakolatdíszítés töredéke az utcai homlokzaton (Hulyák Anna felvétele, 1978; KÖH, MKDK Topográfiai Osztály) 338 ták. Az 1634-es pestisben nem csupán ő maga halt meg, hanem két fia is. A harmadik 1639-ben követte őket. Végrendeletéből tudjuk, hogy ebben az épület­ ben élt, amelyet fiatalabb gyermekeire hagyott. Apjá­ tól, Hostóti Jakabtól öröklött másik belvárosi házának (Rájnis u. 5.) alsó részét részben első feleségétől szár­ mazó, legidősebb fia: István, felső részét pedig a sor­ ban következő János örökölte, akinek halála miatt az 1640-es évek elején már az egész ingatlan az apjához hasonlóan városbíróvá vált Hostóti István kezében volt . Egyik életben maradt kisebbik fia a lakóházat több mint húsz éven át birtokló Hostóti II. Mihály, 1639-től belső tanácsnok, akit mindössze néhány évre (1669– 1775 között) vált fel Somogyi András szenátor és titkos tanácsnok, aki a nagy tekintélyű Pammer és Herpius családokkal állt rokonságban. 1663 és 1671 között az ő kezében volt Kőszeg egyik legpatinásabb épülete, a ma Sgraffitós-háznak nevezett épület is. (Jurisics tér 7.) 1675-ben még az evangélikus felekezet tagja, 1676tól azonban a katolikus szenátorok között találni. 1678-ban szántóföldet ajánlott fel a Kőszegre telepített jezsuita rendnek. Egészen 1674-ig tulajdonosa volt a kőszegi Arany Strucc vendégfogadónak, amelyet 1661-ben vásárolt meg Hans Christoph Herpius pati­ kus feleségétől, Barbarától. A Wesselényi-féle összees­ küvés első szakaszában, 1665 és 1667 között az ő tulaj­ donában lévő Arany Strucc fogadóban találkoztak az összeesküvés vezetői, illetve megbízottaik. A vendég­ lős számláit pedig a város fizette ki. Kőszeg ezért az összeesküvés leleplezése és a véres megtorlás után súlyos büntetésben részesült. Maga Somogyi András közéleti pozícióinak megtartása érdekében tért át a katolikus vallásra. Halálát az egyházi anyakönyvek 1685-re teszik. Tőle fia, Somogyi Gáspár örökölte a la­ kóházat. A 17. század második felére, végére keltezhető építkezések, amelyek a Hostóti–Somogyi család tulaj­ donlása idejére tehetők, bizonyára érintették a belső terek kialakítását is, részletes kutatási eredmények hí­ ján azonban csupán a külső, utcai felületek átalakítá­ sai említhetők. Az északi traktus utcai homlokzatának kutatásakor – a fennmaradt felmérési rajzok és fény­ képek tanúsága alapján – kiderült, de az emeleti belső terek ablakfülkéi is mutatják, hogy részben a mai kő­ keretes ablakok helyén, részben hozzájuk képest kissé eltolva – ugyanebben a magasságban elhelyezett –, korábbi ablakok voltak (11. kép). Ezek azokkal a – 16. század eleje óta a déli zárt erkéllyel együtt élő, késő középkori nyílásrendszer elbontásával létreho­ zott – 17. századi nagyobb emeleti ablakokkal azono­ síthatók, amelyeket mindenhol egyértelműen a meg­ lévő terméskő falazatba törtek. Okkal feltételezhető, hogy a gyilokjáró megszüntetésével később megna­ gyobbított északi emeleti szoba megvilágítását szol­ gáló, ma azonban már csak a városfal külső oldaláról (Rájnis utca 12.) tanulmányozható, másodlagos beépí­ tésű, reneszánsz profilozású nyíláskeretek (12. kép) egykor hasonló korú s nyilván ebbe az épületbe ké­ szült ablakokhoz tartoztak. Az északi épületrész hom­ lokzatának sarkán megmaradt bekarcolt, festett sarokarmírozást hordozó vakolaton jól megfigyelhető egy talán ilyen kőkeretet kísérő, függőleges, festett archi­ tektúra töredéke is (13. kép). Arról a feltevésről, hogy ebben az építési periódusban a felületdíszítés a teljes homlokzatra kiterjedt, egy a déli tömeg külső felüle­ tén fennmaradt, azonos módon festett nyíláskeret ta­ núskodik. Nehezen értelmezhető a fűrészfogas beépí­ tés adta, keskeny déli homlokzatszakaszon bemuta­ tott emeleti sávozás, amelyet a kutatási rajz és fénykép nem igazol. Helyette mintha egy világos színűre fes­ tett, bekarcolt övpárkány, egy sarokarmírozás, vala­ mint egy vakolattükör nyomai lennének megfigyelhe­ tők. A Rájnis utca 8. és 10. között egykor keskeny köz húzódott, amelyet az utca felől később beépítettek. Ez a magyarázata annak, hogy a szomszédos ház hom­ lokzati fala ma kissé ráül az itteni ablaknyílásokra. Az anyakönyvi adatok arra utalnak, hogy Szeidrich János Somogyi Gáspár özvegyével, Judittal lépett há­ zasságra 1695. szeptember 29-én, s nyilván így lett a ház birtokosa is. Ezt követően 1696. március 20-án tette le a kőszegi polgáresküt. Leányukat Simon Mi­ hályhoz adták nőül, akinek apja a Batthyányak őribányai (ma: Bergwerk, Burgenland, Ausztira) jó­ szágkormányzója volt. Háza 1729 és 1738 között a bel­ város 6. tizedében állt. (Chernel utca 2.) 1702-től Szeidrich özvegye szobákat adott ki lakóknak, hogy fenn tudja tartani a házat. 1727–1729-ig Mercz Mihály­ lyal a tulajdonjogon is megosztoztak . Mercz Mihály kőszegi fiúként tette le a polgáresküt 1714. január 19én. Apja feltehetően az a Mercz János volt, aki 1653ban lett kőszegi polgár. Az anyakönyvek szerint a Mercz család valamennyi tagja a lutheránus vallást követte. Egy 1736. március 16-i bejegyzés szerint Mercz Mihály vendégfogadósként működött, akinek idegen borok forgalmazásáért – lutheránus létére – 50 ft büntetést kellett felajánlani a Kálvária-temp­ lomra. 1737–1739 között a 100 tagú városi választópol­ gárságban az evangélikusokat képviselte. 1740 és 1742 között ugyanezen felekezet tagjaként már a külső ta­ nácsban kapott szenátori pozíciót. 1743. január 20-án halt meg. Somogyi György egyike Somogyi Gáspár és Judit asszony négy gyermekének, akit 1689-ben János Györgynek kereszteltek. Feleségét 1721-ben büntették meg kulcsárja miatt, aki nem a vendégfogadónak érté­ kesítette borát. A pénzösszeget egy Hoffmann nevű kezes tette le, mert a Somogyi és Hoffmann család ro­ konokságban állt. Egy házasságlevél tanúsága szerint Hoffmann János borbélymesterről lehetett szó. Az ő leányát Christoph Mueszer Sophia nevű leányának fia vette el feleségül. Christoph Mueszer Kőszeg egyik 14. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. Az épület (23. szám) és a hozzá tartozó telek az 1838/1939. évi telekkönyvi térképen (VMK) leggazdagabb kereskedője volt. 1706 novemberében részt vett abban a városi küldöttségben, amely kihar­ colta Kőszeg semlegességét. A Somogyi–Mueszer– Hoffmann rokonság a város akkor legerősebb érdek­ kapcsolatát jelentette. Somogyi György és anyja, Szeidrich János özvegye 1736–1737-ben osztoztak a ház tulajdonjogán. Mivel az 1700. január 30-án a belvárosban pusz­ tító hatalmas tűzvész Simon Jánosnénak a mai Rájnis utca 4. számú telken álló, hátulsó épületében támadt, s ennek közvetlen szomszédjára, az akkori magyar parókia épületére (Rájnis utca 6.) is átterjedt, amely olyan súlyosan megrongálódott, hogy ezután hosz­ szabb ideig üresen állt, feltételezhető, hogy a csupán két telekkel feljebb található Szeidrich-ház szintén komolyan megsérülhetett. További károk keletkez­ hettek az 1709., 1710., valamint az 1720. évi tűzesetek idején. Ezt követően a lakóházat jelentős mértékben átépítették. Az utcai homlokzatokon egységesen megtalálható szalagtagos, kőkeretes ablakok a belső boltozással egy időben, a 18. század első felében már egy barokk hom­ lokzati architektúra részeként jelentek meg. A fényké­ pek szerint másodlagos helyzetű, talán faragott köve­ ket is magába foglaló déli saroktámpillérre a présház és a pince ekkor újonnan készült belső boltozatának 339 15. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. A lebontott északi melléképületek (Hulyák Anna felvétele, 1977; KÖH, MKDK Topográfiai Osztály) 16. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. Az utcai homlokzat északi szakasza délről az 1930–1940-es években (KÖH, Fotótár) megtámasztása miatt lehetett szükség. A déli traktus eredetileg két, később három egymás mögötti helyisé­ gébe a kapualj felől a 18. században csupán a ma is meglévő kőkeretes ajtó vezetett. Vele egykorúak lehet­ nek az oldalfalaknál újabb, csúcsíves fiókokkal meg­ nyitott dongaboltozatok. Az emeleten hasonlóképpen boltozott szobákat hoztak létre. 340 A lakóház külső-belső képét barokk stílusban át­ formáló építtetőt vagy Somogyi Györgyben, vagy a hosszú ideig (1738–1780) itt élő Stettner Mihály szená­ torban keressük. Mindenestre 1737-ben és 1743-ban az épületet a legelőkelőbb 1. házosztályba sorolták. 1776-ban a ház nagysága 203 5/12-ed bécsi öl, a hozzá tartozó kert területe pedig 82 2/12-ed – 51 2/12-ed öl volt . Stettner Mihály (1714–1780) Somogyi György leá­ nyát, Juditot vette feleségül. A ház tehát házasság ré­ vén került a német nyelvi közegből, saját hagyomá­ nyuk szerint a svájci Freiburgból Magyarországra ér­ kezett Stettner családhoz. A nemesi címert 1697-ben megszerző Pál Máriafalván (ma: Mariasdorf, Burgen­ land, Ausztria) a Batthyány-család tiszttartójaként működött. Mihály, aki családjában a 10. gyermekként jött világra, felesége révén jutott a Somogyi vagyon túlnyomó részéhez, amelybe ekkor már beletartozott a Fehér Ló vendégfogadó is, valamint egy a Gyöngyö­ sön járó malom és jelentős szőlőterületek stb. Stettner Mihálytól 1739. április 25-én megtagadták a polgárjo­ got, mert protestáns létére nem volt hajlandó letenni a katolikus decretális esküt. Később szenátor lett, aki­ nek dominus megszólítás járt. 1766-ban az adójegyzék nemes emberként tünteti fel. Halála után (1780) özvegye, Somogyi Judit adózott a ház után, akinek neve azonban egyes források hiánya miatt csak 1791-től kimutatható az adólajstromokban. Az apa keresztnevét viselő Stettner Mihály II. (1754– 1806) csak 1796/97-ben jelenik meg az adóösszeírások­ ban. Ennek okaként feltételezhető, hogy a családtörté­ net szerint jogi tanulmányainak befejeztével a gróf Széchényi családnál titkároskodott. Hazaköltözve az­ után ő is elérte a város vezetésében a belső tanács sze­ nátori tisztségét. Neve ugyanakkor a Dunántúli Kerü­ leti Tábla hivatalnokai között is felbukkant, 1779-ben mint egyetlen fizetéses ügyvéd, az úgynevezett szegé­ nyek ügyvédje kapott kinevezést. Legnevezetesebb lakója az 1800-as évek elején a kerületi táblánál bírás­ kodó gróf Széchényi Lajos, Széchenyi István testvére volt, aki egy időben Kőszeg város királyi biztosi tiszt­ jét is betöltötte. Stettner Mihály II. elhunytával a háztartást több év­ tizeden keresztül özvegye, a győri polgárcsalád lánya­ ként Kőszegre került Ráth Krisztina (†1845) vitte. A családi jövedelmet több lakó befogadásával egészí­ tette ki. Az 1830-as és 1840-es években azonban főként családtagok lakták a házat: Stettner Károly ügyvéd (Stettner Katalin férje), a tulajdonos fia: Vilmos táblai jegyző és Joseph Russ nyugalmazott őrnagy, Stettner Judit férje. A telekkönyv tanúsága szerint 1838-ban a 23. számú házhoz tartozó telek utcai és belső széles­ sége: 4 5/12 45 1/12, illetve 10 7/12 8 6/12, hossza: 3 és 15 4/12 bécsi öl méretűek, a ház területe 239 négy­ szögöl volt. A hozzá tartozó 139 négyszögöl nagyságú kert szélességét pedig 8 6/12 és 6 1/12, illetve 10 10/12 és 8 4/12, hosszát 11 és 14 6/12 bécsi ölben adták meg 17. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. Az emeleti alaprajz a kutatási eredmények feltüntetésével (Hulyák Anna felmérése, 1970, 1979; KÖH, Tervtár) (14. kép). Az épület területének megnövekedése való­ jában egy kisebb, alul-felül mindössze egyetlen helyi­ séget tartalmazó, emeletes déli toldalékot jelentett. A telek északi szélén húzódó, a városfal belső oldalá­ nak támasztott, földszintes melléképületek már bizo­ nyára korábban is álltak (15. kép). Az oldalszárny ma­ gasabb, első részében valószínűleg laktak, s csupán hátrébb kaphattak helyet olyan nélkülözhetetlen funkciók, mint az istálló, a kocsiszín, különböző rak­ tárak stb . A 18. század legvégén, a 19. század elején az egy­ szerű, simított övpárkányt a háromrészes főpárkány­ nyal összekötő, a höbörcsös külső felületet az emele­ ten tagoló függőleges lizénák alkalmazásával alakult ki a homlokzatok 1963 előtti, csupán fényképekről is­ mert képe (16. kép). A korábbi szalagtagos kőkeretes ablakokat vakolatból húzott, íves szemöldökdíszekkel és kötényekkel egészítették ki. Vagy ebben a periódus­ ban, vagy még korábban – a présház korábbi utcai be­ járatának befalazásában – az északi résablak mintájára egy hasonló nyílást hoztak létre. A korábbi kőkere­ tekbe utólag behelyezett, a külső szárnyat kiemelhető zsalugáterrel helyettesítő, kétrétegű, ki-benyíló, latin­ kereszt osztású ablakok feltételezhetően ebből az idő­ szakból származnak, vagy alig későbbiek. Fontos vál­ tozást jelentett, hogy a gyilokjáró területét is az utcai lakószobához csatolva, annak területét megtoldották, s ugyanakkor egy merőleges válaszfallal kettéosztot­ ták (17. kép). Az északi szoba jobb megvilágítása ér­ dekében két új ablakot törtek a városfalba, amelyhez reneszánsz stílusú, függőleges szárköveket is felhasz­ náltak. Az a tény, hogy ezeket együtt alkalmazták kü­ lönböző tagozatokkal faragott, barokk szemöldökda­ rabokkal, talán arra utal, hogy a nyíláskereteket nem 341 18. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. Az utcai homlokzat részlete az 1963. évi helyreállítást követően (Hulyák Anna felvétele, 1977; KÖH, MKDK Topográfiai Osztály) frissen bontották ki a falból. Legalábbis semmiképpen sem az utcai homlokzatról, ahol már a 18. század első fele óta használták az akkor beépített és máig meglévő kőkeretes ablakokat. A tulajdonos a kényelmi szem­ pontokat is szem előtt tartotta. Az új falazatokkal együtt, a sarkokba kívülről fűthető, íves kályhafülkék készültek, amelyekben henger alakú cserépkályhák állhattak. Hasonló kályhafülke fényképét ismerjük a már említett, szintén ebben a periódusban épült, saj­ nos ma már nem álló, kétszintes déli toldalék emeleté­ ről (21. kép). Az 1848-as összeírásban az özvegy fia, Stettner Vilmos (1802–1893), aki lakóként már korábban feltűnt, szerepel tulajdonosként. Követve a család hagyomá­ nyait, jogot végzett Pozsonyban, azonban nem a vá­ 342 rosi adminisztrációban helyezkedett el, hanem a Du­ nántúli Kerületi Tábla hivatalnokai közé vetette fel magát 1822-ben. 1836-tól kancellistaként tüntetik fel a jegyzékek. A Tábla 1849-ben történt feloszlatása után a helybeli járásbíróságnál írnokoskodott, ezután gaz­ dálkodóként birtokait igazgatta. 1852-ben özvegyen lakott a házban, az 1850-ben meghalt Schneller Karo­ lintól született hét gyermeke (Gyula, Ottó, Jenő, Gusz­ táv, Amália, Rozina, Henrietta) és egy szolgáló társa­ ságában. Az alkotmányosság rövid visszaállítása ide­ jén, 1861 elején városi tanácsossá választották, mely posztról azonban még az ősszel lemondott. 1893-ban a leánygyermekek (Stettner Amália, Rozina és Henrietta) örökölték a házat. 1905-ben Amália részét a testvéreire hagyományozta. 1926-ban két évre egye­ 19. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. A pince kelet–nyugati irányú metszete (Sedlmayr János felmérése, 1963; KÖH, Tervtár) 20. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. A pincébe tervezett borozó kelet–nyugati irányú metszete (Sedlmayr János terve, 1963; KÖH, Tervtár) dül maradt Henrietta, mert Rozina (Beyer János evan­ gélikus középiskolai tanár felesége) is meghalt. Az ő tulajdonjoga gyermekeire (dr. Beyer János, Beyer Jenő, Beyer Teofil) szállt még ugyanazon évben. Teofil ré­ szét a testvérek váltották meg 1926 novemberében, majd az 1930-as években dr. Beyer János orvos­ezre­ des lakott itt távolról rokon feleségével, Stettner El­ zával . Az emeleten fennmaradt, nagyméretű, kétszárnyú, táblás ajtó jelenléte és a már említett déli toldalék eme­ leti szobájában lefényképezett díszítőfestés (21. kép) utalnak arra, hogy kisebb átalakítások a 20. század első harmadában is történtek. A ház 1952-ben, az államosításkor 9 szobából állt, a tulajdonos lakásán kívül 7 bérlemény volt benne. 1963-ban az OMF – Sedlmayr János építész irá­ nyításával – homlokzat-helyreállítási munkákat vég­ zett. A kutatás és dokumentálás nélküli, az újkori rétegeket nem kímélő, túlzott mértékű vakolatverés során – az említett, újabb résablak helyén – előkerült az egykori présházba nyíló, 15. századi, csúcsíves ajtó. Bár ekkor még megtartották az ablakok fölötti íves barokk szemöldökdíszeket, az emelet lizénás ar­ chitektúrájának eltüntetése az épület középkorias külső megjelenését célozta. A kőkeretes középkori nyílásokat – az oldalhomlokzat sarkában a csatorna által eltakart, hasonló résablakkal együtt – egységes homlokzati rendszerben mutatták be. Az új vakolat felhordása során – kihagyott foltokban – láthatóvá tették a különböző korszakokból véletlenszerűen 343 21. kép Kőszeg, Rájnis utca 10. A lebontott déli udvari épületrész emeleti belső terének sarka kályhafülkével (1951 és 1963 között készült felvétel, KÖH, Fotótár) fennmaradt, régebbi felületdíszítéseket (18. kép). Az északi traktus sgraffitó-technikával készült, festett sarokarmírozásán kívül azonban az elszórt részletek összefüggései értelmezhetetlenek maradtak. Ugyan­ akkor a nagy pincében, ha nem is pontosan a tervnek (19–20. kép) megfelelően, de létrejött a máig működő borozó. Rossz statikai állapota miatt – még koráb­ ban – lebontották azt a 18. század végi, 19. század eleji emeletes, déli toldalékot, amelyben – néhány fennmaradt felvétel tanúsága szerint – íves kályha­ fülke és 20. század eleji festett párkány volt (21. kép). 1970-ben Hulyák Anna (VÁTI) immár a teljes épü­ let felújítására készíthetett új tervet, amelyben a föld­ szinti és a három emeleti lakás kialakítása mellett nagy hangsúly esett a pinceborozónak a Sedlmayrféle terv szerinti megvalósítására. A munkálatokra azonban csupán néhány évvel később került sor. Időközben megfogalmazódott az igény a még meg­ lévő, különböző korú építészeti jelenségek előzetes fel­ tárására. 1977–1978-ban Dercsényi Balázs művészet­ történész (OMF) falkutatásokat végzett az épület külső felületein és belső tereiben. A kutatási eredmények dokumentálása és publikálása ugyan sajnos nem tör­ tént meg, de a kutató építési naplóbejegyzései, vala­ mint a munkálatok közben Hulyák Anna által készített és megőrzött fényképek sok fontos részletre rávilágíta­ nak. Fenti következtetéseink jó része ezeken alapul. Tudjuk azt is, hogy újabb díszes vakolatrétegeket ek­ kor már – annak ellenére, hogy ismét leverték az előző évtizedben felhordott vakolatot – nem találtak. Az épí­ tész azonban saját 1970. évi felmérésébe szerkesztve az előkerült jelenségeket, megkísérelte legalább rajzban 344 rögzíteni, s egy belső metszettel együtt láttatni azokat (11. kép). A kutatás eredményeinek rövid leírása ugyancsak egyedül a tervdokumentáció műleírásában olvasható. Az építési naplórészletekből, a fényképek­ ből, a rajzokból és az írásos összefoglalóból együttesen derül ki, mit is talált a kutató. A legfontosabb talán az északi várfal gyilokjárója volt, valamint a déli utcai homlokzatszakaszon feltárt egykori zárt erkély, illetve ide és az udvarra néző korábbi nyílások (11., 17. kép). Lehetővé vált a felmenő falazatok és a boltozatok, to­ vábbá a belső válaszfalak periodizálása is. A kutatás befejezése után Hulyák Anna 1979-ben át­ alakította korábbi tervét, amelynek alapján 1980–1981ben, az OMF helyi kivitelezésében megvalósult a teljes helyreállítás. A homlokzatok az eredeti részletek meg­ őrzése és láttatása révén – különböző korú építészeti formákhoz igazodó, egységes vakolattal – harmonikus megjelenésűvé váltak. Áldozatul estek azonban a késő barokk, íves szemöldökdíszek. A pince járószintjét az eredetire süllyesztették vissza, megnyitották a gótikus utcai bejáratot, és kissé átalakítva felhasználták a kapu­ aljból a hátsó pincetérbe vezető lejáratot. A földszinten, a kapualjtól délre önálló megközelítésű különtermet, il­ letve szociális célú helyiségeket hoztak létre. Ehhez egy a terméskő falszövetben másodlagosan ugyan, de már régebben kialakított ajtónyílást használtak fel, ugyanis a 19. század eleji, kőkeretes ajtó mögötti, boltozott térbe került végül a borozóhoz tartozó WC-csoport, amelyet az építész egyébként – megvalósítva Sedlmayr eredeti ötletét – a pincénél a homlokzat előtti utcaszint alá kí­ vánt elhelyezni (20. kép). Dercsényi naplójegyzetéből kiderül, hogy ezen a helyen régészeti feltárás ugyan nem volt, a kutatáskor azonban ástak egy árkot . Ennél többet nem tudunk, csak feltételezzük, hogy az itt hú­ zódó vezetékek akadályozták meg a mellékhelyiségek föld alá süllyesztését. Az emeleten a dongaboltozat egy szakaszának bontása révén és a városfal belső oldalának visszaépí­ tésével helyreállították a gyilokjárót, ami fölé tovább­ nyújtották a tetőt. A tetők hajlásszögét megnövelték, új fedélszék készült. A három helyett csak két lakást alakítottak ki. A 18–20. századi, helyenként íves kály­ hafülkéket is tartalmazó válaszfalak bontásával és az előkerült járószintek bemutatásával a helyreállítás a középkori valamint a korábbi barokk periódusokat szándékozta visszaadni . Ugyanekkor (1977-ben) – a városfal kiszabadítása és a gyilokjáró megközelítése érdekében – elbontották a telek északi oldalán hátrafelé húzódó, félnyeregtetőkkel fedett, két szakaszból álló, földszintes szár­ nyat, amelyet egyáltalán nem tartottak értékesnek és ezért nem vizsgáltak . Építésének idejét ugyan nem lehet tudni, mégis valószínű, hogy közvetlenül az ud­ vari homlokfalhoz csatlakozó szakasza a 17–18. szá­ zadban már létezett. Erről tanúskodik a városról ké­ szült, 1746. évi festményen ábrázolt megoldás is. A toldaléknak számító épületrészek külső képét egye­ dül a tervező és a felügyelő (C. Harrach Erzsébet) által készített fotók segítsége révén ismerjük valamelyest. A nagyobb felületeken hiányzó városfalat terméskő­ vel pótolták . Az épület pincéjében folyamatosan működik a ha­ gyományait őrző Ponzichter borozó. Cégér: Kodolá­ nyi László ötvösművész, Kőszeg, 1982. 1998-ban a délre eső emeleti lakás tetőtér-beépítéssel bővült (ter­ vező: Gyarmati Mihályné, Kőszeg). FORRáSOK Képi források, ábrázolások, tervrajzok, fényképek Fogadalmi kegykép. Fancz Bálint, 1746. VMK, ltsz.: K.55.58. Olajfestmény, 86,5 × 145 cm. Alsó szegélyén kronosztichont tartalmazó felirat: „Sacrae Virgini Rötensi Sanctis Vendelino ac Leonardo pecoris lue periclitans urbs Ginsia vovet”. A Rájnis utca északi szakaszának páros oldalát ábrázoló rajz. Somló Jenő, é. n. Balra fönt felirat: „Kőszeg sarkos házai a Rajnis utca kanyarulatában.” In: Föld és ember, 9 (1929), 6. Képeslap: VMK, ltsz.: 70.15.9 LXII. 274 * A pince felmérése, alaprajz, metszet. (2 db) Sedlmayr János, 1963. Felmérési rajzok; fehér pausz, fekete tus; M: 1:50. KÖH Tervtár, rajzok, ltsz.: 57951–57952. Az utcai homlokzat és a pincében kialakítandó borozó tervrajzai . (7 db) Sedlmayr János, 1963. Tervrajzok; fehér pausz, fe­ kete tus; M: 1:50, 1:10. KÖH Tervtár, rajzok, ltsz.: 57950, 57953–57958. Felmérési és engedélyezési tervdokumentáció: Hulyák Anna (VÁTI), 1970. KÖH Tervtár, ltsz.: 33415. Terviratok, tervek. Hulyák Anna (VÁTI), 1970. KÖH Tervtár, ltsz.: 33436. Kiviteli tervdokumentáció. Hulyák Anna (VÁTI), 1970. KÖH Tervtár, ltsz.: 11906. Engedélyezési tervdokumentáció. Hulyák Anna (VÁTI), 1975. KÖH Tervtár, ltsz.: 13320. Építési naplók. OMF kivitelezés, 1976–1978. KÖH Tervtár, ltsz.: 36070. Kutatási felmérési rajzok. Korábbi felmérésekbe (alaprajzok, homlokzati rajzok, metszetek) utólag berajzolt kutatási eredmények. (9 db) Hulyák Anna (VÁTI), 1970, 1979. Felmérési rajzok; barna pausz, barna és fekete tus; M: 1:50. KÖH Tervtár, ltsz.: 57959–57966, 59835. Kiviteli tervdokumentáció. Hulyák Anna – Péntek Tibor – Ju­ hász György (VÁTI), 1979. KÖH Tervtár, ltsz.: 16376. Gépészeti rajzok. (16 db) Juhász György (VÁTI), 1979. Terv­ rajzok; fehér pausz, fekete tus; M: 1:50, 1:10. KÖH Terv­ tár, ltsz.: 59836–59837, 67835–67848. Borozó, kerthelyiség kialakítása, tervdokumentáció. Rákóczy Pé­ ter, 1990. KÖH Tervtár, ltsz.: 35625. Gázszerelés tervdokumentációja. Gyarmati Mihály, 1992. KÖH Tervtár, ltsz.: 33367. Lakásbővítés, részleges tetőtér beépítés tervei . Gyarmati Mi­ hályné, 1997. KÖH Felügyeleti Irattár. * Az utcai homlokzat földszintjének részlete. Fekete-fehér fény­ kép, kartonra ragasztva, Pilászy György, 1934. (MOBirat: 306/1934. Alapleltár: 5512/12) MOB-karton hátolda­ lán felirat: „A legrégibb ház a belvárosban.” KÖH Fotó­ tár, ltsz.: 10.331 poz. Az utcai homlokzat délről. Fekete-fehér fénykép kartonra ra­ gasztva, Szöllősy Kálmán, é. n. [1942]. MOB-karton hát­ oldalán felirat: „Sarkos házak”. KÖH Fotótár, ltsz.: 27.210 poz. Az utcai homlokzat északi szakasza délről. Fekete-fehér fény­ kép, sz. n., 1930–1940-es évek. KÖH Fotótár, ltsz.: 79.870 poz . A Rájnis utca 6-10. számú házak utcai homlokzata délről . Fekete­ fehér fénykép, sz. n., 1940–1950-es évek. Szerencsi Ké­ peslapgyűjtemény, ltsz.: 158187. Az utcai homlokzat déli szakasza nyugatról. Fekete-fehér fény­ kép, Városképi és műemléki vizsgálatok, sz. n., 1951. KÖH Fotótár, ltsz.: 36.218 neg. Az utcai homlokzat északi szakasza délnyugatról. Fekete-fehér fénykép. Városképi és műemléki vizsgálatok, sz. n., 1951. KÖH Fotótár, ltsz.: 36.219 neg. A Rájnis utca 6-10. számú házak utcai homlokzata délnyugatról. Fekete-fehér fénykép. Városképi és műemléki vizsgálatok, sz. n., 1951. KÖH Fotótár, ltsz.: 79.869 poz., 36.317 neg. Lebontott déli udvari épületrész külső homlokzata. Fekete-fehér fénykép, fekete fotókartonra ragasztva, sz. n., 1951–1963 között. KÖH Fotótár, ltsz.: 37.101 poz. Lebontott déli udvari épületrész emeletének utólagos falcsatlakozása a főépület udvari homlokzatához. Fekete-fehér fénykép fekete fotókartonra ragasztva, sz. n., 1951–1963 között. KÖH Fotótár, ltsz.: 37.102 poz. Lebontott déli udvari épületrész emeleti belső terének sarka kályhafülkével. Fekete-fehér fénykép fekete fotókartonra ra­ gasztva, sz. n., 1951–1963 között. KÖH Fotótár, ltsz.: 37.103 poz. Lebontott déli udvari épületrész emeleti belső fala repedéssel. Fe­ kete-fehér fénykép fekete fotókartonra ragasztva, sz. n., 1951–1963 között. KÖH Fotótár, ltsz.: 37.104 poz. A Rájnis utca északi oldalának keleti házsora a Rájnis utca 10. homlokzatfelújítása idején. Fekete-fehér fénykép, Jakfalvi Elemér, 1963–1964. In: Kőszeg, 1963–1966. Kőszeg város tanácsa jelenti Kőszeg lakosságának. In: Kőszeg 1963– 1966. Szerk. Vágvölgyi László. Kőszeg, 1967, 31. Az utcai homlokzat nyugatról. Fekete-fehér fénykép, sz. n., 1964. KÖH Fotótár, ltsz.: 66383. neg. Az utcai homlokzat délnyugatról. Fekete-fehér fénykép, sz. n., 1965. KÖH Fotótár, ltsz.: 67983. neg. A Rájnis utca északi oldalának keleti házsora délről. Fekete-fehér fénykép, Mihalik Tamás, 1977. KÖH Fotótár, ltsz.: 112.412 neg. A Rájnis utca északi oldalának keleti házsora. Fekete-fehér fény­ kép, Mihalik Tamás, 1977. KÖH Fotótár, ltsz.: 113.931 neg . A Rájnis utca északi szakasza felülnézetből. Fekete-fehér fény­ kép, Mihalik Tamás, 1978. KÖH Fotótár, ltsz.: 108.986 neg . Az utcai és udvari homlokzatok, valamint a közvetlenül ezután lebontott északi szárny, helyreállítás előtt. Fekete-fehér fény­ képek (6 db), C. Harrach Erzsébet, 1977 körül. KÖH MKDK Topográfiai Osztály, ltsz. nélkül. Az utcai és udvari homlokzatok, ezek részletei, valamint a közvetlenül ezután lebontott északi szárny, helyreállítás előtt . Fe­ 345 kete-fehér fényképek (24 db), Hulyák Anna, 1977 körül. KÖH MKDK Topográfiai Osztály, ltsz. nélkül. Az utcai homlokzat falkutatása. Fekete-fehér fényképek (18 db), Hulyák Anna, 1978. KÖH MKDK Topográfiai Osz­ tály, ltsz. nélkül. Emeleti belső terek falkutatása. Fekete-fehér fényképek (2 db), Hulyák Anna, 1978. KÖH MKDK Topográfiai Osztály, ltsz. nélkül. A gótikus homlokzati pincelejáró a helyreállítás után. Fekete-fe­ hér fénykép, Hulyák Anna, 1980. Topográfiai Osztály, ltsz. nélkül. Írott források VaML: – Kőszegi Járásbíróság iratai. Telekkönyvi iratok. Telek­ könyvi betétek 24. A VI. Kataszteri Helyszínelési Felü­ gyelőség iratai. Műszaki iratok. Kőszeg szabad királyi város kataszteri jegyzőkönyve, 1857. – A Kőszegi Római Katolikus Plébánia (Mikrofilm, 1966) VaML KFL: – Kőszeg Város választott polgárságának és tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek. 1572–1575, 1576– 1582, 1583–1591, 1591–1595, 1594–1603, 1603–1612 (1614), 1618–1629, 1630–1635, 1635–1641, 1641–1646, 1646–1652, 1653–1658, 1659–1663, 1663–1665, 1665–1669, 1670–1673, 1674–1681, 1681–1691, 1691–1692, 1695, 1696–1697, 1697–1702, 1702–1708, 1709–1713, 1714–1717, 1718–1720, 1720–1728, 1729–1728, 1729–1735, 1736–1738, 1739–1742, 1743–1744, 1745–1748, 1749, 1750–1850. – Kőszeg város Tanácsának iratai. Vegyes történeti iratok: Acta Miscellanea 1527–1850 – Kőszeg Város Tanácsának iratai. Divisionales et executionalia – Kőszeg Város Tanácsának iratai. Végrendeletek. – Kőszeg Város Adóhivatalának iratai. Bordézsma-jegy­ zék: 1609 (Kö 223), Hadiadó-jegyzék: 1600 (Kö 55), Had­ táp-jegyzék: 1611 (Kö 518), Adókivetések: 1625 (Kö 57), 1626 (Kö 58), 1631 (Kö 59), Bordézsma-jegyzék: 1643 (Kö 225), Adókivetések: 1644 (Kö 61), Hadiadó: 1648 (Kö 60), Gabonadézsma-jegyzék: 1650 (Kö 360), Bordézsma-jegy­ zék: 1650 (Kö 226), Gabonadézsma-jegyzék: 1656 (Kö 364), Adókivetések: 1661 (Kö 68), Hadiadó: 1663 (Kö 65), Gabonadézsma-jegyzék: 1665 (Kö 366), Steuer Register: 1669 (Kö 66), Hadiadó: 1671 (Kö 67), Hegyvám: 1671 (Kö 227), Adókivetések: 1675 (Kö 68), Gabonadézsma-jegy­ zék: 1680 (Kö 374), Házadó-jegyzék: 1684 (Kö 71), Bor­ dézsma-jegyzék: 1684 (Kö 228), Gabonadézsma-jegyzék: 1687 (Kö 380), Bordézsma-jegyzék: 1692 (Kö 224), Adó­ kivetések: 1695 (Kö 74), Conscriptiones: 1696 (Kö 11), 1697 (Kö 14), 1698 (Kö 76), 1699 (Kö 77), Regestrum Reparationes: 1702 (Kö 78), Conscriptiones: 1705 (Kö 80), 1707 (Kö 81), 1709 (Kö 83), 1710 (Kö 84), 1713 (Kö 87), 1714 (Kö 89), 1715 (Kö 90), 1716 (Kö 16, Kö 91), 1717 (Kö 93), 1718 (Kö 94), Regestrum Reparationis: 1719 (Kö 95), Conscriptiones:1723 (Kö 99), 1724 (Kö 100), 1725 (Kö 102), 1726 (Kö 17, Kö 103), 1727 (Kö 19, Kö 104), 1728 (Kö 20, Kö 105), 1729 (Kö 106), 1736 (Kö 107), Classificatio Domorum: 1737 (Kö 25), Conscriptiones:1738 (Kö 108), 1742 (Kö 109), Classificatio Domorum: 1743 (Kö 26), Conscriptiones: 1748/49 (Kö 110), Bordézsma-jegyzék: 1759 (Kö 278), 1761 (Kö 280), Conscriptiones: 1766/67 (Kö 112), 1775/76 (Kö 113), Dimensuratio Domorum et Hortorum: 1776 (Kö 27), Conscriptiones: 1776/77 (Kö 346 114), 1779/80 (Kö 115), 1780/81 (Kö 116), 1786 (Kö 117), 1791 (Kö 28), 1795/96 (Kö 29), 1796/97 (Kö 30), 1800/1801 (Kö 34), 1801/1802 (Kö 35), 1803/1804 (Kö 36), 1805/1806 (Kö 37), 1807/1808 (Kö 39), 1810/11 (Kö 40), 1811/12 (Kö 41), 1814/15 (Kö 42), 1815/16 (Kö 43), 1816/17 (Kö 44), 1819/20 (Kö 47), 1820/21 (Kö 48), 1821/22 (Kö 49), 1822/23 (Kö 50), 1823/24 (Kö 51), Contributional und Domestical Steuer: 1824–1828 (Kö 52/1), 1835–1850 (Kö 52/2), Népességösszeírás: 1848 (Kö 52/2) – Kőszeg Város Telekkönyvi Hivatalának iratai. Telek­ könyvek 1570–1846; Szőlők telekkönyvei 1552–1738; Boradó- és hegyvámlajstromok 1564–1847. – Kőszeg Város Házipénztárának iratai 1577–1852, Szám­ adáskönyvek 1648–1847, Vegyes számadások 1577–1848. – Sághegyi Ferenc Medárd iratai. A Kőszegi Katolikus Plé­ bánia anyakönyveinek cédulakatalógusa. – Kőszeg Város Polgármesteri Hivatalának iratai. Köz­ igazgatási iratok 3045/1857. – Kőszeg Város Mérnöki Hivatalának iratai. Államosítás­ sal kapcsolatos iratok 1952. – Kőszeg Város Képviselő-testületének iratai. Országgyű­ lési választói névjegyzékek 1932, 1939, 1940, 1944, 1947. – Kőszeg Város Tanácsa VB Titkársága iratai. Elnöki, szi­ gorúan bizalmas iratok, 1952. Államosítás előtti adat­ gyűjtés. – A kőszegi Stettner család iratai, 1866–1972. Irodalom Chernel I. 1877, 130.; Szinnyey 1897, 106.; Balogh 1901, 247.; Lelkes 1960, 29., 50., 52., 165.; Horváth 1963, 46.; Szövényi 1963, 95–96.; C. Harrach – Kiss 1983, 206.; Bariska 1982, 62–63., 65–68.; Bariska–Németh [1984], 98–99.; Dávid 1984, 546.; Bakay 1986, 13; Bariska 1986, 27.; F. Mentényi 1987, 533.; Bariska 1995, 64–65.; Bariska 2000, 110.; B. Benkhard 2000, 41–44.; Mentényi 2000, 29–31.; Bakay 2001, 67–73.; B. Benkhard 2002; Gmoser 2002, 311–323.; Tóth 2003, 224.; Bariska 2006, 128–131., 135–135., 139–141.; Dominkovits 2006, 45.; Bariska 2007, 22.; Bariska 2008, 170– 172. Bibliográfia Bakay Kornél: Kőszeg. Polgárházak, paloták. (Tájak – Korok – Múzeumok kiskönyvtár 249.) Veszprém, 1986. Bakay Kornél: A középkori Kőszeg. (Kőszeg évezredei 1.) Kő­ szeg, 2001. Balogh Gyula: Vasvármegye nemes családjai. Szombathely, 1901. Bariska István: A protestáns Kőszeg II. Ferdinánd korában. Vas Megye Múltjából. 2. Levéltári Évkönyv. Szombathely, 1982, 14–91. Bariska István: Városvédelmi szervezet a XVI. századi Kő­ szegen . Vas Megye Múltjából. 3. Levéltári Évkönyv . Szom­ bathely, 1986, 20–52. Bariska István: Kőszeg. Szombathely, [1995]. Bariska István: A szabad királyi várossá válás ára. In: Kőszeg 2000. egy szabad királyi város jubileumára. Kőszeg, 2000, 59–110. Bariska István: A Wesselényi-szervezkedés főrendjei egy kőszegi vendéglőben. In: Acta. – Tanulmányok. II/1–2., 2006–2007 (Alba Civitas Történeti Alapítvány, 2006/II/1). Székesfehérvár, [2006], 121–145. Bariska István: Az 1532. évi török hadjárat történetéhez . Szom­ bathely–Kőszeg, 2007. Bariska István: Kőszegi elit 1568–1648 között. Urbs. III. Magyar Várostörténeti Évkönyv. Budapest, 2008, 161–178. Bariska István – Németh Adél: Kőszeg. (Panoráma. Magyar városok.) Budapest, [1984]. B. Benkhard Lilla: A kőszegi védműrendszer. In: Kőszeg 2000. Egy szabad királyi város jubileumára. Kőszeg, 2000, 35–58. B. Benkhard Lilla: A kőszegi Felsőkapu-torony kutatása. In: Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára. (Művészettör­ ténet – műemlékvédelem XI.) Szerk. Bardoly István – Haris Andrea. Budapest, 2002, 397–414. Chernel Kálmán: Kőszeg sz(abad) kir(ályi) város jelene és múltja. I . Jelenkor. Szombathely, 1877; II. Multkor. Szom­ bathely, 1878. Csergheő Ferenc: Historia Tabulae Judiciariae Districtualis Trans-Danubian… Sopron, 1824. Dávid Ferenc: Kőszeg, Rajnis utca 10. Lakóház. Magyar Műemlékvédelem. Az Országos Műemléki Felügyelőség Évkönyve IX. Szerk. Horler Miklós. Budapest, 1984. Dominkovits Péter: „Egy nemzetek lévén…” A Nyugat-Dunántúl Bocskai István 1605. évi hadjárata idején. Budapest, 2006. Gmoser, Elisabeth: Geschichte der Herrschaft Güns als kaiserliches Kammergut unter österreichischer Verwaltung (1490– 1647). (Burgenländische Forschungen 86.) Eisenstadt, 2002. C. Harrach Erzsébet – Kiss Gyula: Vasi műemlékek. Településtörténet, építészettörténet, művelődéstörténet. Szombathely, 1983. Horváth Ferenc: Kőszeg ostromának leírása. Vasi Szemle, 17 (1963), 41–50. Kovács Kálmán: Kőszeg önkormányzatának kormányzati hatásköre 1702–1723. Kézirat. VaML KFL, 75. szám, 71. lap . Kőszeg városképi és műemléki vizsgálata. Múzeumok és Műem­ lékek Országos Központja. Kézirat, 1951. KÖH Könyv­ tár . Lelkes István: Kőszeg. Magyar műemlékek. Budapest, 1960. F. Mentényi Klára: Néhány újabb adat kőszeg város törté­ neti topográfiájához (parókiák, iskolák, plébániák). Vasi Szemle, 41 (1987), 527–542. Mentényi Klára: Reneszánsz építészet Kőszegen. In: Kőszeg 2000. Egy szabad királyi város jubileumára. Kőszeg, 2000, 17–34. Szinnyey József: Magyar írók élete és munkái V. Budapest, 1897. Szövényi István: Topográfiai kérdések Kőszeg város törté­ netében . Vasi Szemle, 16 (1963), 90–101. Tóth Attila: Ellenreformáció, abszolutizmus és a városok. Kőszegi tisztújítások 1672 és 1681 között. In: Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában. Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára. Szerk. Mayer László – Tilcsik György. Szombathely, 2003, 215–228. ISTVán BaRISKa – LILLa B. BenKHaRD – péTeR IVIcSIcS – KLáRa MenTényI – IMRe SöpTeI DIe KunSTDenKMäLeR VOn KőSzeg (günS) über eine Kunsttopographie in Vorbereitung Kőszeg (Güns), diese Kleinstadt in Westungarn liegt nahe zur österreichischen Grenze in der Nachbar­ schaft Burgenlands. Sie hat eine reiche Geschichte, die bis ins Mittelalter reicht. In der nordwestlichen Ecke ihrer mit Mauern umgebener Innenstadt stand schon im 13. Jahrhundert eine gemauerte Festung. Die Er­ haltung ihrer alten Bauten und ihres herkömmlichen Stadtbildes ist dem zu verdanken, dass Kőszeg sein wirtschaftliche Bedeutung vom Beginn des 20. Jahr­ hunderts an mehr und mehr verlor, und die Stadt in der Zeit des Sozialismus im verbotenen Grenzgebiet lag, damit der Welt völlig verschlossen war. Die Autoren des vorliegenden Aufsatzes haben sich jahrzehntelang mit alten Bauten in Kőszeg denk­ malpflegerisch befasst, und zwar je nach Beruf und Ausbildung, als Historiker, Kunsthistoriker, Archäo­ loge und Architekt. Die von ihnen durchgeführten archivalischen und bauarchäologischen Forschungen sowie Ausgrabungen betrafen früher ganze Wohn­ häuser, später, unter den veränderten gesellschaftli­ chen und materiellen Bedingungen, eher nur gewisse Bauteile wie Fassaden oder einzelne Räume. Dieser langjährige Umgang mit den Denkmälern hat vielsei­ tige Kenntnisse hervorgebracht, die über die aktuellen kunsthistorischen oder technischen Fragen hin­ ausgehen: Kenntnisse über die Zusammenhänge des gesellschaftlichen und des Alltagslebens in unter­ schiedlichen Zeitschichten. Die Kenntnisse sollten nun inventarmäßig veröffentlicht werden in der Form einer Topographie der historischen Bau- und Kunst­ denkmäler von Kőszeg. Die ungarischen „Großtopographien” (wie es im Fachjargon heißt) sind den deutschen und österreichi­ schen Kunsttopographien ähnlich. Aus dieser Gattung sind zwischen 1948 und 1987 12 Bände erschienen, die 3 Komitate (aus den insgesamt 19) sowie zwei Städte und einige Bezirke von Budapest systematisch behan­ deln. Zwei weitere sind im seitdem vergangenen Vier­ teljahrhundert erschienen, die jedoch zur Gattung der „Kleintopographien” (etwa wie die Dehio-Handbü­ cher) gehören. Unsere „Großtopographie” von Kőszeg ist ihrerseits als dreibändig geplant, wobei der 347 erste die historische Innenstadt innerhalb der Burg­ mauer, der zweite den sog . Burgkreis um die Burg­ mauer sowie den anschließenden Hauptplatz und die große südliche Außenstadt („ungarische Stadt”) be­ handeln wird. Der nördlichen („deutschen”) Außen­ stadt wird ein dritter Band gewidmet, der auch um­ fassende Studien, eine Sammlung von Künstler- und Meisterdaten sowie verschiedene Register enthalten wird . Im Vergleich zu den früheren Topographie-Bän­ den werden hier die archivalischen Quellen in größe­ rem Umfang zitiert, so etwa wird auch die Liste der jeweiligen Eigentümer und Bewohner jedes Baus an­ gegeben. Im Gegensatz zur üblichen phänomenologi­ schen Baubeschreibung wird hier ein größerer Nach­ druck auf die Bekanntmachung der Ergebnisse der Forschung am Ort gelegt, sei es Ausgrabung, Baufor­ 348 schung oder Restaurierung. Die Bau- oder Werkbe­ schreibung, die in Topographien traditionell den Ar­ chivalien folgt, wird nach der Bestandsaufnahme kommen, und zwar in der Form eines Kapitels über „Geschichte und Baugeschichte”, das die Geschichte des Baus und dessen Benutzung mit Einbeziehung von Quellenangaben und der Forschung am Ort dar­ stellt. Parallel zu den Topographie-Bänden wird eine Kartensammlung von Kőszeg in der Serie Historische Stadtatlanten aufgelegt. Im resümierten Aufsatz wird am Beispiel eines Wohngebäudes aus der mittelalterlichen Innenstadt (Rájnisstraße 10) gezeigt, was und wie die Beschrei­ bung eines Baudenkmals in unserer Topographie be­ inhalten wird. (deutscher Text von Péter Ujvári) RöVIDíTéSjegyzéK abkürzungsverzeichnis AMB Bratislava, Archív mesta Bratislavy KÖH Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal ÁMRK (→ KÖSZ → MNM, Nemzeti Örökségvédelmi Központ) Budapest, Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ KÖH MKDK Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Műemléki Kutatási és Dokumentációs Központ BFL Budapest, Budapest Főváros Levéltára BME Budapest, Budapesti Műszaki Egyetem BTM Budapest, Budapesti Történeti Múzeum ELTE Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem EPA Burg Forchtenstein, Esterházy Privatstiftung, Archive / A Herceg Esterházy család Fraknói Gazdasági Levéltára FKT Fővárosi Közmunkák Tanácsa FSzEK Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár GyVL Győr, Győr Megyei Jogú Város Levéltára GyEL Győr, Győri Egyházmegyei Levéltár GyEL, GySzkHL Győr, Győri Egyházmegyei Levéltár, A Győri Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltára GyMSML Győr, Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára HL Budapest, Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár és Irattár HML Eger, Heves Megyei Levéltár IM Budapest, Iparművészeti Múzeum KÖSZ (→ MNM, Nemzeti Örökségvédelmi Központ) Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat KÖZTI Budapest, Középület Tervező Intézet MÁG (→ NG) Budapest, Műemlékek Állami Gondnoksága MAK Wien, Museum für angewandte Kunst MÉM Budapest, Magyar Építészeti Múzeum MNG Budapest, Magyar Nemzeti Galéria MNM Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum MNM, TKCs Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok MOB (→ OMF, → OMvH, → KÖH) Műemlékek Országos Bizottsága MOL Budapest, Magyar Országos Levéltár MOL, DF Budapest, Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fény­ képgyűjtemény MOL, DL Budapest, Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levél­ tár MTA Budapest, Magyar Tudományos Akadémia MTAKK Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár 665 MTA MKI Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézet MTA MKI, LRGy Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézet, Levéltári Regesztagyűjtemény MNG Budapest, Magyar Nemzeti Galéria NG Budapest, Műemlékek Nemzeti Gondnoksága OMF (→ OMvH; → KÖH) Országos Műemléki Felügyelőség OMvH Országos Műemlékvédelmi Hivatal OSzK Budapest, Országos Széchényi Könyvtár OSzKK Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár ÖNB Wien, Österreichische Nationalbibliothek ÖStA Wien, Österreichisches Staatsarchiv ÖStA, HHStA Wien, Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv SL Sopron, Győr–Moson–Sopron Megye Soproni Levéltára SL, SVL Sopron, Győr–Moson–Sopron Megye Soproni Levéltára, Sopron Város Levéltára SNA Bratislava, Slovenský národný archív SOM Sopron, Győr–Moson–Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága, Soproni Múzeum SzM Budapest, Szépművészeti Múzeum XJM Győr, Győr–Moson–Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága, Xántus János Múzeum VaML Szombathely, Vas Megyei Levéltár VaML KFL Kőszeg, Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltára VÁTI Budapest, Városépítési Tudományos és Tervező Intézet VÉL Veszprém, Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár VMK Kőszeg, Vas Megyei Múzeumi Igazgatóság, Városi Múzeum Kőszeg VMMI Vas Megyei Múzeumi Igazgatóság WAkbildK Wien, Akademie der bildenden Künste WStLA Wien, Wiener Stadt- und Landesarchiv ZML Zalaegerszeg, Zala Megyei Levéltár